Szeptember 27,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Ebben az országban csak a marhák száma nő

Olvasom, hogy nőtt a marhák száma Magyarországon, ellenben némileg csökkent a sertésállomány. Ennek persze semmi köze nincs ahhoz, hogy a Blikk tudományos magazin mai cikkében arról ír: Gálvölgyi János is reagált arra a hírre, amely D. Tóth Kriszta  Elviszlek magammal című videoblog-riportműsorának adásában röppent fel tíz nappal ezelőtt. Ami pediglen így szól (gyorsan összefoglalom, hogyan kerül a képbe Gálvölgyi):

„Tudod, hányszor próbáltalak téged behívni a műsoromba? Háromszor, négyszer?” – ezt kérdezte Kulka Jánostól D. Tóth Kriszta, utalva arra a nevével fémjelzett közmédiás talkshow-ra, amely három év után 2013-ban szűnt meg. Kulka János Kossuth- és Jászai Mari-díjas Kiváló művész, a Halhatatlanok társulatának örökös tagja ennek kapcsán (és Jakupcsek Gabriella kirúgása kapcsán) így jellemezte a köztévé mai állapotát: Csodálatos látni, hogy a Magyar Televízió, most MTVA egyáltalán nem változik. Ugyanaz a csökött, kommunista, szívtelen, ostoba, a lojalitást minden módon felülíró, nem nyitott, nem ambiciózus. Borzasztó!”  

D. Tóth, a Magyar Televízió híradójának egykori vezető arca később még egy internetes bejegyzésben is megfejelte a sztorit: „Amíg a műsor futott, többször szerettük volna meghívni Kulkát. Nem lehetett. Ezt soha senki írásba nem adta. Ahogy azt sem, hogy Pataki Ági nem jöhet be. Vagy Gálvölgyi János…”  A történetről egyébként a Bors is beszámolt, ők konkrétan leírták, hogy Kulka János tiltólistán van az MTVA-nál.

Az MTVA ezt nem tűrhette szó nélkül, és sietett leszögezni: a közmédiánál nem létezik semmilyen „tiltólista”, így azon Kulka János (és más) sem szerepelhet. Annál is inkább, hogy a Szomszédok ma is fut az M3 retrócsatornán (verjen el a jegeseső, ha a csatorna öt napos műsorában megtaláltam!), meg a művészt még más alkalmakkor is láthatták a nézők a képernyőn (rövid, háromdarabos felsorolás).

A teljes képhez hozzátartozik, hogy Sebestény Balázs rádiós-tévés műsorvezető is néhányszor nekiesett a közmédiának, Jakupcsek kirúgása kapcsán, majd Kulka János nyilatkozatát követően is, idézem:

Ha egyértelműen máshová tetted az x-et, és ezt tudják rólad, mert ennek hangot adtál, biztos, hogy tiltólistás vagy, ha beszóltál nekik, biztosan tiltólistás vagy, ha meleg vagy, valószínű, hogy tiltólistás vagy, ha liberális vagy, valószínű, hogy tiltólistás vagy, ha meleg liberális vagy, egészen biztosan tiltólistás vagy. Én remélem ott vagyok!

Tíz nap elteltével ma Gálvölgyi János, Kossuth-, és Jászai Mari-díjas magyar színművész, parodista, szinkronszínész, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja is nyilatkozott az ügyről, szintén idézem:

A közmédia számára nemkívánatos személyek listája régen és ma is az agyakban és a nyelvekben létezik. Legépelt listáról nem tudok. Csak azt tudom, hogy a közelmúltban több kolleginám és kollégám is javasolta, hogy vendégként engem is hívjanak meg a köztévé bizonyos műsoraiba, de erre nemleges választ kaptak. Én ennyit tudok, illetve ennél többet is tudok, de ennyit vállalok. Senkit sem akarok kellemetlen helyzetbe hozni.

Azért foglaltam össze ilyen részletekbe menően és unalmasan a történetet, mert a helyzet, ez a nyomasztó valóság – bár sokak számára biztosan nem ismeretlen – ocsmány, súlyos és kellően félelmetes. Nem elsősorban azért, mert az MTVA köpnivalóan nevetségesen magyarázkodik, amikor a Szomszédokra hivatkozva próbálja elhitetni a közvéleménnyel, hogy a 80 milliárdos közpénz a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságát, a pártatlan és minőségi tájékoztatást is garantálja. A Szomszédokat kábé fél éve nem vetítik, de ha vetítnék is, őszintén: kit érdekelne? Kit érdekelne, ha Kulka Jánossal nem lehet interjút készíteni az M1-en azért, mert ő liberális és meleg?

Persze, lehet azt mondani, hogy 80 milliárdért még akár azt is megtehetjük (mint ahogy sokan meg is tesszük), hogy nem nézzük a köztévét, tehát teljesen mindegy, hogy ott ki a kívánatos, ki nem, kit engednek képernyőre, kit nem. Gálvölgyit majd megnézzük a Heti Hetesben vagy a színpadon, ha annyira hiányzik. De azért az mégiscsak megdöbbentő, hogy 2016-ban művészeket nem hivatalosan, be nem vallottan, de legalább tendenciózusan távol tartanak a közszolgáti televízió képernyőjétől.

