Március 28,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VIBRÁTOR


Csak egy kék sál

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Most egy olyan cikket fogok írni, amiben nincs politika. Nincsenek pártok, sem pártérdekek. Életek vannak és elszánt emberek.

Holnap, február huszadikán nagy demonstráció készül. Olyasmiért, amiért soha ebben az országban nem vonultak utcára ennyien. Nem pártkitűzőkkel, nem zászlókkal jelzik, hogy mit, kit képviselnek. Egy kék sál az a szimbólum, ami ennek a tüntetésnek a résztvevőit összeköti. Csak egy kék sál.

Nem akarnak kormányt buktatni, sem a kormány mellett kiállni. Egyszerűen fel akarják hívni a figyelmet valamire, ami ellen emberek tömegei küzdenek évek, évtizedek óta. Az állatkínzásra.

Az állatok védelmére. Arra, hogy négylábú barátaink többet érdemelnek annál, mint amit teszünk értük. Arra, hogy a köztünk, velünk élő állatoknak nincsenek szavaik, nem tudják elmondani a fájdalmukat, nem képesek megvédeni önmagukat az emberi gonoszsággal szemben.

A magyar törvények lehetővé teszik ugyan az állatkínzó tényleges büntetését, letöltendő szabadságvesztésre is ítélhető egy önmagából kivetkőzött, a védtelen állatot bántalmazó ember, de ilyen büntetésre ritkán kerül sor.

Az már az én magánvéleményem, hogy talán nem is ez lenne a legfontosabb. Lehetőleg meg kellene előzni az ilyen eseteket és úgy alakítani a törvényeket, hogy attól a gazditól, aki alkalmatlan az állattartásra, időben el lehessen venni a négylábút és a volt gazdit egy életre el lehessen tiltani az állattartástól.

Jelenleg a magyar jog tárgyként kezeli az állatot, valaki tulajdonaként. Talán ezen kellene változtatni, nem tudom.

Az biztos, hogy az állat – minden állat – érez fájdalmat, félelmet, képes szenvedni. Mivel nekem kutyusaim vannak (mégpedig befogadott, egykor kidobott kutyák), hozzám ők állnak közelebb. Valószínűleg a legnagyobb számban éppen ők az áldozatai a beteg lelkű állatkínzóknak is. Hiszen egy kutya kitart a gazdája mellett. Akkor is, ha éheztetik. Képes napról napra ahhoz a lábhoz bújni, amelyik láb eltörte a bordáit. Megnyalja azt a kezet, amely kéz csak ütni tud, simogatni nem. A kutya nem érti, miért bántja őt az imádott ember. Nem érti és a legtöbb megvédeni sem képes önmagát.

Azt gondolom azonban, hogy ez a probléma sokkal súlyosabb, mint amilyennek első pillantásra tűnik. Az igazi, nagyüzemi állatkínzók ugyanis a szaporítók. Nem a tenyésztők, hanem a szaporítók. Kutyusok ezrei, tízezrei élnek és pusztulnak el nyomorultul ezeken a telepeken, disznóólba, sötét pincébe, szűk ketrecbe zárva. A szaporítás egy megélhetési forma, de egyben egy maffiává szerveződött bűnszövetkezet. Aki feszegetni kezdi ezt az üzletágat, hamar szembesülhet az alvilág minden módszerével.

Azt gondolom, hozzá kellene ehhez nyúlni az állattartáshoz jogilag is, egyéb módon is. Szükséges lenne az állatvédő szervezeteket ellenőrizni, a megélhetési állatvédőket kiszűrni, a valódiakat viszont támogatni minden lehetséges módon. Jelenleg kizárólag civil adományokból, elszánt emberek akaratából működnek ezek a menhelyek.

Az állami, önkormányzati fenntartású gyepmesteri telepeket felül kellene vizsgálni, rendszeresen ellenőrizni, megfelelő módon szabályozni.

Négylábú kis barátaink nem tudnak kiállni önmagukért. Ők csak szenvedni tudnak és elpusztulni. Kizárólag mi, emberek mondhatjuk el helyettük a fájdalmukat. Ez történik szombaton. Több, mint 100 állatvédő szervezet és sokezer állatszerető ember köt kék sálat a nyakába és vonul utcára. Annyit akarnak elérni, hogy megfelelően szabályozzák a jogalkotók az állatvédelem kérdéseit és a jogalkalmazók ezt tartassák is be. Ez nem politika, még csak nem is igazán pénz kérdése.

Csak akarat kell hozzá.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.