NEHAZUGGY

Termékbemutató és a természetes szelekció

Tamás Róbert | 2016. Február 5, Péntek | 18:42

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,462,800 forint, még hiányzik 537,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Olvastam egy cikket. Nem ügy, ilyet bárki, bármikor talál valamelyik bulvároldalon, olykor nem bulváron is. A gond az, hogy én ezt át is éltem, mint ahogy valószínűleg sokan mások is, akiknek idős szülei, nagyszülei, rokonai vannak.

A történet röviden: egy nyolvan év körüli idős embert felhívott telefonon egy kellemesen búgó női hang. Beszélgetett a bácsival, ahogy talán már régen nem beszélget vele senki. Szóba került – hogy is ne kerülne szóba ebben a korban – hogy itt is fáj, ott is hasogat. A kellemes hang meghívta emberünket egy kötelezettségek nélküli, ingyenes állapotfelmérésre.

Gondolom, innen az olvasók 99 százaléka tudja folytatni a sztorit. A bácsi hatszázezer forinttal szegényebben, de egy varázsmatraccal (magnetoterápiás, ez mindenre jó!) és egy értágító készülékkel (remélem, orvos nem olvassa ezt a cikket) gazdagabban került ki a kalandból. A bank természetesen azonal vonni kezdte a nyugdíjból a törlesztőt.

Most mesélhetnék arról, mennyi volt a vérnyomásom, amikor idős rokonaimat költöztetve szembesültem több darab masszázsfotellel, életlen és élezhetetlen kések tömkelegével (ajándék volt, fiam), többszázer forintért vásárolt ágymatraccal (igen, magnetoterápiás és még poratkátlanítja is magát), víztisztító kancsóval, gagyi konyhai eszközökkel, ötvenkilós, de semmire nem jó porszívókkal, mágneses karkötőkkel, gőztisztítókkal és a jó ég tudja, mivel még.

Termékbemutatók eredményeként halmozódtak fel ezek a hulladékok, rengeteg pénztől szabadítva meg az idős embereket.

És ez az a pont, amikor tanácstalan vagyok. Nem tudom, mit lehetne tenni. Persze, szájon tudnám verni azokat az aljadékokat, akik befűzték, becsapták az öregeket és iszonyú pénzekért rájuk sóztak egy csomó szemetet.

Másrészt ott a dilemma: idős korban sem kötelező hülyének lenni. Ez tény. Nem kötelező, de sajnos a demencia ritkán kér engedélyt. Vannak szellemileg teljesen friss kilencven évesek és sajnos vannak már 50-60-70 éves korukra elbult kevéssé szerencsések. Aki pedig fiatalon sem volt egy szellemi súlyemelő, annak az évek múlásával nem fényesedik az agya, sőt.

Hiába mondják el a létező összes tévécsatornán: ne engedjék becsapni magukat! Hiszen ugyanazon a tévécsatornán öt perc múlva megy a reklám a varázserejű kurkumáról, a csodás mágneses térdszalagról és a világító háromlábú botról.

Az idős, ezer nyűgtől szenvedő – sajnálatosan második gyermekkorát élő – ember pedig elhiszi, megveszi. De ezek a teleshopos gagyik a fasorban sincsenek a termékbemutatókon árusított holmikhoz képest. Az igazi nagypályások ott játszanak. Nem okosak ők, főleg nem az emberi psziché avatott ismerői. Egyszerű gátlástalan, elvtelen, erkölcstelen nyomorultak, akik képtelenek munkából megélni. Bár tudják, hogy mit tesznek, mégis csinálják. Valószínűleg meg is győzik önmagukat, hogy jól van ez így, meg a természetes szelekció és aki hülye, haljon meg.

Nincs ellenük valós védelem, hiszen attól, hogy idős valaki, még nem vonható gyámság alá. A legtöbben nem is tennénk ilyet szüleinkkel, nagyszüleinkkel. Hogyan is tehetnénk? Minden pillanatban nem lehetünk mellettük, hogy lebeszéljük őket a rossz döntésekről.

Saját rokonaimnál tapasztaltam (nem tudom, másnál is előfordul-e ilyesmi), még ha rákérdeztem, akkor is letagadták, hogy mentek, vagy menni fognak ilyen bemutatóra. Szinte mint egy drogfüggő, aki bármit megtesz azért, hogy a napi adaghoz hozzájusson.

Szörnyű ezt látni, szörnyű átélni. Megérteni is nagyon nehéz.

Tudom, jelentősen szigorodtak a törvények, sok változás történt ezen a téren. Nem sok olyan javaslata volt a KDNP-nek, amivel egyet tudnék érteni, de ebben maximálisan támogatom őket. De – mint tudjuk – minden törvény annyit ér, amennyi abból betartatható.

Ezek a termékbemutatós reménykufárok pedig nagyon találékonyak. Nálunk nem telik el hét, hogy ne hívnának a vonalas telefonon (annak ellenére, hogy a telefonszám nem található meg a telefonkönyvben). Egy időben ingyenes egészségügyi állapotfelmérés, doppler-effektus és hasonló varázsigék igyekeztek elbódítani. Éppen tegnap hívott egy hölgy, majd 10 percre rá egy másik. Ugyanazt lelkendezték bele a fülembe. Hurrá! Gratulálnak, nyertem! 20 ezer forint értékben valamit, vigyem a páromat, szomszédomat, kutyámat, az is nyert! Nem, ez nem termékbemutató – búgta a hölgy kérdezés nélkül. Ugye, tetszik tudni, hogy az tilos? – tette még hozzá, mintegy megteremtve egy cinkos viszonyt kettőnk között. Ez nem termékbemutató, természetesen. Nem kell előadást megtekinteni, sem kipróbálni, sem aláírni, sem venni semmit. Csak az ajándékot, azt akarják átadni. Nekem és a kutyámnak. Csak menjünk.

Rendben, én még meg tudom védeni magam. De ki tudhatja, mi lesz 10-20-30 év múlva? Ki tudhatja, mit csinálnak az idős rokonai, amikor nincs ott mellettük az ember. Márpedig nincs ott, nem lehet ott minden esetben.

Nem, sajnos nem tudom, mi lehetne a megoldás. De érdemes lenne beszélni erről. Újra és újra, ameddig ki nem találjuk: hogyan lehetne megvédeni az idős embereket. Önmaguktól.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!