December 6,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Azok az évek, amikor Polt Péter, Simicska és Orbán…1.rész

Felejtünk. Gyorsan, könnyedén. Van, aki nem is emlékezhet rá, mert fiatal volt, vagy talán akkoriban született. Pedig nem árt tudni, ki honnan indult.

Szerintem.

Előzmények:

Székesfehérvár, gimnázium. Két barát. Orbán Viktor és a nála 3 évvel idősebb Simicska Lajos.

1981-1987  ELTE kollégium. Baráti társaság: Orbán Viktor, Simicska Lajos, Varga Tamás, Fodor Gábor, Kövér László, Stumpf István, Áder János és a holdudvar.

1987-1989 Fodor Gábor, Molnár Péter, Orbán Viktor, Kövér László a Soros György által, kimondottan számukra létrehozott Kelet-Európa Kutatócsoport névre hallgató alapítvány rendszeres apanázsában részesülnek. Praktikusan, a ma olyannyira gyűlölt Soros György pénzéből élnek két évig.

1988 Megalakul a Fidesz. Az MSZMP átmenti a pártvagyont az MSZP-be… Orbán Viktor figyel és tanul. Az MSZP pénztárnoka kezdetben Máté László, 1994-től Boldvai László, majd 1998-tól a közelmúltig Puch László. A Fidesz pénztárnoka 1992-ig Varga Tamás, majd annak – leleplezett bűncselekmények miatti – távozása után Simicska Lajos.

A kezdet:

1991-1993. A parlamentbe jutott pártok számára székházat biztosít a törvény. A Fidesz a politikai rivális MDF-el közös Tiszti Kaszinó épületét eladja a Magyar Külkereskedelmi Banknak. A székház-rész ráeső, nettó 697 millióját a Bank átutalja a Fidesznek. A Fidesz ebből 574 milliót utal a FICO Kft. számlájára, melynek ügyvezetője Simicska Lajos. A FICO tovább utalja a pénzt több tucatnyi, zömében akkor létrehozott vállalkozásnak, melyek tulajdonosi körében Simicska Lajos, Schlecht Csaba, Pusztai Zsuzsanna (Simicska Lajos felesége), Kövér Szilárd (Kövér László öccse), Varga Tamás apja, Kövér Szilárd sógora és több volt évfolyamtárs, azok feleségei, barát és rokon megtalálható.

Később ezen cégek egy része Schlecht Csaba nevére kerülnek, aki eladja a vállalkozásokat (a nem kis összegű köztartozásokkal egyetemben) Kaya Ibrahimnak és Joszip Totnak.

1999-ben kipattan az ügy. A nyomozás sajnos nem vezet eredményre. A cégek dokumentumai, a külföldi vásárlókkal és a cégek által felhalmozott, jelentős köztartozásokkal együtt eltűnnek. Az APEH tehetetlen, lezárja a vizsgálatot, törli a cégeket a cégnyilvántartásból. Az APEH elnökét ekkor Simicska Lajosnak hívják, helyettesét Vida Ildikónak, a miniszterelnököt pedig Orbán Viktornak. Simicska sajnálatosan rövid ideig, 1 évig van ezen a poszton, véletlenül éppen akkor, amikor a fenti ügylet vizsgálatára sor kerül.

2000-ben váratlanul (4 évvel a megbízatása lejárta előtt) távozik posztjáról Györgyi Kálmán legfőbb ügyész. Helyére Orbán Viktor (a Fidesz és a MIÉP összefogásával megszavazott) Polt Pétert nevezi ki, a kinevezés 7 évre szól.

2002-ben, a kormányváltás (a Fidesz veszít a választásokon) után újra indul a nyomozás Kaya Ibrahim/Joszip Tot ügyben, de az ügyészség sorra elutasítja a vádemelési javaslatokat. Ahogy a cégeladások esetében, a Postabank ügyben sem találja megalapozottnak a vádakat a legfőbb ügyész. A Fidesz kormány alatt konszolidált Postabank – szakértők véleménye szerint – legalább 52 milliárd forinttal magasabb összeget nyelt el a költségvetésből, mint az indokolt lett volna. Ennek a pénznek a további sorsa ismeretlen. A nyomozás vádemelés nélkül megszűnik.

Nem jár eredménnyel az Országimázs Központ, az Ezüsthajó Kft. és a Happy End Kft. ügyében megindított nyomozás sem.

A több tucat, hasonló ügyben tett feljelentés egy része elévül, egy részét a legfőbb ügyész – Polt Péter – sajnálatos módon nem találja vádemelésre alkalmasnak.

Így jár például a dr. Eörsi Mátyás által feszegetett 50 milliós kölcsön ügye, melyet a Magyar Hitel Bank nyújtott a Fidesznek, vidéki irodáik fejlesztésére. Az összeget még aznap átutalták a dr. Szájer József által létrehozott Demokratikus Politikai Kultúráért Alapítvány számlájára, innen egyéb számlákra kerül, majd nyoma vész. Az alapítvány ma is megtalálható a Civil Összefogás Fórum támogató szervezetei között.

