A belepofázás helyett tájékozódni kellene

Márfi Gyula érsek fogadja Orbán Viktort 2011 szeptemberében (Fotó forrása: naplo-online.hu) Márfi Gyula érsek fogadja Orbán Viktort 2011 szeptemberében (Fotó forrása: naplo-online.hu)

Azt olvastam tegnap, hogy mielőtt vasárnapi évértékelőjében Orbán Viktor a félelem és rettegés újabb magvait elhintette volna a lelkekben-agyakban migránsügyileg, szombaton neves és hírneves szakemberek beszélgettek Európa iszlamista megszállásáról a Polgári Kanizsáért Alapítvány által szervezett, Orbán Viktorra rímelő konferencián.

Normális körülmények között nem tulajdonít az ember jelentőséget egy olyan szaktekintélyek által lerohant eseménynek, ahol Földi László volt hírszerző tiszt, Lánczi Tamás vezető politikai elemző és Nógrádi Tanárúr György biztonságpolitikai szakértő, vagyis a kormány beltenyésztett rettegésügyi megmondói osztják az észt és mutatják az irányt a sötét éjszakában.

Ami miatt ezúttal mégis szót érdemel a történet, az Márfi Gyula veszprémi érsek jelenléte, aki persze már korábban is megfestette a bálványimádó Európa muszlimok általi leigázását, ezúttal viszont jóval magasabbra tette a lécet:

„Annak okát, hogy Európát mostanság így ellepik a migránsok, én abban látom, hogy Európa elvesztette a hitét. Emiatt erkölcseiben is megroggyant, ezért nem született elég gyermek sem. Az emberek elkényelmesedtek és a szexualitás elszakadt a szeretettől, a szerelemtől. A földrészen létrejött egy ideológiai-vallási-szociális vákuum, aminek következtében Európa szinte felkínálja magát a migránsoknak: itt vagyok, gyertek és foglaljatok el. Csak épp arról feledkeznek el az Unió vezetői, hogy a migránsok egyben iszlamisták is. Márpedig az iszlám államjog szerint a világ két részre osztható: az egyik a Dar Al-Islam, azaz iszlám terület (ahol az iszlám már államvallás), a másik a Dar Al-Harb, tehát háborús terület. A dzsihád (erőfeszítés) arra kötelezi a muszlimokat, hogy utóbbiakat elfoglalják és iszlám uralom alá hajtsák. Európa erre számíthat. Hogy miért? Akik dolgoztak együtt muszlimokkal, tudják: van bennük egyfajta felsőbbrendűségi tudat, ami kemény kimondani, de alig különbözik a náci »übermensch« eszmétől. Ezért kizárt dolog, hogy egy muszlimnak egy keresztény parancsoljon.

Konkrétan ezt mondta a római katolikus egyház elöljárója, neves migránsügyi szaktekintély, bár egy másik forrás szerint még az is elhangzott az ő szájából, hogy: „Szeresd a muszlimot, mert keresztény vagy és ő is ember! De ne bízz meg benne, mert ő nem keresztény, és nem tekint téged embernek!”  Azt hiszem, abban már most megegyezhetünk, hogy nem kell ahhoz elvakult, otthonába migránsokat befogadó, Soros által pénzelt álcivilnek lenni ahhoz, hogy az ember gyomra felforduljon egy ilyen okfejtéstől.

Márfi Gyula érsek, aki most a téma legszakavatottabb hozzáértőjeként az erkölcsileg megroggyant európai ember szexualitását állítja pellengérre (vagy ahogy a rendezvény fővédnöke, bizonyos Cseresnyés Péter államtitkár, országgyűlési képviselő használja e szót: pengellérre) és nevezi meg minden bajok okozójának azt, korábban Ferenc pápának is üzent a maga sajátos módján. A katolikus egyház fejének tavaly októberi felhívására, miszerint minden plébánia fogadjon be egy szíriai családod, Márfi úgy reagált, hogy

„a pápa csak akkor tévedhetetlen, ha hit és erkölcs dolgáról van szó. Itt másról van szó.”

