Szeptember 27,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Mert ők nem képesek az öngyilkosságra

Ma egy kicsi lényről, Csobyról szeretnék mesélni. Az élete az emberség valamelyik sötét zugából indult. Onnan, ahol pénzéhes lények a hasznot látják a forintra váltható életben.

Szűk ketrecben, mocsokban, bűzben tartott állatok szülik a csengő forintokat. Szó szerint. Lelketlen, embertelen kétlábúak használják megélhetési forrásként a mi négylábú társainkat. Éhező, megkínzott, napfényt soha nem látott, elnyomorodott, a sötéttől megvakult kutyusok szülik sorra a helyes kis szőrgombócokat, a hirdetések alapján választott, a törzskönyvezett kutyusokhoz képest jóval olcsóbban megvásárolható játszópajtást a gyereknek, ajándékot az idős szülőnek.

Egy ilyen szaporítótelepen jött világra Csoby. A szakértelem, törődés, orvosi vizsgálat és megfelelő szűrések nélkül az lett, ami sok kis társa. Genetikai selejt. A szaporító még időben túladott rajta, amikor a növekedéskor súlyosbodó deformitás még nem volt egyértelműen látható. Valaki megvette pár forintért, mert olyan kis édes volt, a papír (törzskönyv, oltási lap, orvosi vizsgálatot igazoló diagnózis) amúgy sem fontos. A helyes kis szőrcsomó fontos, aki csóválja a farkincáját, hűségesen néz a dülledt szemével, odabújik, hízeleg.

Ha ekkor orvoshoz viszi a gazdi, egy korai műtét sokat javíthatott volna a kiskutya állapotán. De nem vitte orvoshoz, mert jó így is. Még egy darabig, ameddig egyértelművé nem vált: selejtes árut sózott a vevőre a kufár.

Ekkor úgy döntött a kétlábú, hogy megszabadul a hibás holmitól. Fogta Csobyt és beadta az Illatos útra. Csináljanak vele, amit akarnak. Innen – ha egyáltalán bármi jó is lehet ebben a történetben – kedvező irányba fordult a kutyus élete. Az altatás (micsoda hazug szó, hiszen az alvásból ébredés van) helyett az Állat és Ember Állatvédő Egyesülethez került, gondos kezekbe. Innentől beszéljen helyettem az egyesület vezetője.

“Csoby 2008. július 29.-én került hozzánk az Illatos útról. Családja adta le. Hogy milyen állapotban? Azt a képek nem képesek visszaadni. Egyikünk megkérdezte, hogy képes ez a kutya még élni? Az állatorvosunk annyit válaszolt: „Mert a kutyák nem képesek az öngyilkosságra”. Egy ép porcikája nincs ennek a nyomorult kis állatnak, s ehhez hemzsegtek benne a bolhák, olyan szinten, hogy a Kiltix nagykörv nem birkózott meg velük: a másnapi fürdővíz feketéllett még tőlük. A teste csupa s-kanyar: a fejétől a két hátsó lába kb 30 cm-re oldalra van síkban. Nem tudom elképzelni, hogy ez a kutya ne fájjon tetőtől talpig. 3-4 éves legfeljebb ez a nyomorult kisfiú, akire – ha ránézek – nem hiszem, hogy eddigi életében bármi jó is történt vele.
Csak olyan jelentkezzen örökbefogadójának, aki ezzel együtt végigmegy vele az utcán, szereti, ameddig szeretheti és el tudja fogadni, hogy ő – bár biztos százszorosan meghálálja – szolgálat. Brechtet idézve: keresünk egy jó lelket és nem kell, hogy szecsuáni legyen!”
Fotó: Állat és Ember Állatvédő Egyesület

Fotó: Állat és Ember Állatvédő Egyesület

Csoby – orvosi kezelés után – ideiglenes befogadóhoz került. Az ideiglenes befogadóból szívbéli gazdi lett. Az ő sorai következnek:

„Nem gondoltam soha arra, hogy Csobykámról meg kell majd írnom ezeket a sorokat.  Jobban szeretném azt írni, hogy gazdis, boldog és sose hagy el minket…Csoby…..Valahol éreztem, hogy nálam marad és nem adom őt másnak. Nyugtattam magam azzal, hogy úgyse jön olyan jelölt, akit ő elfogad, mert tudtam: kis szíve minden dobbanása az enyém. Mostanában már nem is nagyon nyúlhatott hozzá más, mert közölte, neki csak anya adhat simikét….. Kicsi kis torz testével nekem olyan szépnek tűnt, és ha valaki meglepődött, mikor előszőr meglátta, nem értettem, hogy nem látja a szépséget és bájt benne? Azok a gülü nagy szemei, az az áhitat, ahogy nézett vele! És ma elment tőlem! NEM NEM és NEM értem! Nem tudom felfogni, hogy nincs!
Hiába búcsúztam el élettelen, törődött kis testétől, nem értem, hogy reggel még a kezembe fogtam és vert a szíve, ma este pedig NINCSEN! És folytatnom kell, megrázom magam és teszem, amit tenni kell. Veszem a tálakat és etetem a többieket, akiknek nem mondhatom: ma fáj hogy élek! Nem rogyhatok térdre, mert a többiek éhesek és enni kell! És szedem a kaját, és adom a tálakat és…..eszmélek és Csobykám helye mellett állok és nem értem, mit csinálok, mert a tálkája a kezemben, káosz a fejemben….Mintha itt lenne, ott az ágya, lábnyomai még a porban….Ha lehunyom a szemem, pofija előttem lebeg, drága kis barátom, el kell hogy engedjelek. Próbálom vígasztalni magam, hogy szeretett itt élni és boldog volt velem, hogy életét jobbá tehettem és ezt köszönöm! Igen talán köszönnöm kell, hogy ez a kis csodalény megengedte, hogy szeressem! Mások által kacatnak, értéktelennek ítélt, illatosra leadott kis torzó! És ő, a kicsi Csoby oly sokat adott nekem azzal, hogy volt nekem…..Valahogy borzasztó nehéz, de tudom,  jó helyen van már. Akarom hinni: ott neki már semmi se fáj! Búcsúzom hát Csobykám, a te szomorú szívű gazdád……”csoby4 csoby1

Csoby története mindennapi ugyan, de mégsem az. Mindent megmutat – embertelent és csodálatosat – egy kicsi élet kevesebb, mint nyolc évébe sűrítve. A nyolc évből majdnem négyet élhetett ez a kiskutya szeretetben, gondoskodó gazdija mellett. Ez sokkal több, mint amit számtalan sorstársa kaphat.

Csoby meg sem született volna, ha nincs a szaporító, akinek a kiskutyák csak jövedelemforrást jelentenek. Ha működnének az állatvédelmi szabályok, ha az állatkínzást következetesen szankcionálná a hatóság, nem lennének szaporítók. Vagy nem lennének ennyien.  Nem maradt volna életben, ha nincsenek olyan egyesületek, mint az, amelyik befogadta a torz kis állatot. Nem lehetett volna boldog néhány éve, ha nincsenek olyan emberek, olyan szervezetek, akik arra tették fel az életüket, vagy annak egy részét, hogy mentsék a segítségre szoruló állatokat és felelős gazdihoz juttassák őket. Teszik ezt önként, nem kevés áldozattal, saját zsebből, adományokból, adószázalékokból, adakozóvonalból összecsordogáló fillérekből fedezve az orvosi kezelés, ivartalanítás és minden egyéb költséget, mindenféle központi, állami támogatás nélkül. Meggyőződésből.

Ha ők nincsenek, most Csoby történetét sem mesélhettem volna el.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!