Az embernek óhatatlanul az jut eszébe: ha Holfi ma élne, vajon neki se lehetne belépni oda, ahol a rezsimet sminkelik naponta oly kívánatosra? Ahova a gondolkodó és félelem nélkül (2016-ban hogyan lehetne másképp?!) véleményt nyilvánító közéleti szereplőknek csak gondos ideológiai átvilágítás után szabad belépniük? És aki nem üti meg a mércét, az közszolgálatilag kívül reked, mert ez van?

Igen, ez van. És ha nem lenne olyan ismerős ez a világ, amit egyszer már állítólag magunk mögött hagytunk, akkor leszarhatnánk, hogy egy Kossuth-díjas színművésznek meg kell gondolnia, mit mond, mert ha nem azt mondja netán, ami jól hangzik, akkor kellemetlen helyzetbe hozhat embereket, akik munkájuk folytán ennek a rendszernek a fogaskerekei. A szocializmus kultúrpolitikája, amely támogatott, (meg)tűrt és tiltott kategóriába osztotta a művészeket, itt magasodik a fejünk fölé.

Nem, az MTVA-nak nincsen tiltólistája, Gálvölgyi meg örüljön, hogy nem vonták vissza a Kossuth-díját, a vén marhának (jut eszembe, nőtt a marhák száma). Nincsen tiltólista, a fejlett kommunista-szocialista demokráciákban sem volt. Ellenben minden pozícióban olyan ember ült, aki pontosan tudta, mit lehet és mit nem szabad. Az illiberális demokráciában sincsen lista. Az csak a bajnak lenne, bármikor előkerülhet, terhelő bizonyítékként tolhatnák az arcukba az illetékeseknek. Nincs ebben semmi új: van lista, de minek leírni, amikor szóbeszéd útján is el lehet magyarázni az elvtársaknak, elvtársnőknek, hogy Kulka, Gálvölgyi, Sebestyén és a többiek: kuka.

Persze, Gálvölgyi színművész úr, talán nem kellene a Heti Hetesben renitenskedni, és a Klubrádióban szidni a rendszert, biztosan tárt karokkal várná a pártmédia. Persze, Kulka színművész úr, nem kellene melegnek lenni és liberálisnak és nem kellene Kerényi méltóságos urat cseszegetni, sőt, melegfelvonulásokat se nagyon kellene megnyitni. Csendben kellene maradni. Igen. Lehetne harsányan röhögni azon, hogy örüljetek, fiúk, ez nem is büntetés, hanem megtiszteltetés!, de sajnos egyetlen vicces mozzanata nincs ennek a történetnek.

Mert arról bármikor lehetne vitát nyitni, érvekkel alátámasztott civilizált vitát, hogy szeretjük-e Gálvölgyi János humorát, vagy meggyőző volt-e Jago szerepében Kulka János. Ám az vitán felül áll, hogy az ilyen kaliberű színészek számára akkor is lennie kellene megjelenési lehetőségnek a köztévében, ha én vagy az alsó szomszéd kiütést kapunk a pofájuk láttán. Igen, ízlésvita tárgya lehetne, hogy elkapcsolom, vagy megnézem Kulkát vagy Gálvölgyit ezért, vagy azért. Az viszont elborzaszt, hogy ezeket az embereket azért tartják távol a képernyőtől, mert a hatalom eldöntötte, hogy a hatalomnak nem megfelelő politikai üzenetet közvetít a személyük.

De ami igazán félelmetes, az az, hogy valószínűleg nem létezik konkrétan leírva az a rohadt lista – miként az MTVA is állította -, nem jött (még) lendületbe a karhatalom és mégis ezt az egész nyomasztó jelent ragacsos masszaként fonja körbe a hűséges csinovnyikok saját, különbejáratú belső hite és meggyőződése. Néha az az érzésem, hogy nem lenne sokkal szarabb az sem, ha közénk lövetnének.

Pont most olvasom, hogy a Klik szolgalelkű tankerületi vezetője rászállt a Miskolcon tüntető Teleki Blanka Gimnáziumra, vaskos dokumentációkat és veretes magyarázatokat vár a tüntetésen való részvétel körülményeiről és igen nyomasztó érzések lesznek úrrá rajtam. Igen, ez a gondosan becsomagolt, nemzeti színű szalaggal átkötött szervilizmus, amely minden állami intézménybe beette magát, ami tulajdonképpen fenntartja az egész rendszert, sokkal veszélyesebb, de legalább olyan veszélyes, mintha a más véleménnyel, más meggyőződéssel, más hittel bíró embereket rendre elhurcolnák.

Kulka János is, Gálvölgyi János is, Sebestyén Balázs meg főleg túléli, hogy soha a büdös életben nem kap meghívást a köztévébe. Mi is átkapcsolunk olyan csatornákra, ahol (egyelőre még) láthatjuk-hallhatjuk őket, ha éppen erre vágyunk. De attól még hányinger ez az egész. Mélységesen undorító, hogy ebben az országban legfeljebb a marhák száma nő, de a demokráciához mi talán már soha nem növünk fel. Talán jobb is, hogy Hofi mindezt nem látja.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!