Nem, nem gondolom azt, hogy minden plébániának kötelezően be kellett volna fogadnia egy szíriai családot. Különösen Magyarországon botorság ilyet kérni a katolikus egyháztól, annál is inkább, hogy a létező problémát nem oldja meg. Arról csak érintőlegesen emlékezem meg itt és most, hogy 2012-ben Márfi Gyula érsek volt az, aki az amerikai David Baer teológia- és filozófiaprofesszor, egyben jobboldali szimpatizáns magyar demokráciát féltő nyílt levelére válaszul állt ki teljes mellszélességgel Orbán Viktor (továbbá az alaptörvény és a független magyar igazságszolgáltatás) mellett és magyarázta el, hogy egyedül a Szentlélek képes kimenteni a világot az ultraliberális, vadkapitalista diktatúrából.

Nem könnyű, de próbáljuk meg racionálisan és nem a regnáló hatalom seggéből kilógó politikai katolicizmus mentén megközelíteni a kérdést és összerakni a képet. Borzasztónak találom ezt a buta, primitív, sötét és következésképpen rendkívül ártalmas gondolatrendszert, amelyet a magyar katolikus egyház nyíltan felvállal.

A totális inkoherenciát felületes ismeretekkel nyakon öntő kinyilatkoztatásaival a közpénzből fenntartott katolikus egyház lényegében ahhoz nyújt segítő jobbot Orbánéknak, hogy Magyarországon ne az oktatás és egészségügy égető problémái legyenek terítéken, hanem a migránsválsággal összefüggő apokaliptikus, bódító retorika.

Vélt és valós tényeken, vélt és valós fenyegetéseken csámcsogva Márfi a kereszténység védelmében szítja a gyűlöletet és fogalmaz meg olyan orbitális butaságokat és ad hangot olyan tévhiteknek, amelyek megbocsáthatatlanok bármely egyház vezetőjének szájából.  Miközben Európa elveszett hitével indokolja azt, hogy Európát ellepik a migránsok, a pápát lekezelően kioktatja: ez a probléma nem hit kérdése. Mert hitről csak akkor van szó, amikor ő kongatja a vészharangokat, hogy a muszlimok a hitüket akarják Európára erőltetni azért, hogy elnyomják a kereszténységet.

Miközben elvárható lenne, hogy egy érsek ne a hívek legrosszabb ösztöneit lovagolja meg ebben a minden oldalról egyébként is felfokozott helyzetben, ehelyett olyan népbutító, általánosító részigazságokat fogalmaz meg az iszlámról, amelyeknek hallatán a tájékozottabb ember gyomra görcsbe rándul, a tájékozatlan keze viszont ökölbe szorul. Nem hiszem, hogy ez a katolikus egyház küldetése, de ha esetleg mégis, akkor hatványozottan gyalázatos, amihez az arcát, nevét és a cégét adja.

Nem tudom, mennyire illetékes a témában egy katolikus pap, de azért nem hiszem, hogy tőle szeretnék szexualitással, szeretettel és szerelemmel összefüggő kérdésekben tanácsot kérni. Mint ahogy befektetési tanácsok ügyében sem elsősorban önhibájukból csődbement vállalkozókhoz fordulnék. Lehet, hogy baromság, amit mondok, de nem lehetséges, hogy az elkényelmesedett, ész nélkül szexelő európai ember hitehagyottsága mellett a szíriai menekültválsághoz – legalább áttételesen – van némi köze annak is, hogy hosszú évek óta háború dúl az országukban, hogy törökök és oroszok együttes erővel bombázzák őket, hogy az ország fele az Iszlám Állam kezén van (amelyet érsek úr előszeretettel mos össze az iszlámmal), vagy hogy Assad emberei mészárolják a civil lakosságot? Tudom, első látásra nehéz lehet Orbán Viktor seggéből kibújva ezt az ok-okozati összefüggést megpillantani, de talán a bigottságot kicsit levetkőzve, vagy kellőképpen tájékozódva az iszlámról, akár még menne is.

