Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VIBRÁTOR


Évértékelő előtti izgalom

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nagy nap ez a mai. Orbán Viktor értékeli az országot, szokás szerint a Várkert Bazárban. Remélhetőleg még az értékelés előtt odatrappol valaki – javasolnám Tállai Andrást néhány ovis társaságában – és átadja sokadszor is.

Komoly izgalommal várom a pillanatot, amikor megtudhatom végre, hogy teljesítettem az elmúlt egy évben. Addig is, ameddig a várakozás perceit morzsolgatom, könnyes szemmel emlékezem a tavalyi évértékelőre. Mert az is milyen nagyon jó volt!

Ott volt például Schmitt Pál és az ő kedves felesége, akiket külön köszöntött Orbán Viktor. Azóta sem értem, miért, de talán egyszer kiderül.

Nézzük, mit tudhattunk meg tavaly:

„A Várkert Bazár akár kormányzásunk szimbóluma is lehetne. 

2010-ben pedig a gazdasági túlélésért harcoltunk, és a saját lábra állás elvitte minden erőnket. 

2010–14-re megváltozott a helyzet. Magyarország gazdasági sikertörténet lett, amit Európa is lassan elismer. 

A szükséges szervezeti és személyi változásokat végrehajtottuk, a külgazdaságot állítottuk középpontba, fiatal, tehetséges és ambiciózus embereket dobtunk a mély vízbe. Öregek a tanácsba, fiatalok a csatába.

Ahhoz a Magyarországhoz, amely hamarosan újra Közép-Európa éllovasa lesz, és amelyre egyre inkább mint az önálló és bátor gazdaságpolitika sikertörténetére lehet tekinteni, már nem méltó ez a gondolkodásmód és ösztönvilág.

Kedves barátaim, a magyar élet még a legoptimistábbakat is meglepő tényeket ad elő. Tavaly több gyermek született, mint az elmúlt öt évben bármikor.

Megszoktuk ezt már: ha elromlik a magyar élet, arról mi tehetünk, ha javulni kezd, arról persze nem. De nem is ez a lényeg, elvégre a kormányzás nem hiúsági kérdés. Akinek pedig mégis, az tartsa pórázon a hübriszét. A lényeg, hogy végre reménykedhetünk abban, hogy a magyarok jobban bíznak a jövőben, és úgy tűnik, megnő szemükben az élet értéke is.

Minden sajátos magyar megoldásra legkevesebb tíz kritika jutott, de ahogy az öreg székely mondja, annyi kell es. Így ment ez egészen a legutóbbi időkig, amikor a devizahitelek forintosításával egyszerre mentettük meg a devizahiteleseket és a bankrendszert.

És ami mindenkinek szemet szúrt, ami mindenkinek szemet szúrt, a magyar gazdaság növekedése 2014-ben 3,5 százalékkal nőtt. Ez jóval az európai uniós átlag felett áll és Európa élmezőnyébe repített bennünket. És megfékeztük az áremeléseket, lényegében és összességükben nem nőttek az árak, amire a hatvanas évek óta nem volt példa.

Kedves barátaim, a magyarok pénzügyi vagyona is nőtt.

Utoljára 2004-ben nőtt úgy a bolti forgalom, mint 2014-ben, 5,2 százalékkal. Még a turizmus is kilőtt, egy év alatt több mint 13 százalékkal nőtt a beutazók száma úgy, hogy közben Közép-Európában csökkenés volt. A magyar növekedés háromszorosa az uniós átlagnak. És ami a jövőt illetően a legfontosabb, 17 éve nem látott mértékben, 14 százalékkal bővültek a beruházások.

Tisztelt hölgyeim és uraim, itt most egy nép vált nagykorúvá. Nagykorúvá pénzügyi értelemben. Mind az állam, a vállalkozások és a háztartások úgy viselkedtek, ahogy az felelős és felnőtt emberhez illik. Alaposan mérlegeltek, ésszerű döntéseket hoztak, és azokat fegyelmezetten végre is hajtották. Nevezhetjük egyszerűen ezt összefogásnak, kölcsönös bizalomra épülő összefogásnak. Ezért vagyunk ma kint a vízből, és ezért jöhetett meg az étvágyunk a további sikerekre.

Meg kell védeni a keményen dolgozó magyarokat attól, hogy kihasználják és becsapják őket. Meg fogjuk védeni őket azoktól, akik vissza akarnak élni az erőfölényükkel, és azoktól is, akik nyerészkedni akarnak rajtuk, akik el akarják venni tőlük azt, amiért megdolgoztak.

Mindezt úgy is kifejezhetem, hogy a keményen dolgozó magyarok százezreit is be kell engedni a polgári társadalomba. Nekik és a gyerekeiknek is helyet kell szorítani a sikeres magyarok világában.

Ha nem leszünk észnél, még azok fognak bennünket korrupcióval vádolni, akik szétlopták az országot. A végén még azok fognak arrogánsnak nevezni bennünket, akik a képébe vágták az egész országnak, hogy kormányzás helyett hazudtak éjjel-nappal. A végén még a kommunista milliárdosok fognak itt urizálásról beszélni, és azok fognak krokodilkönnyeket hullatni a szegényekért, akik elvették a nyugdíjat meg a fizetéseket és munkanélküli-segélyezetté tették a magyar emberek százezreit.

Ha polgári Magyarországot akartok, márpedig azt akarunk, akkor ideje ismét megharcolni érte. Harcolni pedig csak együtt lehet és nem egymás ellenében. Mert egységben az erő, mert egy a tábor, egy a zászló.”

Ez volt tehát tavaly. Elképzelni sem tudom, idén miről fogunk értesülni. Lehetséges, hogy a világ vezető hatalma lettünk?

Úgy izgulok!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.