November 19,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VIBRÁTOR


Védjük meg Orbán Ráhel becsületét!

Kicsit olyan, mintha nem velem történne. Pedig de. És velem együtt egy fél országgal. Akkor is, ha a másik – egyre zsugorodó – fele nem oda néz. Szóval volt egy nyilvános rendezvény, ahol a sajtó képviselői mellett celebek és közéleti személyiségek is jelen voltak: Gerendai Károly, Puskás Peti, Csonka András, Gianni, Lévai Anikó, Orbán Ráhel és bizonyára sokan mások.

A 24.hu készített a bulikáról egy 3 perces videót (nagyon kérek mindenkit, ne sajnálja az időt és nézze meg – Frissítés: a videót időközben eltávolították), amelynek legelején azt látjuk, hogy az ízléstelen, pofátlan újságíró oda merészel lépni Lévai Anikóhoz megérdeklődni tőle, mit szól a Saul fia sikeréhez. Aljas, vérlázító, bunkó húzás, valóban. Anikó asszony mosolyogva hárítja el a kérdést. Ezt követően az újságíró belenéz a kamerába és azt mondja: Itt van szerencsémre Orbán Ráhel is, azt szeretném tőle megtudni, mit szól ahhoz, hogy ennyire népszerűek az órái, és hogy a termek számát állandóan variálni kell, ki tudja, hogy miért. 

Szerintem is. Ez a sudribunkóság netovábbja, igazából nem is értem. Igaz, azt sem értettem, hogy amennyiben a Budapesti Corvinus Egyetem Szervezeti és működési szabályzata szerint a meghirdetett előadások nyilvánosak, ha azokat olyanok is látogathatják, akik nem állnak hallgatói jogviszonyban az intézménnyel, hogyan lehetséges, hogy egy férfi áll az ajtóban, kezében listával és csak azokat engedi be Orbán Ráhel előadására, akik szerepelnek rajta. Hogy ráadásul az előadás helyszíne is állandóan változik, azt végképp nem értem.

A fentiek fényében valóban oltári nagy suttyóság kell ahhoz, hogy valaki meg merje kérdezni a fényességes királykisasszonytól, miért van ez. Hogy egyáltalán bármit legyen pofája megkérdezni tőle. Miután tegnap Kósa Lajos az ő szellemi magaslatáról tartott egy fejmosó eligazítást az elpofátlanodott újságíróknak arról, hogy mit szabad kérdezni és mivel nem szabad provokálni a mélyen tisztelt politikusokat, igazából nem szorulna különösebb magyarázatra Orbán Ráhel viselkedése. Tudom, ő nem politikus, ez viszont nemsokára, kicsit odébb magyarázatra szorul. Szóval, igen, Katz Dávid, ez a balliberális újságírók szégyene azt is megkérdezte tőle, hogy igaz-e a hír, miszerint terhes.

Megmondom őszintén, fel se tűnt volna sem a videó, sem az egész történet, át se fogta volna a tudatom, hogy volt egy ilyen rendezvény (fogalmam sincs, hogy konkrétan milyen rendezvényről van szó), ha a kormánypárti média nem sietett volna azonnal és több ízben is Ráhel védelmére. Értem, hogy azért a pénzért meg kell dolgozni és úgy kell tenni, mintha vérbeli, tisztességes újságíró csak az lehetne, aki a hatalom szekerét tolja, de azt hiszem, ezúttal megint akkorát löktek a totális szervilizmus biciklijén, hogy annál a sebességnél ember legyen a talpán, vagy a seggén, aki nem kezd el szédülni.

A Felháborító riportot készített a 24.hu cikk után, amelyben szájbarágták, hogy mit is látunk a 3 perces videón, jött a helyes emésztést szolgáló véleményanyag is. Az Orbán-dinasztia egyik udvari sajtósa szerint Katz Dávid úgy viselkedett, „mint egy részeg kombájnos az aratóünnepségen”; „Katz Dávidot egy úri társaságban is úgy vágnák szájon, hogy felnyalja a linóleumot”; „az ilyen Katz Dávid-féle alakok nem dolgozhatnának a sajtóban”.

Miután a Magyar Idők nevű propagandalap mindkét írásában görcsösen és verejtékező homlokkal próbálkozott összemosni a 888.hu Tóbiás József családját lejárató cikkét Katz Dávid alakításával, ezen a ponton kijelentem: az a fél perc, ahol a 24.hu újságírója Puskás Petivel viccelődve azon poénkodott, vajon kitől lehet a miniszterelnök lányának gyermeke (nem éppen az interjúalanytól), valóban tahóság, teljesen fölösleges, öncélú baromság volt. Ebben a tekintetben egyetértek mindenkivel, akit egyáltalán nem érdekel, hogy ki Orbán Ráhel leendő gyermekének apja és elítélem az effajta rosszízű, lábszagú és kontraproduktív lejáratási kísérleteket. Elsősorban emberileg, másodsorban azért, mert Orbán Ráhel egyáltalán nem szorul lejáratásra: minden lépése – önként vállalt, vagy rá kényszerített, teljesen mindegy – önmaga lejáratására és ellenszenvessé tételére irányul. Itt ezt túltoltad, Dávid, ez védhetetlen.

