Szeptember 18,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Nemzeti saját láb

Úgy kezdődött, hogy spontán rezsicsökkentés történt a háztartásunkban. Egészen pontosan: kiégett a konyhai izzó. Első buzdulatomban arra gondoltam, kiírok egy tendert (a kapura), így is elősegítve az Orbán-vő saját lábát. Aztán láttam, hogy megint nyert váratlanul két pályázatot fényhozásból, azóta meg hirtelen már nincs is benne a fénycsináló vállalkozásban, mióta az uniós szervek érdeklődni kezdtek a kissé drágának tűnő beruházások iránt. Tehát Tiborcz Istvánnak biztosan nincs ideje mostanában, este meg marhára sötét tud lenni, vakon kellene bóklásznom a főzőhelyiségben.

Meg aztán csóró blogger vagyok, miből is finanszíroznám a szakértelmet? Nyilván nyerhetnék rá némi milliárdokat közpénzből, de saját erő csak kell. Én meg hiába írom a jobbnál jobb cikkeket a nyíló pitypangról, Kerényi mester eddig még nem csapott le a műveimre. Biztosan szarul megy a lap. Ja kérem, válság van!

A nemzeti bloggerbrigád sem hívott még a soraiba, pedig úgy megírnék havi két cikket félmilláért, mint a vöcsök!

Ha nem, hát nem. Marad az üres zseb és a sajátláb helyett a saját két kezem. Önkezemmel vetek véget a sötétségnek! Felcipeltem a létrát, felkúsztam a magasba és munkához láttam. Ameddig én ténykedtem, az egyik kutya jónak látta megzabálni az egyik – a létra lábánál hagyott – cipőmet. Fene a gusztusát!

Néztem a többé-kevésbé elfogyasztott lábbelit és szörnyű érzés kerített hatalmába. Rendben, hogy az egyik orbáni ded már áll a maga lábamon, de mindjárt anyányi korba cseperedik a következő! Annak is csak kell valami öncsülök, hogy büszke lehessen rá a papa, valamint az egész nemzet. Mi van akkor, ha a lánygyerek egy cipészbe szeret bele? Teszem azt.

Lelki szemeim előtt hirtelen lepergett egy ország sorsa. Lánygyerek kettő szerelembe zuhan a helyi suszterrel. Nyilván lesz egy kis uniós forrás cipőgyár-óriás építésére, de végső esetben be lehet egyet rendezni valami kongó focistadionban. Abból van elég.

Na, de hogyan tovább? A magyar paraszt nem mindig eléggé hazafias. Van, aki képes inkább kenyeret venni a havi meglehetélni-ből, drámaian figyelmen kívül hagyva a családi önláb kifejlődésének hazafiúi elősegítését. Az ilyen hongyermekietlen egyed akár évekig is elvan egy papucsban nyáron, egy bakancsban télen. Akkor pedig miből fog felvirágozni a családi zéerté cipőnagyhatalmi törekvése?

Tíz percet sem adok, új vésés kerülne a gránitszilárdságúba. Minden rendes, keményen dolgozó hazaffy köteles évi négy pár cipőt vásárolni a nemzeti cipőboltból (mert olyan is lesz). Namármost merjünk nagyot álmodni!

Kiadná ártunk és ormányunk a kötelező érvényű melegenajánlom-ot, aminek értelmében becsületes, büszke és legfőképpen retardált polgár úgy kerülheti el azt, hogy a fogyasztási adó mértékét hatszáztizenhét százalékra kényszerüljön emelni gondos kormányunk, hogy növeszt még magának négy pár lábat.

Jobb is lesz úgy! Gondoljunk csak bele, mennyivel stabilabban állnánk 10 lábon, mint a mostani nyamvadt kettőn! Arról nem is beszélve, mennyivel több cipedlire lenne szükség.

Persze a kormányhívek igyekeznének ebben is jobban teljesíteni és minimum 20 lábbal állnának a véráztatta anyaföldön. Kormánytagok esetében 30 láb lenne az elvárás.

Biztosak lehetünk benne, hogy a nagyon-nagyon elszántan nagyon-nagyon hívők ezt is überelni akarnák. Már látom magam előtt a következő békemenetet. Elöl Bencsik András, Bayer Zsoltot vonszolná kézen fogva. Még a fülükből is lábak lógnának, lábanként három pár cipővel. Mögöttük a menet vonulna. Csupa százlábú, az ország nagyobb dicsőségére!

Remegő inakkal kotortam elő a szekrényből a tartalék cipőt. Őszintén remélem, hogy a kettedik hercegnő még sokáig marad a családi fészekben és soha életében nem téved be egyetlen cipészüzletbe sem.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!