Szeptember 28,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Szemrebbenés nélkül, pofátlanul, elvtelenül

Bencsik András szájából kicsurrant a híg fos.

Én azt mondom, aki retteg az orbáni diktatúrától, nyugodtan menjen el. Ne legyen lelkiismeret-furdalása sem. Jönnek helyette mások. Jobbak.

Én meg azt mondom, hogy ez mindennek a legalja. Innen nincs tovább, nincs lejjebb. Ásóval sem, búvárfelszereléssel sem. Sehogy.

Ha Bencsik a képességei szerint őt megillető helyen lenne, akkor nem lenne ez akkora ügy. Ki a faszt érdekel, hogy egy Trottyosalsón lévő faluvégi kocsmában mit motyog a sarokban, a negyedik kevert után valaki?

De ennek a figurának az van a neve alá írva, hogy újságíró. Ő írta oda, az kétségtelen, de akkor is ott szerepel ez a szó. Akkor is, ha a MÚOSZ Tördelő és Képszerkesztői Akadémiáját végezte el, bár nem ettől, vagy attól lesz valaki újságíró. Vagy éppen becsületes ember.

Ez a gondolkodás – nem ez a jó szó, de nem jut eszembe más – az, ami undorító. Mérgező, bűzös. Okádni kell tőle. Egy senki, egy Bencsik András merészeli azt mondani a honfitársainak, hogy akinek nem tetszik a diktatúra, az ő kenyéradó gazdájának a diktatúrája, az takarodjon innen. Egy ilyen soha, sehol nem jegyzett huszadrangú szófosó meri azt gondolni: neki joga van ehhez. Ehhez is.

Egy kommunista rendszerbe ragadt agyú senkiházi mondja azt nekem, az én gyerekemnek, a szomszédomnak, a barátomnak, a barátom gyerekének és még millió és millió embernek ebben az országban, hogy tűnés innen! Mert megteheti. Meg, igen.

Ha nem ízlik a diktatúra, lehet innen elhúzni. Mert Bencsik András jogot formálhat erre az országra. Az övé, az elvtársaié és ő kijelentheti, kihirdetheti, kiposztolhatja, hogy menjen, aki nem igazodik. Ebben az újfajta kommunista diktatúrában Bencsik megengedheti azt magának, amit Kádár idején sem tehetett volna meg. Hogy a véreres francban lehet ennyire pokolmélyre zuhanni, ennyire lealjasodni?

Az a rossz hírem van Bencsiknek és fajtájának: nem fogunk elhúzni innen. Sokan itt maradunk, pedig nem tetszik az orbáni diktatúra. De nem futunk el, mert ez a mi hazánk. Akkor is az lesz, amikor a húgyöves-agyú szektatagok már régen le fogják tagadni azt is, hogy valaha ott térdeltek a házilag eszkábált oltár előtt és vadul hányták magukra a keresztet, ha imádatuk tárgya csak szóba is került. Ezt a bálványt is meg fogják tagadni, ahogy megtagadták az előzőt is. Szemrebbenés nélkül, pofátlanul, elvtelenül.

A hatalom trágyadombja körül dongó döglegyek soha nem fogják legyőzni a józan gondolkodású, hazáját szerető emberek kitartó makacsságát.

Mennyire kell ostobának lenni ahhoz, hogy valaki komolyan ki merészelje jelenteni: ha eltűnnek innen mindazok, akik nem térdelnek le tátott szájjal az aktuális kiskirálynak, akkor itt marad még ország, marad itt valami?

Ki menjen el innen, Bencsik? A fiatalok? Egy részük elment már, mert egyszerűen nem maradt választásuk. Még menjenek? Még többen? Középkorúak is? Mindenki, aki nem akar zsarnokságban élni? Akkor ki marad itt, Bencsik?

A gyenge képességű, sikertelen újságírók, pár multimilliomos ügyeskedő és néhány elszánt szektatag? Mitől marad akkor életben ez a szerencsétlen ország? Ki fogja fenntartani?

Az a rossz hírem van, hogy az emberek többsége nem szeret diktatúrában élni. Ez nem ballibsi mánia, bármennyire is jó lenne ezt hinni. Jobboldali, akár kimondottan kormánypárti érzelmű emberek sem szeretnek és nem is akarnak diktatúrában élni. Mert előbb, vagy utóbb ők is rájönnek, hogy kihasználták, becsapták, megalázták, kifosztották őket.

Én nem mondom Bencsik Andrásnak, hogy takarodjon ebből az országból. Ez az ő hazája is, ahogy az enyém is. Nem azért nem mondom, mert nem jönne helyette sokkal jobb, mert de. Helyette igen, csak jobb jönne.

Azért nem mondom, hogy takarodjon innen, mert én még nem élek diktatúrában.

Bencsik pedig abban él. Belső diktatúrában.

Onnan pedig nincs kiút, nincs szabadulás.

Nem haragszom Bencsik Andrásra.

Szánom őt.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!