December 3,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VIBRÁTOR


Rózsa néni, most kéne csendben maradni

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 396,496 forint, még hiányzik 2,603,504 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Úgy tűnik, elkerülhetetlen, hogy szombat fejében ne az idegeimen ugráljanak már megint az ország nagyjai és kevésbé nagyjai. Miután a képmutatásmérőt Balog Zoltán már a nap első felében kiakasztotta az irgalomról vallott nézeteivel, miszerint „az irgalom és az emberi minőség sokszor képes kipótolni a pénzhiányt és a rendszer hiányosságait az egészségügyi és a szociális ellátórendszerben”, Hoffmann Rózsa is rájött, hogy van neki közösségi oldala és használni kéne azt.

Eredetileg az emberminiszternek akartam finoman megüzenni, hogy hétfőtől ki kellene próbálni a pénzhiányt a politikusok irgalmas világában is, ahol kísérleti jelleggel fel lehetne függeszteni a pofátlan béreket, a szolgálati autókat és a különböző juttatásokat. Egyidejűleg. Nem lenne baj, ha a kormány által a holdudvarnak szétosztogatott, adó formájában befizetett közpénzt ezután áldás formájában kapnák meg az urak, és erre az áldásra írnák ki a meghívásos közbeszerzéseket is példának okáért. Egyáltalán nem lenne ördögtől való, ha mondjuk az Európai Unió is irgalom formájában utalná a milliárd eurókat, mert kiderülhetne végre, milyen saját bőrön tapasztalni azt a rengeteg épületes baromságot, amivel hétvégére és hétköznapra való tekintet nélkül kábítják az agyunkat.

Ekkor szólalt meg Hoffmann Rózsa, aki a vele összefüggésben meglehetősen valóságidegen „azon gondolkodom” fordulat kíséretében állapította meg, hogy hétfőn február 29.-ike lesz, mivel szökőévet írunk. Eddig hibátlan a „gondolatmenet”. Aztán hamar kiderül, hogy mi jutott eszébe az egykori köznevelési államtitkárnak erről a napról. Ide teszem, gyönyörködtetésileg:

Hétfőn február 29, hiszen szökőévben vagyunk.
Azon gondolkodom, hogy vajon azok a szülők, akik nem engedik majd hétfőn iskolába a gyermeküket, vajon tudják-e, hogy nincs tanítási szünet?
És ha tudják, s mégsem engedik, vajon azt szeretnék-e, hogy a lányuk vagy fiuk majdan magyar kultúránk értékeit (mint az itt látható zalai XII. századi gyönyörű kis kápolna) becsülni tudó ifjakká váljanak, amiért meg kell dolgozniuk, avagy csekély műveltségű, befolyásolható emberekké?
. . . . .

 

Ez a drámai hangvételű, messzire mutató költői kérdés majdhogynem a szívembe markolt. Aztán mégse. Mert az én agyam nem érti az összefüggést a hétfői, szökőévvel mérhető egynapos iskolából hiányzás és a XII. századi zalai kápolnák között. Igaz, a XIII. századi Vas megyei emlékművekkel kapcsolatban is hasonlót éreznék. Hogy tudnillik vajon mit szeretett volna mondani a költő?

Úgy tűnik, Rózsika néni vidéken tölti a hétvégét és kicsit erős neki a friss levegő, jól megcsapkodta az ő orcáját, így nekiállt fészbukozni. Nem vagyok biztos benne, hogy nem inkább templom, mint kápolna és nem inkább XIII. századi, mint korábbi, ellenben a 29 után egész biztosan pontot kell tenni. De mindez eltörpül amellett a bizonyosság mellett, hogy vannak emberek, akik egyszerűen képtelenek megérezni, mikor kell csöndben maradni. Hoffmann Rózsa az egyik ilyen.

