Szeptember 20,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Termékbemutató és a természetes szelekció

Olvastam egy cikket. Nem ügy, ilyet bárki, bármikor talál valamelyik bulvároldalon, olykor nem bulváron is. A gond az, hogy én ezt át is éltem, mint ahogy valószínűleg sokan mások is, akiknek idős szülei, nagyszülei, rokonai vannak.

A történet röviden: egy nyolvan év körüli idős embert felhívott telefonon egy kellemesen búgó női hang. Beszélgetett a bácsival, ahogy talán már régen nem beszélget vele senki. Szóba került – hogy is ne kerülne szóba ebben a korban – hogy itt is fáj, ott is hasogat. A kellemes hang meghívta emberünket egy kötelezettségek nélküli, ingyenes állapotfelmérésre.

Gondolom, innen az olvasók 99 százaléka tudja folytatni a sztorit. A bácsi hatszázezer forinttal szegényebben, de egy varázsmatraccal (magnetoterápiás, ez mindenre jó!) és egy értágító készülékkel (remélem, orvos nem olvassa ezt a cikket) gazdagabban került ki a kalandból. A bank természetesen azonal vonni kezdte a nyugdíjból a törlesztőt.

Most mesélhetnék arról, mennyi volt a vérnyomásom, amikor idős rokonaimat költöztetve szembesültem több darab masszázsfotellel, életlen és élezhetetlen kések tömkelegével (ajándék volt, fiam), többszázer forintért vásárolt ágymatraccal (igen, magnetoterápiás és még poratkátlanítja is magát), víztisztító kancsóval, gagyi konyhai eszközökkel, ötvenkilós, de semmire nem jó porszívókkal, mágneses karkötőkkel, gőztisztítókkal és a jó ég tudja, mivel még.

Termékbemutatók eredményeként halmozódtak fel ezek a hulladékok, rengeteg pénztől szabadítva meg az idős embereket.

És ez az a pont, amikor tanácstalan vagyok. Nem tudom, mit lehetne tenni. Persze, szájon tudnám verni azokat az aljadékokat, akik befűzték, becsapták az öregeket és iszonyú pénzekért rájuk sóztak egy csomó szemetet.

Másrészt ott a dilemma: idős korban sem kötelező hülyének lenni. Ez tény. Nem kötelező, de sajnos a demencia ritkán kér engedélyt. Vannak szellemileg teljesen friss kilencven évesek és sajnos vannak már 50-60-70 éves korukra elbult kevéssé szerencsések. Aki pedig fiatalon sem volt egy szellemi súlyemelő, annak az évek múlásával nem fényesedik az agya, sőt.

Hiába mondják el a létező összes tévécsatornán: ne engedjék becsapni magukat! Hiszen ugyanazon a tévécsatornán öt perc múlva megy a reklám a varázserejű kurkumáról, a csodás mágneses térdszalagról és a világító háromlábú botról.

Az idős, ezer nyűgtől szenvedő – sajnálatosan második gyermekkorát élő – ember pedig elhiszi, megveszi. De ezek a teleshopos gagyik a fasorban sincsenek a termékbemutatókon árusított holmikhoz képest. Az igazi nagypályások ott játszanak. Nem okosak ők, főleg nem az emberi psziché avatott ismerői. Egyszerű gátlástalan, elvtelen, erkölcstelen nyomorultak, akik képtelenek munkából megélni. Bár tudják, hogy mit tesznek, mégis csinálják. Valószínűleg meg is győzik önmagukat, hogy jól van ez így, meg a természetes szelekció és aki hülye, haljon meg.

Nincs ellenük valós védelem, hiszen attól, hogy idős valaki, még nem vonható gyámság alá. A legtöbben nem is tennénk ilyet szüleinkkel, nagyszüleinkkel. Hogyan is tehetnénk? Minden pillanatban nem lehetünk mellettük, hogy lebeszéljük őket a rossz döntésekről.

Saját rokonaimnál tapasztaltam (nem tudom, másnál is előfordul-e ilyesmi), még ha rákérdeztem, akkor is letagadták, hogy mentek, vagy menni fognak ilyen bemutatóra. Szinte mint egy drogfüggő, aki bármit megtesz azért, hogy a napi adaghoz hozzájusson.

Szörnyű ezt látni, szörnyű átélni. Megérteni is nagyon nehéz.

Tudom, jelentősen szigorodtak a törvények, sok változás történt ezen a téren. Nem sok olyan javaslata volt a KDNP-nek, amivel egyet tudnék érteni, de ebben maximálisan támogatom őket. De – mint tudjuk – minden törvény annyit ér, amennyi abból betartatható.

Ezek a termékbemutatós reménykufárok pedig nagyon találékonyak. Nálunk nem telik el hét, hogy ne hívnának a vonalas telefonon (annak ellenére, hogy a telefonszám nem található meg a telefonkönyvben). Egy időben ingyenes egészségügyi állapotfelmérés, doppler-effektus és hasonló varázsigék igyekeztek elbódítani. Éppen tegnap hívott egy hölgy, majd 10 percre rá egy másik. Ugyanazt lelkendezték bele a fülembe. Hurrá! Gratulálnak, nyertem! 20 ezer forint értékben valamit, vigyem a páromat, szomszédomat, kutyámat, az is nyert! Nem, ez nem termékbemutató – búgta a hölgy kérdezés nélkül. Ugye, tetszik tudni, hogy az tilos? – tette még hozzá, mintegy megteremtve egy cinkos viszonyt kettőnk között. Ez nem termékbemutató, természetesen. Nem kell előadást megtekinteni, sem kipróbálni, sem aláírni, sem venni semmit. Csak az ajándékot, azt akarják átadni. Nekem és a kutyámnak. Csak menjünk.

Rendben, én még meg tudom védeni magam. De ki tudhatja, mi lesz 10-20-30 év múlva? Ki tudhatja, mit csinálnak az idős rokonai, amikor nincs ott mellettük az ember. Márpedig nincs ott, nem lehet ott minden esetben.

Nem, sajnos nem tudom, mi lehetne a megoldás. De érdemes lenne beszélni erről. Újra és újra, ameddig ki nem találjuk: hogyan lehetne megvédeni az idős embereket. Önmaguktól.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!