Szeptember 26,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VIBRÁTOR


Bele fogok kötni Semjén Zsoltba

Mondok egy jó hírt, igaz nem a nap híre, de majdnem: kitüntették Semjén Zsoltot Amerikában. Az elismerést úgy hívják, hogy az Év nemzetközi törvényhozója díj (International Legislator Award). Ezt kivételesen nem azért kapta, mert olyan áhítattal néz évek óta Orbán Viktorra, amilyennel.

Havasi Bertalan felvilágosítása szerint a magyar miniszterelnök-helyettes, aki egyben az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnöke is, megmég kereszténydemokrata és  – mint ilyen – keresztény hobbivadász, a vadvilág megőrzésének előmozdításáért és a fenntartható vadászat szabadságának támogatásáért vehette át az elismerést pénteken. Bármit is jelentsen ez, Las Vegasig utazott ezért.

És ha már ott volt, és ott voltak „az Egyesült Államok vezető gazdasági és politikai személyiségei” is (el tudom képzelni, csak kár hogy annyira fontosak voltak ők, hogy az esemény honlapján egy árva hang nincs a címen kívül), meg is hívta őket és a nemzetközi szervezetet is a 2021-es budapesti vadászati világkiállításra. Ez amúgy tényleg kedves tőle, jobb idejében, mint soha.

Mondok egy rossz hírt is: bele fogok kötni Semjén Zsoltba és ebbe a sikersztoriba, mert nekem enyhén bűzlik ez az egész. Történtek már nagyobb disznóságok is, de ez így elég viccesen fest. Vagy szánalmasan. Vagy dühítően. Tehát kivételesen nem azért kötök bele ebbe az erkölcsi világítótoronyba, mert nem jön be a feje, hanem mert – bár minden magyar sikernek töretlenül örülök én – fogalmam nincs, miért tartozik ez a közre. Valamint azért is, mert egyáltalán nem hiszem, hogy akkora nagy siker lenne ez, mint aminek a közszolgálat és különféle sajtóiroda megpróbálja eladni.

Kezdjük azzal, hogy az év nemzetközi törvényhozója 2015-ben összesen négy darab törvényjavaslatot terjesztett elő a magyar parlamentben (nem tudom, az amerikai törvényhozásban hányat). A helyzet tragikomikumán nem ront, hogy mindegyiket más képviselőkkel közösen volt képes. Mint ahogy az sem javít rajta semennyit, hogy végül mindegyikből törvény lett. Egy miniszterelnök-helyettesnek nem az a dolga, hogy törvényeket hozzon. Las Vegasban már ezzel is díjat lehet nyerni.

A sikertől hangos díjat átadó amerikai székhelyű vadászati világszervezet  – a Safari Club International, amelyet 1971-ben alapított 47 magánszemély (vadász) és amely értelemszerűen(?) a vadászok jogaiért küzd – egyáltalán nem egy állami szervezet. Még akkor sem, ha céljaikat törvényhozási lobbival igyekeznek elősegíteni. Tehát ez körülbelül olyan, mintha a makkoshotykai lábbal festők önképzőköre vagy a nagykorpádi matyóhímző klub átadna egy díjat azoknak, akik az úr akárhányadik esztendejében a legtöbbet tették az adott hobbi támogatásáért.

Nekem ezen a ponton van néhány tippem: vagy alapítottak Semjén Zsoltnak egy díjat (ha így van, érthetetlen, hogy miért, de aligha a két szép szeméért tették), vagy Semjén Zsolt itthonról vitte magával a díjat, amit ott átadtak neki, vagy egy idegen ország idegen érdekekeit szolgálja, vagy nem is elismerés ez, hanem szégyen.

Tegyük fel, hogy Semjén Zsolt azért kapta a díjat, mert az említett vadászklub érdekében lobbizott, vagyis egy nemzetközi szervezet céljait szolgálva erőltette át saját módosításait a magyar vadászati törvényen. Márpedig ez vagy azt jelenti, hogy Magyarország és az Egyesült Államok érdekei azonosak (ezt a kormányzati kommunikáció, illetve a kikérjük magunknak típusú diplomáciai beszólások, nameg André Goodfriend alapján kizártnak tartom), vagy Semjén tényleg az amerikai érdekeket tartotta szem előtt, amikor a fürjek jogait szabályozta.

Ugyanis szerintem olyan nincs, hogy egy amerikai, vagy jelen esetben világszervezetnek eszébe jut, hogy egy másik univerzumban van egy miniszterelnök-helyettes, aki mellékállásban szenvedélyes vadász és milyen fasza törvényt alkotott, tüntessük már ki. Mi az, amit egy magyar politikus egy amerikai szafariklubért tenni tud? Egyáltalán volt-e korábban azonos elnevezésű díj? Lehetséges, hogy csak úgy bárkit – délceg termetére és áhitatos nézésére való tekintettel – megdobálnak egy ilyen díjjal? Különben meg mit lehet tudni erről a szervezetről, és mi különbözteti meg a makkoshotykai lábbal festők önképzőkörétől vagy a nagykorpádi matyóhímző klubtól?

