Április 23,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Amikor a Fidesz-KDNP zsarolta a kormányt, Hoffman Rózsa pedig az utcán tüntetett

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,462,800 forint, még hiányzik 537,200 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Volt egy hideg, decemberi nap. Ebben az országban, ebben a fővárosban, ezeken az utcákon vonultak tanárok és diákok azért, hogy a hatalom arcába ordítsák: nem jó, amit csináltok!

Volt egy nő azon a decemberi napon, aki felállt a pódiumra és a sokezres tömeg előtt sorolta a vádakat.

„Tisztelt Kollégák, Szülők, Nagyszülők, az oktatás sorsáért felelősséget érző Polgárok, kedves Diákok, Kedves Barátaim!

 Nehezen kezdem meg a beszédet, két ok miatt is. Egyrészt – bár a katedrához hozzászoktunk – idegen tőlünk az utcai szónoki szerep. Hogy rákényszerültünk mégis, nem a mi hibánk. Megpróbáljuk hát állni a sarat, mert rendületlenül hiszünk a sokaság szavának erejében. (Itt jegyzem meg, hogy az elmúlt órákban szárnyra kelt az a hír, hogy a Parlament mai pozitív döntései értelmében úgymond okafogyottá vált a demonstrációnk. Semmi bizonyosat nem tudunk. Ám akár igaz a hír, akár nem, azt jelzi, hogy a sokaság szavának igenis óriási ereje van még egy elbizakodott hatalommal szemben is.)   Másrészt torokszorító érzés és rendkívül nagy örömöm, hogy ilyen rengeteg ember eljött erre a békés demonstrációra. Itt vannak a négy történelmi egyház iskolaügyének hívei, az állami, önkormányzati, sőt, alapítványi iskolák küldöttei és szimpatizánsai is az ország úgyszólván minden végéből. Köszönjük!

 A kívülállók a mai napig azt hihették, hogy ha tanárok mennek ki az utcára, akkor ott csakis pedagógus béremelésért tüntethetnek.

……………………………………….

Követeljük végül, hogy látszat-egyeztetések helyett kezdődjék valódi párbeszéd  az Oktatási Minisztérium és a pedagógus szakma sokszínűségét híven reprezentáló szervezetek között a legszélesebb nyilvánosság bevonásával a közoktatás fejlesztésének és további alakulásának törvényben rögzített stratégiai kérdéseiről. ”

Ez a decemberi tüntetés 2004-ben volt, a szónokot Hoffmann Rózsának hívták.

Azon a decemberi napon összefogtak pedagógusok, szülők, gyerekek. Utcára vonultak, mert így érezték helyesnek. Szót emeltek a megkülönböztetés ellen, az esélyegyenlőségért. Felelősségre vonták a kormányt, amiért nem hallgat a szakma véleményére, nem érdekli az érintettek tiltakozása, mert hazudik a társadalomnak, mert kárt okoz az oktatásban. Demonstráltak, mert természetes volt, hogy ez egy módja a figyelemfelhívásnak. Az egyházi iskolák mellé odaálltak az állami, önkormányzati iskolák is.

Most 2016-ot írunk. A magunkkal hurcolt problémák nem fogytak, hanem sokasodtak. Most csordult ki a már régen megtelt pohár. Utcára vonultak a pedagógusok, a szülők, a gyerekek. Az állami iskolák mellé odaálltak az egyházi iskolák.

Ami 2004-ben természetes volt, az ma aljasság. Ami elemi jog volt, az ma uszítás. Ami akkor a demokrácia fokmérője volt, az ma politikai manipuláció. Ami akkor a gyermekekért történt, az ma a politika behurcolása az iskolába. Akkor rendben volt, hogy a gyerekek a pedagógusok mellé álltak, ma a pedagógusok a gyerekekkel zsarolják a kormányt.

2004-ben azt mondta Hoffmann Rózsa: „Ez a csendes és méltóságteljes demonstráció nem irányult senki ellen. Ez a demonstráció valamiért történt. Ez a valami az emberi méltóság, az azonos emberi jogok, az esélyegyenlőség, a szabadság, egy szóval az Európai Unió egy tagállamához méltó polgári demokrácia.”

2004-ben az egyházi iskolák küzdöttek az egyenlő elbánásért.

2016-ra az egyház beépült a hatalomba, politikai tényezővé vált, az egyházi iskolák egyenlőbbek lettek az egyenlőnél.

Talán ugyanazok a pedagógusok voltak utcán 2004-ben, akik most, 2016-ban is. Talán van a tüntetők között olyan szülő, aki tizenegy évvel ezelőt diákként demonstrált. Másvalaki talán akkor a gyerekéért, ma az unokájáért emelte fel a szavát.

Most azt mondta Hoffmann Rózsa: „Korántsem volt akkora baj, hogy akkora jajgatásoknak legyünk szemtanúi, mint amit a sajtó eddig közvetített.”

Semmi nem változott.

Csak Hoffmann Rózsa.

Fotó: Lázár Gergő

Fotó: Lázár Gergő

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.