Április 25,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VIBRÁTOR


Coki, paraszt

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Biztosan nem csak nekem tűnt fel az új kormányzati taktika. Illetve nem annyira új ez, de mostanára elképesztő módon elburjánzott, szinte a hatalomgyakorlás bevett és bevált módszerévé avatta a kormány.

Ez a módszer pedig: a titok. Vagy titkosítanak dolgokat, vagy egyszerűen nem adják ki az adatokat. Ennek egy picit finomabb formája, amikor úgy változtatnak rendszereken-módszereken, hogy a végeredmény egy torz, vagy alapvetően használhatatlan adat.

Nem tegnap kezdődött a társadalom kiskorúsítása, de mostanra egészen izmos eredményeket sikerült elérni.

Az ilyen-olyan okokra való hivatkozással titkosított paksi szerződéstől kezdve lassan már az éppen hivatalban lévő államtitkárok neve sem lesz nyilvános adat.

Titok volt például Lázár János kétmilliós hotelszámlájának indokoltsága, de ezt a miniszter ügyesen megoldotta, amennyiben zsebből befizette a kétmilliót és onnantól magánúton volt, coki, paraszt!

Titok, hogy közpénzből fizetett köztisztviselők milyen szakmai háttérrel rendelkeznek, van-e megfelelő végzettségük, tudásuk, gyakorlatuk, nyelvismeretük az elvégzendő feladathoz. Igaz is, mi közünk van hozzá? Elvégre legyen nekünk elég, hogy mi dobjuk össze a fizetésre valót.

Közérdekű adatokat meg kell vásárolni, vagy ki kell perelni számtalan esetben. Az előbbi komoly összeget, az utóbbi szívós kitartást is igényel, hiszen akár 2-3 évig is eltarthat, mire a bíróság kimondja: igen, közérdekű adatról van szó.

A statisztikai hivatal nem titkosít ugyan, hanem egyszerűen nem tesz közzé adatokat – pénzhiányra hivatkozva -, illetve megváltoztatja a statisztikai módszereket.

Nem titkosította ugyan az Államadósság Kezelő Központ sem az államadósság heti adatait, egyszerűen csak nem teszik közzé. Utoljára a decemberi adatok kerültek nyilvánosságra, azóta semmi. Arra a kérdésre, hogy miért is nincsenek friss számok, az ÁKK azt válaszolta, hogy csak.

Értjük, kérem. Mi közünk is lenne bármihez is?

Igaz ugyan, hogy a paksi beruházás költségeit mi fizetjük (valamint gyermekeink, unokáink és talán még a dédunokáink is), az államadósságot is mi fizetjük, a közalkalmazottakat – Lázár Jánost is, a nagyköveteket és mindenki mást is -, a mi bőrünkre szépek a foglalkoztatási statisztikák, tőlünk lop az, aki esetleg korrupt, a nekünk szánt uniós fejlesztési források felhasználása nyomonkövethetetlen, de egy büntetés, vagy visszafizetés esetén mi fizetünk gavallérosan, valamint mi fizetjük Matolcsy műkincsgyűjtési mániájától a paranoia-gyanús magánhadseregig a kiadásokat, de mi közünk hozzá?

Mi fizetjük továbbá a remekbeszabott Klik-et, a működésképtelen egészségügyet, de mi fizetjük a hálapénzt is. Mi finanszírozzuk országunk színe-virágának világájárását Kambodzsától Mongóliáig, hogy aztán meghallgassuk a jó hírt: megint megtalálták országunk fényes jövőjét! Valahol rohadtul messze. Aztán nem nagyon szoktunk hallani a nagy sikerekről, annak áldásos hatását még annyira sem érezzük, de nem baj. Elég nekünk a tudat, hogy valaki biztosan profitál ebből is.

Mi finanszírozzuk a remek projekteket is, mint például az ócsai lakópark, a devizahitelek forintosítása, a most szárnyait bontogató Csok, a közmunkarendszer fenntartását is nekünk van módunkban támogatni.

Ez mondjuk egyik sem szenzáció, ugyanis a világon mindenhol így működik ez. A polgárok fizetik az adókat, egyéb kötelezettségeket, az állam pedig okosan, a köz javát szem előtt tartva, mindenki érdekében gazdálkodik a gondjaira bízott pénzzel. Teszi ezt úgy, hogy a közérdekű adatok eleve nyilvánosak és bárki számára hozzáférhetőek, valamint természetes módon elszámol a köz pénzével. Nem a miniszterelnöknek számol el, hanem nekünk, akik összeadtuk azt a pénzt.

Na, ez nálunk félig sikerült. A fizetés részünkről már elég flottul megy, de a kormánynak eszében sincs betartani a társadalmi szerződés rá vonatkozó részét. Ezzel szemben tikosít, eltitkol, elhallgat, sumákol, maszatol, kikéri magának, nem érti, tolmácsot kér, mert nem beszéli a nyelvet.

Mivel amúgy is azon vergődik egy ideje a komplett Fidesz, hogy meg szeretnék változtatni az alaptörvényt, nekem lenne egy áthidaló javaslatom. Tekintettel arra, hogy a kormány egyébként sem tartja be az általa leírt alaptörvényeket sem, töröljék el a francba! Nem kell azt átirkálni, csak az idő megy vele. Kukába és kész. A jövőben elég lesz egyetlen papírlap (természetesen Kerényi mester kapjon néhány milliárdot, hogy megfelelően míves borítékot terveztethessen a cetlinek), arra pedig írja rá valaki a kormányból:

Coki, paraszt!

Most is ez van, de akkor legalább papírunk is lenne róla.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.