Hiszem és vallom, hogy a fent nevezett kereszténydemokrata „szakembernek” elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a magyar oktatási rendszer biodíszlet-képző iparággá degradálódott, és hogy ma itt tartunk, ahol. Hoffmann Rózsa sokat tett azért, hogy a magyar diákokból sokkal nagyobb eséllyel váljanak pizzafutárok és szakképzetlen munkások, mint mérnökök, orvosok és értékes szürkeállományt hasznosítani képes, autonóm egyének. (ITT egy nagyon jó tanulmány a PISA-sokkról.) Hoffmann Rózsa szinte kereken két évvel ezelőtt köznevelési államtitkárként még a Kliket dicsőítette és arról regélt, hogy az intézmény beváltott minden hozzá fűzött reményt. A felsőoktatás központosításában játszott szerepét, vagy a korai fejlesztés megszüntetéséért tett fáradozásait már nem is említem.

Maradjunk annyiban, hogy Hoffmann Rózsa államtitkár asszony áldásos tevékenységének idején a diákok és az egész magyar társadalom jövőjét veszélyeztető számtalan intézkedés történt, leváltása pedig egy hivatalosan soha be nem vallott beismerése annak, hogy elkúrta. Erre kiáll közönséges, szervilis képviselői minőségében és amellett, hogy idiótának nézi a szülőket, álszent módon aggódik.

Azt magyarázza éppen, hogy az a gyerek, aki hétfőn, szőkőévben, február huszonkilencedik napján hiányzik az iskolából, az behozhatatlan lemaradásra tesz szert. Mert a nemzeti kultúrát csak ezen a napon oktatják, csak szökőévben lehetőleg és ráadásul. Valószínűleg egy tíz napos influenza után már a büdös életben nem lesz ember belőle, nemhogy tisztességes keresztény állampolgár. Drogfüggő, sorosbérenc kommunista lesz belőle viszont, akárki meglássa.

Verjen el a jegeseső, ha értem, hogy az ilyen puhatestű pártkatonák, akikre soha semmilyen körülmények között nem hatnak az észérvek vagy a tények, honnan veszik a bátorságot, hogy sűrű csendben maradás helyett, újra meg újra megszólaljanak. Egyetlen olvasata lehetséges ennek az aggodalomnak, de Rózsika sajnos pont nem erre gondolt, pedig az ő helyében én is aggódnék, ha saját bőrömön tapasztalnám ezt a pincesötét butaságot.

Az van, Rózsika néni, hogy pillanatnyilag akkor tudna a legtöbbet tenni (képmutatóan képtelen aggodalom helyett) az oktatásért, ha nem szólna egy árva szót sem. Egyébként gratulálok a kiváló önjellemzésért: „csekély műveltségű, befolyásolható emberek” önök mind, akik szépen rendre átalakítás címszó alatt mindent lerombolnak az oktatásban. Le kellene szállni mostmár a gyerekekről, a szülőkről és mindenkiről, akit ebben a pillanatban jobban aggaszt a totális káosz, mint a XII. századi zalai templomok. Akik – szemben önnel – pont nem szarják le, hogy se fűtés, se kréta, se jövőkép.

Egy szó szerint bukott államtitkár hallgasson bölcsen, mert kurvára semmi kivetnivaló nincs abban, hogy a szülők, mint az oktatási rendszer megrendelői – egy normális társadalomban – vonakodnak iskolába engedni gyermekeiket. Abba az iskolába, amely mára egy csőd szélén álló olvasztótégely lett. Bármilyen hihetetlen, ők ilyen módon tiltakoznak az ellen, hogy csekély műveltségű, befolyásolható, de hatalommal bíró, vagy ahhoz dörgölőző, Hoffmann Rózsához hasonló politikusok sóval hintsék be a versenyképes magyar oktatási rendszer helyét.

Az okosabbja ilyenkor hallgat, mert tudja, hogy ez a tiltakozás ellene is irányul. A butábbját Hoffmann Rózsának hívják. Még szerencse, hogy ez a tömény butaság nem fáj, mert nem tudom mi lenne vele/velük.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!