Mindazonáltal körülbelül két hete terjedelmes cikkben mutattuk be Orbán Ráhel életútját és különböző megnyilatkozásait, amelyek elvezettek addig, hogy immár a Corvinus Egyetem előadóját tisztelhetjük benne. Eme tények ismeretében álszent és aljas dolog úgy tenniük a fizetett jobboldali média tisztelt képviselőinek (Hajdú Péter csak a hab), mintha Orbán Ráhel – akinek édes jó apja könyékig benne van abban, hogy kislánya közéleti szereplővé avanzsált – egy megközelíthetetlen, hímestojásként kezelendő, mindannyiunk feje fölött levitáló aranydrágacsillagvirágbogár lenne, akit nem illik, nem szabad kérdőre vonni semmivel kapcsolatban. Mert ő csak akkor közszereplő, amikor ő akarja, de feltétlenül nem közszereplő, amikor kínos a helyzet.

Mi az, hogy attól a miniszterelnöki sarjtól, aki teljesen megmagyarázhatatlan okokból van jelen egy, a magyar turizmus jövőjéről szóló, legmagasabb szintű szakmai megbeszélésen; akinek családja kőkemény adóforintokból áll a lábára a szemünk láttára;  akinek közpénzen gondtalan életét időről-időre kénytelen tudomásul venni egy fél ország; akinek a lagziján eltűnt telefonokat milliókért, emberek megalázása árán kerestetnek; akinek a férje futószalagon nyeri a a közvilágítást célzó közbeszerzéseket, amelyek nyomán több település sötétbe borul; akinek fogalmunk nincs mennyiért hullt az ölébe a felszámolás alatt álló egerszalóki szálloda; akinek sokmilliós svájci tandíját nem tudjuk miből fedezte apuka, nem lehet kérdezni? Kik ezek az emberek? Mit képzelnek magukról ezek az emberek? Mi az, hogy Lévai Anikótól annyit sem lehet megkérdezni, hogy mit szól a Saul fia sikeréhez? Mi ez a Népszavazó Erdősinét megszégyenítő viselkedés?

Katz Dávid egyáltalán nem bocsánatos prosztóságán túl, magyarázza meg valaki, akinek még megmaradt a józan esze, mi volt ezekben a kérdésekben sértő és megalázó? Mások ebben az országban hosszú kemény éveket dolgoznak, kutatnak, publikálnak addig, amíg előadók lehetnek bármely felsőoktatási intézményben. Miért olyan magától értetődő a Magyar Időknél, hogy ez Orbán Viktor lányának alanyi jogon jár? Megalázó megkérdezni egy közszereplőtől, aki ugyan nem politikus, de eléggé világosan nem veti meg a közből kiszipolyozható előnyöket, hogy mit szól egyetemi előadásai sikeréhez? Annyira borzasztó és felháborító, hogy ha engem ilyenekről kérdeznének, talán még le is rúgnám a riporter fejét. Érezzük magunkat megtisztelve, hogy Ráhel és kedves édesanyja nem tett ilyet.

Közben meg szerintem az a felháborító, hogy a szarrá adóztatott nép hátán milliók és milliárdok tűnnek el az Orbán család és holdudvara feneketlen zsebeiben és ezekből a csillagászatilag is követhetetlen összegekből a mimóza-lelkű, szent és sérthetetlen Orbán Ráhel kis családjának is jut bőven. Az a felháborító, hogy ezek után még kérdezni sem lehet tőle. Felháborító ez a királylány-státusz, amiért a büdös életben még semmit nem tett le az asztalra.

Elképesztő és vérlázító – és ez itt a lényeg, ami kimaradt a jobboldali lakájoknak -, hogy az uralkodóház tagjaitól sokadszorra nem lehet normálisan kérdezni. A végtelenségig lenézett, alattvalóként kezelt nép nem tudhat semmit, elégedjen meg azzal, hogy végignézheti, amint gátlástalanul kihasználják a maguknak önként kiosztott privilégiumokat. És mert a família, a hűbéresek Kósa Lajosostól módszeresen, folyamatosan menekülnek az újságírók elől, marad a helyenként a jó érzés határait feszegető Katz Dávid-féle belemenés.

Mindeközben az adófizetői pénzen kitartott jobboldali média a kormány seggébe dugott fejjel újságírásból, jólneveltségből, erkölcsösségből és főleg szakmaiságból oktat ki másokat. Ez az a média, amely egy egészséges, megkönnyebülést hozó okádás helyett a 888.hu gyomorforgató húzása kapcsán azt harsogta napestig: remélik, hogy majd amikor az Orbán családot gyalázzák, akkor is ilyen nagy lesz a felháborodás. Eddig kellett várni, megkapták. És bár jóérzésű ember képtelen egyenlőségjelet tenni a két megnyilvánulás között, most azon tipródnak mégis, hogy valahogy megpróbálják ráhúzni erre a történetre Orbán Ráhel megbecstelenítését.

Ha nem ugyanabból a közpénzből élősködnének ők is, mint Ráhel, akkor sem lenne igaz.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.