Egyáltalán mi a büdös francot jelent az, hogy iszlám államjog? A jönnek ezek, és bevezetik a sarí’át típusú vérlázító marhaság puffogtatása helyett utána kellene olvasni, hogy nemhogy államjog, de egységes jogrend sem létezik, amit csak úgy be lehetne vezetni. A belepofázás helyett inkább tájékozódni kellene azzal kapcsolatban, amiről mély meggyőződéssel beszélünk. Ha már itt tartunk, tisztelt egyházi megmondó úr! A sarí’a alapelve, hogy a Törvény forrása Isten, és ez ellentétes az európai szekuláris joggal, tehát egy esetleges jogharmonizáció után is csak egy vallási közösségre lehet érvényes, nem pedig egész Európára. Nem sorolom a racionális megfontolásokat, hogy például a dzsihádot – eredetileg a hívő muszlim belső küzdelmére utal, melynek során saját hibáin kell felülkerekednie egy tisztább és jobb élet érdekében – miként alacsonyították le a Márfi-félék az agresszív terrorcselekmények „Szent háborújává”, mert teljesen fölösleges. 

Pusztán arra próbálok rávilágítani, hogy egy olyan országban, amelynek kormánypártja mindent feltett arra és mindent alávetett annak, hogy a létező (igaz, most sajnos éppen láthatatlan) migránsveszély által generált mesterséges rettegés hátán újabb négy éves mandátumot szerezzen, ahol naponta erre hivatkozva söprik le a magyarokat – a migránsokkal szemben  – húsba vágóan érintő kérdéseket a nemzet asztaláról, ott Márfi Gyula kereszténységbe csomagolt megszólalásai többet ártanak, mint Nógrádi évek során összehordott hülyeségei. És azokból sem volt kevés.

Nagyon kíváncsi vagyok hány muszlimmal dolgozott együtt az érsek úr, amíg odáig jutott a megvilágosodásban, hogy mostanra a nácikhoz hasonlítja őket. És fölöttébb kíváncsi vagyok, mely keresztény tanítás mondja ki azt, hogy a különböző fajhoz, rasszhoz, nemzetiséghez, valláshoz tartozó emberek egyikének vagy másikának parancsolnia kell a harmadiknak vagy a negyediknek, aki pechére egy másik csoporthoz tartozik. Milyen beteg világ az, ahol ilyen típusú premisszákra épül a moralitás?

Az az igazság, hogy egy olyan országban, ahol legalább négymillió ember éhezik tartósan vagy átmenetileg és ahol a Krisna-tudatú Hivők Közössége gyakrabban oszt ételt a rászorulóknak, mint a kormány által közpénzzel kitömött katolikus egyház „szeretetszolgálatai”, ott semmiképpen nem meglepő ez a fajta bigott erkölcsiség. Ezzel együtt, azok a károk, amiket a Márfi Gyula által képviselt eszmék okoznak a fejekben-lelkekben, amellett egy Magyarországon holnap átcsörtető migránshorda is elszégyellhetné magát.

Ahogy az Európában becsületesen élő muszlimok zöme elutasítja, hogy öngyilkos merénylőkkel és terroristákkal azonosítsák őket (nácik még nem voltak, ez Márfi újítása), szerintem nagy baj lenne, ha a magyarokról bárkinek is Márfi Gyula és a katolikus egyház által képviselt eszmék jutnának eszébe. Az meg már csak megromlott tejszínhab az anélkül is ehetetlen tortán, hogy ilyen emberek oktatják erkölcsiségből saját híveiket és az európai társadalmat.