Március 21,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VIBRÁTOR


Matolcsy György két egészséges rettegés között

Úgy érzem, tegnap a miskolci tanárok, diákok, szülők – mintegy ezer ember – példát mutattak sokaknak. Megmutatták, hogy nem félnek akkor sem, ha a helyzet sokszor nem feltétlenül, vagy egyáltalán nem indokolja a bátorságnak tűnő vakmerőséget. Közben én személyesen átsiklottam azon a tényálláson, hogy mások viszont nagyon is félnek. Pontosabban rettegnek. És olyanok félnek ebben az országban, akiknek rettegését alapvetően semmi nem indokolná. Ránézésre legalábbis.

Egymás mellé rakom, szándékosan: miközben az oktatási rendszer valamennyi szereplője azért küzd, hogy a maga területén, lehetőleg emberi körülmények között, tisztességgel végezni tudja a munkáját, a Magyar Nemzeti Bank elnöke saját személyes testőrséget hozott létre (még 2014-ben) és küzd a fóbiáival. Mert Matolcsy György nem egy kifejezetten bátor ember. Konkrétan “komolyan irtózik az átlagemberek közelségétől”, olyannyira, hogy már 2013-ban bezáratta a Magyar Nemzeti Bank látogatóközpontját.

Orbán Viktor korábban nem hagyta jóvá, hogy Matolcsy rendőri személyvédelmet kapjon, ezért ő maga intézkedett. A biztonsági feladatokat ellátó MNB-Biztonsági Szolgáltatások Zrt. 200 milliós alaptőkével, 156 dolgozóval alakult 2014 augusztusában. Vezetője az a Marosán Attila alezredes, aki 2010-től a Köztársasági Őrezred személyvédelmi főosztályának vezetője volt, és védte Mádl Ferencet és Sólyom Lászlót is. És bár Matolcsy 2014 augusztusa óta nyugodtabban alszik, eléggé valószínű, hogy törvénysértés árán teheti ezt: az egyébként aktív állomány átvezénylésének lehetőségéről rendelkező törvényben nincs olyan kitétel, amely az MNB-be, vagy egy egyszerű őrző-védő cégbe való „kikölcsönzést” megengedne.

Matolcsy György ezt is ugyanúgy leszarja, mint azt, hogy kapott-e felhatalmazást arra, hogy közpénzből felvásárolhassa az ország legértékesebb ingatlanait és műtárgyait, vagy sem. Matolcsy György két egészséges rettegés között évek óta eszelősen költi azt a pénzt, amiről meggyőződése, hogy a saját tulajdona. Mondhatnám, hogy meglepődtem, de nem: miközben Matolcsy György beteg unortodox közgazdasági hiedelmeit több mint 250 milliárd forintos alaptőkéből propagálják az alapítványai, a jegybank elnöke retteg.

Számomra ez azt jelenti, hogy Matolcsy utálja az embereket, iszonyodik tőlük, irtózik az átlagember penetráns szagától, a nem ritkán nyomorult, nélkülöző kisember fertőző közelségétől. Mert Matolcsy György csak a közpénz bódító illatát bírja elviselni. A nagy mennyiségű, szabadon, felelőtlenül, – szerinte az idők végezetéig eltitkolható mennyiségben – szórható közpénzét. (Rossz hír lehet számára, hogy következetes titkolózásának az a jogerős bírósági döntés vetett véget a minap, amely kötelezi a közfeladatot ellátó MNB alapítványai által megkötött szerződések nyilvánosságra hozatalára.)

Azt érteni vélem, hogy egy ilyen korszakalkotó lángelme, mint Matolcsy úr már nem számít közönséges földi halandónak, ezért egyáltalán nem is szabad neki vegyülni a pórnéppel, de nem túlzás azért ez a 156 fős testőrség? Egyetlen ember paranoiájára egy egész apparátust foglalkoztatni?

Nem ide tartozik, csak az én fejemben vannak teljesen rosszul összekapcsolva a szálak: két nappal ezelőtt mondott le hivataláról Románia legfőbb ügyésze, miután a korrupcióellenes ügyészség azt állította, hogy jogtalanul állapodott meg a belügyminisztériummal rendőri felvezetés rendszeres
igénybevételéről. Míg a lenézett szomszédos országban a legfőbb ügyész tarthatatlannak érzi, hogy az igazságszolgáltatás egyik kulcsintézményének hitelét éppen a törvénytelenség gyanúja ássa alá, Matolcsy György törvénysértés gyanúját felvető rendelkezése saját maga megvédéséről a dolgok rendjét és magasról leszarandó természetes velejáróját képezi.

Aligha lehetne ez másként abban a példás együttműködési rendszerben, ahol a legfőbb közjogi méltóságoknak mind különbejáratú, saját, személyes, egymástól független testőrségük van. (Vajon miért is?) Orbán Viktor, Kövér László és Áder János után Matolcsy is úgy érezte, jár neki az, ami – neki speciel – egyáltalán nem. Nehezen eldönthető, hogy az átlagemberektől vagy egymástól rettegnek jobban ezek az urak, de napról napra növekvő paranoiájuk diszkrét báján túl, van valami megnyugtató üzenete is ennek.

Nem tudom hányszor kaptak fenyegető levelet, hányszor próbáltak az életükre törni, nem tudom szenvednek-e a pánikbetegség bármely formájában, de általános nemzeti szorongásukat látva, némiképp örömmel tölt el: ők is megértették, hogy csak az fél, akinek oka van rá. Személyes testőrséggel menekülni az utca népétől, az irtózatos átlagembertől és a felelősségvállalástól nem lehet az idők végezetéig. Az, hogy alkalomadtán – ha elfogy a harácsolnivaló, ha kedvezőtlen bírósági ítéletek születnek, amelyek alól kibújni nem lehet – egymás életére törnek, az egyáltalán nem érdekel.

Az viszont igen, hogy ebben a Matolcsy-félékkel szennyezett Hungarian fairy tale-ben, ahol néhány éve következmények nélkül és büntetlenül meg lehet tenni bármit, a gátlástalanságot, a pofátlanságot, a hatalmi gőgöt kezdi maga alá gyűrni a beteges rettegés. Még nem tartunk az út végén, de legalább már rajta vagyunk. E tényállás ismeretében elmondhatom, hogy a tudatom már egészen biztosan átfogta azt, amit eddig csak sejtett: Matolcsy György ámokfutó műkincs- és ingatlanvásárlásai, mindenáron eltitkolni kívánt, grandomán költekezése, családja saját lábon állásának elősegítése nem az irtózatosan irritáló istenadta nép érdekében történt és nem is annak örömét hivatott szolgálni.

Ennek fényében nyugodt lelkiismerettel és félelem nélkül biztosíthatom Matolcsyt afelől, hogy komoly irtózását egy fél ország osztja és kölcsönösnek érzi. Meggyőződésem, hogy kicsinyes és kóros félelme egyáltalán nem indokolatlan és alaptalan. Egyúttal megnyugtathatom: rossz lelkiismeretétől semmilyen testőrség nem fogja tudni megvédeni.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS