NEHAZUGGY

Kockásingesek

Forgács Erzsébet | 2016. Február 18, Csütörtök | 16:11

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,462,800 forint, még hiányzik 537,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A kockás egy jó kis minta. Szebb, mint a pöttyös, most különösen. Valahogy közel került sokunk szívéhez.

Elég egyetlen jókor, jó helyen elhangzó mondat. Vagy rosszkor, rossz helyen.

Balog Zoltán emberminiszter túltolt biciklijét orhosszal beelőzte Klinghammer István egykori felsőokatatási államtitkár bölcsessége, miszerint:

Olyan pedagógusokra van szükség, akik okosak, erkölcsösek, és ezeket adják át a diákoknak. Ezért vagyok pipa, ha a tévében nézem, hogy borotválatlan, kockás inges tanári kar grasszál.

Mielőtt rátérnénk a kockás ing utóéletére, egy pillanatra meg szeretnék emlékezni arról a pedagógusról, akire a mai napig, név szerint és nagy szeretettel emlékszem. Az elmúlt rendszerben is volt bőven gond az oktatással. Nyilván nem mindenhol, de ahol én az általános iskola felső tagozatát végeztem (nyugalom, a gimnáziumi és az azt követő tanáraimról nem fogok megemlékezni), teljesen rendbenlévő dolog volt, hogy képesítés nélküli tanár tanítson. Tanított is, az iskolaigazgató húga, például. Olyan is volt. A tanári kar többi tagja sem az elhivatottságtól világított a sötétben. Jellemzően olyan nénik voltak ők (akkoriban nagyon ritka volt falun a férfi pedagógus), akik sikeresen elvégezték a főiskolát aztán ezzel elvoltak tartósan és fontosabb volt a helyi állatorvoshoz, emberorvoshoz, esetleg patikushoz férjhez menni, mint tanítani.

Így teltek méla unalomban az órák, mígnem új tanár érkezett az iskolába. Nem elég, hogy idegen volt, de ráadásul férfiember és pedagógus, a szó létező legszebb értelmében. Az első órára ma is jól emlékszem. Bejött a tanterembe farmerben, kockás ingben, borostásan. Bemutatkozott (senkit nem érdekelt igazán), aztán beszélni kezdett. Percek múlva síri csend volt a teremben, tátott szájjal bámultunk. Rejtő Jenőt idézett. Fejből, hosszasan. Aztán rátért a tananyagra. Magyartanár volt. Fehér Csabának hívták. Nem tudott olyat kérni, amit meg ne tettünk volna neki, olyan feladatot adni, amit ne csináltunk volna örömmel. A kedvéért. Később, jóval később jöttem rá, hogy amit neki, érte csináltam, azzal én nyertem, mégpedig egy életre lettem gazdagabb.

Remélem, de hiszem is, hogy sok-sok ilyen pedagógus van ebben az országban. Sok kockás inges, borostás, vagy éppen copfos férfi és nő, akik túl akarnak és túl tudnak lépni a rutin nyújtotta biztonságon. Akik nem nyűgöt, hanem kihívást látnak a feléjük forduló szemekben. Úgy gondolom, ők azok, akiktől Klinghammer István egykori felsőokatatási államtitkárt kiveri a víz és akiktől az ország vezetőinek álmatlanok az éjszakái. Mert ezektől a pedagógusoktól nincs mit elvenni, nincs mivel megfenyegtni őket. Ugyanis nem havi tízezer forintért, nem egy magasabb pozícióért küzdenek, hanem a gyerekekért, az ország jövőjéért. Akkor is, ha ezt sokan nem akarják elhinni, meglátni, elfogadni.

Meg lehet próbálni bemocskolni, sárba rántani ezeket az embereket, de nem fog sikerülni. Már nem. Túl sokan vannak és összekapaszkodtak. Erősek és minden nappal erősebbek lesznek. Minden nappal egyre kevesebben félnek felvenni a kockás inget.

Tudom, hogy Klinghammer úr és a kormányon lévők nem így gondolják, de ezek a pedagógusok okosak, erkölcsösek. Valóban azok és ezt adják át a diákoknak. A diákok pedig értik és ők is kockás inget húznak, mert tudják jól: róluk, értük szól mindaz, ami történik.

Művészek, közéleti személyiségek, ismert emberek és ismeretlenek állnak egyre nagyobb tömegben egymás mellé. Kockás inggel, esernyővel. Csendben.

Ezt soha nem fogja beismerni egyetlen, most kormányon lévő politikus sem, de értük is harcolnak a kockásingesek. A hatalom veszélyes dolog, ha nincs medre, nincs gátja. Akkor mindent befed, elsodor, letarol. Amennyiben jól terelgetik, hasznos. Ez történik most. A lebonott gátak újra épülnek és a korlátlan, bárkin átgázoló hatalomnak nem marad más választása, mint megtorpanni, elgondolkodni és ésszerű, amennyire lehetséges, helyes döntéseket hozni.

A másik lehetőségre nem akarok és szerintem senki nem akar gondolni.

Talán elég lesz fegyvernek a kockás ing. Remélem, elég lesz.

Bródy János/Facebook

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!