Ezen a ponton elővettem a Google-t és beírtam a keresőbe ennek a díjnak a nevét: International Legislator Award. Miután három oldalon keresztül Semjén Zsolt és az ő világraszóló kitüntetése jött szembe a magyar nyelvű találatok között és körülbelül 10 percen keresztül egyetlen találat sem volt a mindenféle nyelvű oldalak között, egyszercsak hoppá:

A Safari Times című kidványból, amely a szervezet havonta megjelenő lapja, értesültem arról, hogy 2012 márciusában  Netumbo Nandi-Ndaitwah, Namíbia jelenlegi miniszterelnök-helyettese is kapott már ilyen elnevezésű díjat.

Most akkor visszavonom ama feltételezett bizonyosságot, hogy Semjén Zsolt kedvéért alapították ezt a díjat, ezzel együtt szerény kutakodásaim szerint sem 2012 előtt, sem utána nem adták át ezt a – minden jel szerint – fölöttébb rangos elismerést. Egyúttal örömmel nyugtázom, hogy a világsiker felé vezető úton beértük Namíbiát.

Úgy döntöttem, ha már idáig eljutottam az örömködésben, akkor tovább keresek. És találtam is egy tavaly júliusi cikket:

A cikkből kiderül, hogy Walter Palmer, dúsgazdag és sötét vadászati múlttal rendelkező vérszomjas amerikai fogorvos bizony ennek a nagynevű trófeavadász klubnak a tagja volt. Ő az, aki Zimbabwe leghíresebb és egyik legöregebb oroszlánját, Cecilt kilőtte. SCI-profilja szerint 43 dicsőséges kilövés fűzödik a nevéhez, áldozatai között rénszarvas, jávorszarvas, őz, bivaly, jegesmedve, de még puma is szerepel. Hogy a szervezet felfüggesztette tagságát, a tényeken nem sokat változtat.

Közeledünk a végkifejlethez. Rákerestem a konkrét eseményről megjelent sajtóhírekre is és a Huffington Post egyik blogjában egészen mellbevágó gondolatokkal találkoztam. A Semjén díjának átadását is magában foglaló háromnapos Las Vegas-i esemény kapcsán a cikk emlékeztet arra, hogy az SCI arról ismerszik meg, hogy lehetővé teszi tagjai számára, hogy a világ trófeavadászaival versengjenek. Az amerikai trófeavadászok egyre inkább fellelhetők a világban, céljuk az, hogy a legcsodálatosabb állatok nyomára bukkanjanak és kilőjék őket. Oroszlán, elefánt, orrszarvú, medve, mindegy. Minél ritkább az illető faj, annál jobb.

„Amit az SCI ellenben nem fog elmondani a tagságának, hogy az amerikaiak zöme inkább élve ünnepelné ezeket az állatokat, mint holtan” – írja a szerző. Egy felmérésre hivatkozva azt állítja, hogy a népesség 86 százaléka elítéli a nagyvadak elejtését, míg 62 százalékuk támogatná ennek gyakorlati betiltását is. A lényeg, hogy Amerikában is hányingerrel vegyes viszolygással veszi tudomásul a lakosság egyes elborult elmék véres, gyilkos szenvedélyét.

Minden valószínűség Semjén sikersztorija ott ér össze az amerikai trófeavadász szervezet elismerésével, hogy elévülhetetlen érdemei vannak a védett állatok vadászhatóvá tételében. Ha valamiért, akkor ezért évek óta kőkeményen lobbizott Semjén. Nyári és kanadai lúd, barátréce, menyét, nyuszt, erdei szalonka, teljesen mindegy, csak gyilkolni lehessen. Igaz nem elefánt, antilop, rinocérosz, vagy oroszlán, de az elv ugyanaz.

Foglaljuk össze röviden: Semjén Zsolt átvett egy enyhén szólva is vitatható elismerést attól a szervezettől, amelyet számos bírálat, kritika ér és felháborodás övez az Államokban, de világszinten is azért, mert árucikké kívánja alakítani a vadvilágot. A névtelen kitüntetés egy olyan sötét klub ajándéka, amelynek tagja volt az az elborult agyú kőgazdag fogorvos is, aki a világ egyik leghíresebb oroszlánját kilőtte. És amely nagy szolgálatot tesz egyes állatfajok végeleges kipusztulásának. Konkrétan most ennek kellene örülni. Vagyis trófeavadászul és semjénzsoltul szólva így néz ki „a vadvilág megőrzésének előmozdítása.” 

Ezek után már teljesen felesleges feltennem a kérdést, hogy Semjén vajon a saját pénzén utazott-e átvenni ezt a legalábbis gyomorforgató elismerést ettől a legalábbis kétes hírnevű gittegylettől, vagy az adófizetők pénzén. Hogy ingyen kapta-e, vagy neki kellett fizetnie azért, hogy végre elismerjék. Bárhogy is legyen, ebből az országból soha normális hely nem lesz, amíg tehetségtelen futballisták és keresztény trófeavadászok vezetik azt.

Az én olvasatomban ez a díj nem elismerés, ez szégyen. Aki ennek örülni tud és sikerként tud rá tekinteni, lelke rajta. Nekem leginkább hányingerem van tőle.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!