Szeptember 26,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Orbán Viktor, azzal a két szép kezével

Ez a baj az agyatlan gépezetekkel. Erősek, átgázolnak mindenen és látszólag rendkívül sikeresek. Mindaddig, ameddig irányt nem kell(ene) váltani, mert esetleg ott egy szikla, vagy szakadék, vagy más valami, amit nem tud letiporni a lépegetőgép.

Abban a pillanatban azonban, ahogy ott a nyomorult szikla, viccessé válik a helyben járó monstrum. Szakadék esetén pedig kecstelenül lehullik, ami szintén nem egy sikertörténet.

Nem lehet minimum egy középhangos röhögés nélkül átlibbenni a kormány legújabb kommunikációs bravúrjai felett. Sőt, ha csak félhangosan röhögünk, akkor még úriemberek voltunk.

Itt van mindjárt a köznevelési szikla. Az ott csak úgy van, nagy, magas, széles. A komplett kormányzati kommunikáció pedig ott toporog előtte és próbálják eltolni az útból, mert hülyének is csak kell lenni valakinek.

Miután a kerekasztalosdi nem jött össze és a pedagógusok előbb kapcsoltak, mint kellett volna, most megy a tanácstalankodás, mit is kéne csinálni? Mert az lehetett a mesterterv, hogy altatják egy kicsit az ügyet, elbohóckodnak az asztalnál, lenyugtatják a pedagógusokat, ígérnek nekik ezt-azt, aztán a kevésből sem tartanak be semmit. Ez már remekül bejött máskor is, a felsőoktatás esetében is. Most meg nem jött be. Van ilyen.

Ezt normálisabb illetők be szokták látni és akkor próbálnak más utat találni. Nade nem a kormány! Majd még mit nem, amikor olyan jól ki volt találva! Csendesen jegyzem meg: talán nem egy szakmunkás végzettségű ösztönös zsenire kellett volna bízni a kormánykommunikáció kidolgozását. Esetleg. Akkor sem, ha a milliárdos munkanélküliről amúgy még a miniszterelnök úr sem tudja pontosan, hogy kicsoda. Akkor sem, ha éppen ott áll mellette.

MTI/Kovács Attila Orbán Viktor már tíz évvel ezelőtt sem tudta, ki az a Habony Árpád

MTI/Kovács Attila
Orbán Viktor már tíz évvel ezelőtt sem tudta, ki az a Habony Árpád

Az én jószándékú tanácsaim ellenére azonban a kormány ragaszkodik a marhaságaihoz. Tökön-babon keresztül okosak ők, mint egy csizmahúzó. Vagy kettő. Ezért születnek ilyen zseniális mondatok, amik fel is kerülnek a fidesz.hu-ra, hogy dokumentálva legyen minden tulokság.

„Lázár János kiemelte, a kormány arra kéri a pedagógusokat és a szakszervezetet, hogy a problémák megoldása érdekében tárgyaljanak és fogadják el a kormány javaslatait.

Hát szerintem is így kell tárgyalni. Helyből ultimátummal. Az hatásos és meggyőző érv szokott lenni, ha úgy indít az ember: tárgyaljunk és az lesz, amit én mondok!

Ha ez sem elég, akkor majd Lázár János mindenminiszter megaszondja a tutit.

„Ha a Pedagógusok Szakszervezete felelősen gondolkodik a magyar oktatásról, akkor nem balhéval, hanem tárgyalással, és a tárgyalásokon keresztül változásokkal tudja elérni, hogy a magyar pedagógustársadalom helyzete, és elsősorban a gyermekek oktatásának minősége érdemben javuljon” 

Értjük. Értjük? Akkor felelős egy szakszervezet, ha kussol, véletlenül sem demonstrál, hanem tárgyal. Mégpedig a Nagycsaládosok Országos Egyesületével, Fekete Györggyel, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával, a Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézettel, a Nemzeti Ifjúsági Tanáccsal és hasonlóan nagy formátumú, a köznevelésben tökéletesen inkompetens társaságokkal. Mert a pedagógusok szakszervezetei akkor járnak el felelősen, ha ilyen komoly tárgyalásokon múlatják az időt. Aha. Ettől majd feltétlenül javulni fog az oktatás minősége, változások is lesznek, valamint csoportosan virágzásnak indul a pitypang.

A szakszervezetek erősödésével nem nagyon tud mit kezdeni a kormány. Nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy nem az van, amit mondanak, hanem más van. Tárgyalni meg éppen a kormány képtelen bárkivel, bármiről. Kinyilatkoztatni szokása neki, kész tényeket közölni. Az szokatlan helyzet, hogy a válasz nem igenis, hanem elmész te a p…ba.

A másik sajgó pont a kormányzati sajátlábon a kétharmad elvesztése. Ezt képtelenek megemészteni a fiúk és igyekeznek úgy tenni, mintha meg sem történt volna. Holott megtörtént. Most nem elég a csak, ahogy eddig elég volt és nem lehet izomból uralkodni, ahogy eddig tették. Például nem sikerült átnyomni a parlamenten az alaptákolmány újbóli átírását. Akkor sem, ha az egyszerűagyú magyar emberek biztonságára hivatkozva szeretne teljhatalmat Orbán Viktor. Ez talán még nagyobb gáz, mint a pedagógus (valamint egészségügyi, szociális, közlekedési) szakszervezetek zúgolódása és egyre inkább körvonalazódó összefogása. Értem én egyébként. Azzal a teljhatalommal egy csapásra kezelni lehetne az összes szakszervezetet, mert elég lenne migránsvészt trombitálni, aztán minden háborgó pedagógus és buszsofőr tüntethetne családi körben, mert gyülekezési tilalom esetén az a szokás.

De nem sikerült átverni a módosítást, most nagyon erősen meg van bántva legkedvesebb kormányunk. Ezért ilyen sajátságos dolgok jönnek ki az éppen legkedvencebb kormányszóvivő, Kovács Zoltán szájából: „A kormány szeretne megegyezni az ellenzékkel a terrorveszélyhelyzettel kapcsolatos alaptörvény-módosításról, de a biztonság kérdésében nincs helye kompromisszumnak.”

Aha. Ez megint a tárgyaljunk és az lesz, amit én mondok.

Szerintem ideje lenne lépni valamit. Hogy ne érjen már megint engem az a vád, hogy csak lamentálok, de tippet nem adok, tessék. Két javaslatom is van.

  1. Keresni kell valami olyan kommunikációs szakembert, aki nem a ridiküljeiről híresült el, hanem a szakértelméről.
  2. Valós tárgyalásokat kezdeményezni. A valós tárgyalás olyan, hogy meghallgatjuk a másik felet is, módosítunk az elképzeléseinken mindaddig, ameddig mindkét (vagy akárhány) tárgyalófél számára elfogadható.

Az a gyanúm, a kormány inkább hajlik az első megoldásra. Ezzel csak az lesz a baj, hogy már régen sikeresen elüldöztek minden értelmes, önálló gondolatokat előadni képes, szakmailag és emberileg is tisztelhető illetőt a kormány száz kilométeres sugarú köréből. Az ilyet pedig (szakmailag és emberileg kiváló munkatársat) nem kinevezéssel lehet előállítani.

Még akkor sem, ha személyesen Orbán Viktor nevezi ki, azzal a két szép kezével.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!