A 12 állami gazdaság eladása körüli vihar sem vezetett sikeres nyomozáshoz. Az Orbán-kormány idején a az ÁPV ingyenesen átadja az érintett állami gazdaságokat a Magyar Fejlesztési Banknak. A Bank létrehozza a Proxy Kft.-t, hogy az a több tízmilliárd összértékű vagyont kezelje. A Proxy Kft. kinevezi a volt állami gazdaságok élére az igazgatóságot és a felügyelő bizottságokat. Az ezekben a testületekben szorgoskodók – alkalmazottként – tulajdont szerezhetnek a gazdaságokban.

Így lett 2003-ban a Dalmandi gazdaság tulajdonosa Csányi Sándor. A Gödöllői tangazdaság Töröcskei Istvánhoz került, a Lajta-hansági ÁG., a Sárvári MG. Zrt. és a Szombathelyi tangazdaság a ma is a Mezort Zrt. tulajdonában van. A Mezort Zrt. igazgatóságának elnöke dr. Nyerges Zsolt. A Mezort Zrt. tulajdonosai között található: Simicska Lajos, Pusztai Zsuzsanna (Simicska Lajos felesége), Nyerges Zsolt.

Hosszan lehetne még sorolni az így “privatizált” vagyonokat, de nem fogom. Inkább idézek a legendák világából egy keveset, hogy érdekesebbé tegyem a történetet.

Úgy tartja a szájhagyomány (mivel senki nem szívesen jár bíróságra), hogy a pártok finanszírozása minden bajok eredője. A számukra biztosított költségvetési keret a töredékét sem fedezte/fedezi a működésnek. Ezért aztán – a legendák szerint – a pártok kénytelenek voltak megtalálni az önfenntartás módját. Ebben Puch László, az MSZP pénzügyi zsenije volt az élharcos, az ő legkiválóbb tanítványa pedig Simicska Lajos. Szintén szóbeszéd, miszerint sokáig közösen, hogy úgy mondjam vállt vállhoz vetve dolgoztak, mígnem a tanítvány túlnőtt a mesteren. Maga a technika lényegében egyszerű. Állami vagyonokat „baráti kezekbe” juttatva joggal várható el, hogy a hálás új gazda visszacsorgat némi apanázst a pártkasszába. Főleg, ha folyamatosan kap állami megbízásokat, kedvező lehetőségeket (megkerülve a piaci versenyt), megfelelő, legálisnak tűnő (vagy legálissá tett) támogatásokat, kedvező hiteleket „baráti” bankoktól. A számára biztosított versenyelőny fejében szívesen működik együtt bizonyos alvállalkozókkal, bíz meg ügyvédi irodáktól kezdve piackutató cégeken át a mindenféle kutatásokat és elemzéseket végző társaságokat. Mert az általuk végzett munka mértéke és értéke nehezen mérhető, szemben mondjuk a kapálással, ahol 5 sor bab, az 5 sor bab. Így volt ez a század elején és így volt a Század végén is…

Ami talán még lényeges ebből az időszakból: A Közgép ekkor még a vegetáló ici-pici cégek sorában ténykedik. A Vegyépszer az a cég, amely nagyon ügyesen tud együttműködni a kormánnyal.

Na tehát, ezek a nehezen ellenőrizhető munkát végző intézetek, alapítványok, irodák benyújtják a számlát az államnak. Az pedig szemrebbenés nélkül fizet százmilliókat, esetenként milliárdokat. A közösből. Éves keretet is biztosít persze az adott intézményeknek, szintén horribilis összegeket különítve el a költségvetésből. Aztán ezen pénzek egy jókora hányada – persze, csak a legendák szerint – hogy, hogy nem, visszacsorog bizonyos kasszákba, zsebekbe. A szóbeszéd szerint ez csupán egy módszer a sok közül. Ez igaz is lehet, ha arra gondolunk, hogy máshol űrbázist építenek akkora összegekből, amennyibe nálunk egy kilométer autópálya, egy híd felújítása, vagy bármely projekt kivitelezése kerül. Ismeretlen (?) okból mintha durván túlszámlázna minden kivitelező. De persze ez csak rosszindulatú rágalom.

A mesemondók szerint így tartják fenn magukat a pártok. Ugyanezen regélők suttognak egy 2000-ben született megállapodásról, miszerint az épp kormányzó és az ellenzékben lévő legnagyobb két párt az innen-onnan összecsorgó bevételeken megosztoznak, mégpedig 70-30% arányban. De persze ez csak városi legenda. Mert ha ez így lenne, a választások értelmüket vesztenék. Akit kirabolnak, annak mindegy, hogy a rabló szőke, vagy barna. A gonoszabb mesélők azt is suttogják, az egyik párt nemrégiben felrúgta ezt a megállapodást. Ki tudhatja?

A cikk hamarosan folytatódik.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.