VIBRÁTOR

A kormány nem érti

Tamás Róbert | 2016. Február 20, Szombat | 11:22

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A napsütésre és a közeledő tavaszra való tekintettel úgy döntöttem, hogy ingyen és önkéntesen gyógypedezek egyet a kormánnyal. Miután ők lépten-nyomon igyekeznek a tudomásomra hozni (konkrétan a fejembe verni) azt, hogy én mit is gondolok miről, mi a jó és mi a rossz nekem, mit szeretek és mit nem, miben hiszek, miben nem, viszonzom a soha nem kért szívességet és elmesélem, szerintem meg mi van.

Az van, hogy rosszul mérte fel a kormány a helyzetet. Konkrétan a saját helyzetét éppen úgy, ahogyan a társadalom értelmi szintjét. Arra építi évek óta a hatalmát, hogy mindenki hülye, csak néhány kivételes kvalitású politikus helikopter. Most meg kiderült, hogy nem mindenki hülye. Sem a kormánypárti, sem az ellenzéki oldalon, ráadásul van egy komoly réteg a kettő között is, akikről sikeresen elfeledkeztek szeretett vezetőink.

A hülyénél hülyébb döntések, amik semmi mást nem szolgáltak, mint a hatalom centralizálását, romba döntöttek mindent, amit pedig megerősíteni, fejleszteni kellett volna. Bedől az egészségügy, az oktatás, a szociális rendszer. A propaganda egy ideig működött, de mivel a propaganda fogyasztója történetesen itt él, a valóságban, egy idő után nem fogja elhinni, hogy jó neki az, ami rossz.

Most jutottunk el odáig, hogy az ország döntő részének igénye lenne arra, hogy megtapasztalja mindazt a csodás fejlődést, amit eddig az óriásplakátok meséiből ismert. Mert a saját mindennapjai sorra rácáfolnak a nyomtatványokról lelkendező boldogságra és sikerre.

Az első komoly hibát akkor követte el a kormány, amikor őszintén hitt abban, hogy szembe tudja fordítani a pedagógusokkal a társadalmat. Mert ugye a kétharmad. Ezen a ponton kellett volna egy kockásinges, borostás tanítóbácsit bevonni a kormányzati munkába. Vagy borosta nélküli tanítónénit. Olyat, aki el tudja magyarázni, hogy sem másfél-, sem kétmillió ember nem kétharmada sem nyolc, sem tízmilliónak. Semelyik számrendszerben. Ezért ésszerű lenne olyan intézkedéseket hozni, amely intézkedéseket joggal vár el a társadalom egy felelős vezetéstől.

Ez nem történt meg, ráadásul még a kormányt támogató szavazók is kockás inget húztak. Ugyanis egy fideszes szülő számára is fontos az, hogy ne a szavak szintjén, hanem a valóságban is működjön, mégpedig jól működjön az oktatás. Például. Ugyanis az ő gyereke is abba az iskolába, óvodába jár, ahová a nem-fideszes szavazó gyereke, vagy a senkire nem szavazó gyereke.

A kormánypárti pedagógusok pont annyira nem tudnak tanítani egy rossz, agyatlanul felépített rendszerben, mint az ellenzéki, vagy az apolitikus pedagógusok. A rossz tankönyv a rossz tankönyv. Ez nem párthűség, hanem ténykérdés.

Nem most kezdtek el sopánkodni a különféle ágazatok szereplői, hanem évek óta ezt teszik. Mostanra mindenki elért a falig, nincs hová hátrálni. Megtörtént, amit a magam részéről remélni sem mertem: a pacallá pacifikált szakszervezetek újraépülnek, az elszigetelt elégedetlenek egymásra találnak és már nem félnek megszólalni többé.

A kormány ezen a ponton sem azt teszi, amit tenni kellene. Nem az elrontott, működésképtelen, rommá központosított rendszereket igyekszik működőképessé tenni, nem az ágazati szakemberek segítségét kérve próbál javítani azon, amin javítani kellene, hanem izomból le akarja fejelni azokat, akik szót mernek emelni.

Mégpedig kommunikációval, mert az eddig is bejött. Most meg nem jön be, de ezt képtelenek belátni, képtelenek korrigálni.

Értem én, hogy nincs most idő cicmötölni a hőbörgő oktatási árvízkárosultakkal, vagy az egészségügy bedőlése miatt sopánkodókkal, mert minden hadrafogható kormánytag azon dolgozik, hogy Orbán Viktor végre az Unió trónjára ülhessen. A nagy igyekezetben nem veszik észre, hogy nem nyolc darab ellenzéki hőzöng és nem arról van szó, hogy egy mikropárt szeretne kormányt dönteni. Országos és rendszerszintű bajok vannak. Olyan bajok, amelyek kivétel nélkül mindenkit érintenek, mindenkinek rosszak és mindenki változást akar.

Az sem változtat ezen, hogy jelenleg nincs kormányzóképes ellenzék. Tudunk olyan országokról, ahol például szakértői kormány működött tartósan és mindenki túlélte a dolgot. Nyilván ebben az országban is vannak hozzáértő, jó szakemberek, ha borul a bili.

Az ostoba, dilettáns hozzáállással előbb-utóbb azt fogja elérni a kormány, hogy a tulajdon szavazói is ellene fordulnak. Volt már ilyen máshol is, máskor is. Az ilyesmi többnyire igen ronda eredménnyel szokott járni.

Ezért ésszerű lenne Európa trónja helyett az országra koncentrálni és megkezdeni az érdemi munkát, meghallgatni az egyre dühösebb embereket és hat év után elkezdeni az ország érdekében dolgozni. A fizetett médiában történő áskálódás, mocskolódás, hazudozás nem fogja már megállítani azt az áradatot, ami elindult.

Lassan el kell dönteni, hogy az országnak lesz egy kormánya, vagy a kormánynak nem lesz tovább országa.

Én szóltam.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

VIBRÁTOR

A kormány nem érti

Iratkozz fel most!

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY