Április 23,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Mici néni, Csabi bácsi és Lázár János, a magyar emberek igazságérzete

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,462,800 forint, még hiányzik 537,200 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az embereknek fogytán a türelme és a bizalma, az igazságérzetükkel ellentétes döntések pedig megrengethetik az igazságszolgáltatásba vetett hitüket – valami ilyesmit mondott az ő szájával Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter miután a Fidesz szolgálatos, újabban mindent megmondó embere, bizonyos Németh Szilárd páros lábbal szállt bele a minap a bíróságokba.

Mint tudjuk – mivel sehol egy magyar nőket erőszakoló migráns -,  a kormánypárt éppen aktuális közellenségei a magyar igazságszolgáltatás utolsó, talán még működő intézményei, a függetlennek gondolt bíróságok lettek, a Hagyó-ügyben, illetve a vörösiszapperben hozott döntéseik következtében.

Persze már az is erőteljesen b*szta az ember fülét – és nem csupán a Kúria vagy az Országos Bírói Hivatal elnökének hallószervéről van szó -, amikor Németh Szilárd valami olyasmit pedzegetett, hogy a politikának márpedig joga van elszámoltatni a bíróságokat, ha netán olyan (értsd: szerintünk túl enyhe) ítéleteket hoznak, amelyek felháborítják a Fideszt az emberek többségét. Amelyek – cizelláltabban, Németh Szilárd által, meglehetősen némethszilárd-idegenül megfogalmazva – „nem találkoznak a társadalom igazságérzetével”. Márpedig ha a bírósági döntéssel nem ért egyet Mici néni és Csabi bácsi, lehetőleg sok-sok Mici néni és sok-sok Csabi bácsi, akkor addig kell módosítani a törvényt, amíg a végén egyetértenek.

Tény, hogy a szellemi kapacitásáról ismert és közismert rezsibiztos és birkózóbajnok szájából is bicskanyitogatóan hatott és hangzott a gondolat, de mert Lázár János is meglovagolta, egyenesen félelmetes. Lázár János lakossági fórumra időzített expozéjának bevezetőjében ugyan nagylelkűen egyetértett azzal, hogy a politikusok nem befolyásolhatják a bírák ítélkezési munkáját. Aztán jött a „de” és jöttek „az emberek”. Akiknek viszont joguk van. Hirtelen, a semmiből egyszercsak lett nekik joguk.

A hatalom, amelynek elvitathatatlan ismérve, hogy lehetőleg semmilyen körülmények között nem tűri a kritikát, egyik napról a másikra megvilágosodott: a változatosság kedvéért most a legújabb, a magyar igazságszolgáltatás elleni harcban az emberek háta mögé bújva, a véleménynyilvánítási, bírálati jogukra és szabadságukra hivatkozik. Lázár úr szerint ha a törvények nem teszik lehetővé, hogy egy súlyos ipari vagy természeti katasztrófa esetén kiderüljön, kit terhel a felelősség, akkor meg kell változtatni a jogszabályokat. Vagyis ha a miniszterelnök elvtárs, mindannyiunk oltalmazója és megmentője gumicsizmás jelenlétét teszi valamely aktuális katasztrófa helyszínén és rámutat a bűnösökre, akkor a független igazságszolgáltatásnak kutyakötelessége elítélni azokat. Lehetőleg azonnal. Mici nénire és Csabi bácsira való tekintettel.

A hatalmi ágak szétválasztásának mindenek fölött álló alkotmányos, jogállami követelményén túl (amire mások már korábban rámutattak, amiről mindeddig azt hittük, magától értetődik) egy apró kis problémát bátorkodnék felvetni, amiről szintén volt már szó, de nem fölösleges megismételni. Nevezetesen azt, hogy kurvára nem a bíróság megengedően lágy szíve miatt születtek ezek a Fidesznek nem tetsző ítéleteket. Rezsiszilárd és Annyitisérjános is elfelejtette a sorok között kifejteni, hogy – miként az illetékes bíró is világossá tette – a hiányos nyomozás és a brutálisan gyenge ügyészségi vádirat tehet arról, hogy Hagyónak és nem a Fidesznek kedvez az elsőfokú bírósági ítélet. Az urak arról sem emlékeztek meg, hogy  – miként az illetékes bíró is világossá tette – nem azokat vádolták meg, akiket kellett volna, így fordulhatott elő, hogy tíz ember felfoghatatlan halálának most nincs konkrét felelőse a vörösiszapper nyomán.

Vagyis tágabb értelemben arról sem esett egyetlen büdös szó sem, hogy éppen a Fidesz töltötte fel az ügyészséget azokkal a szervilisen hozzáértő katonákkal, akiknek eredményes ténykedése kellett ahhoz, hogy rengeteg sok tárgyalási nap után, a bírók kénytelenek legyenek az alapján ítéletet hozni, amit eléjük raktak. Ennek alapján pedig a kormánytagok kirohanásainak jelentése: a Polt Péter vezette független ügyészség olyan jól végzi a dolgát, hogy a kormány hálából a bíróságokon veri el a port, a bíróságok ellen lázít. Az emberek igazságérzetére hivatkozva.

Nem tudom hány lépés választ még el attól minket, hogy bírósági ítéleteket nemzeti konzultációk formájában, lakossági fórumokon hozzanak, Mici nénik és Csabi bácsik mély egyetértésétől övezve, de addig is: tökéletesen egyetértek Lázár Jánossal abban, hogy  az embereknek nem tiltható meg, hogy elmondják a véleményüket a bíróságok döntéseiről. Mi több, az sem tiltható meg nekik, hogy a választott képviselőik vagy rájuk erőszakolt intézmények döntéseiről véleményt mondjanak. Az embereknek joguk lett volna – ha az illetékesek, élükön Lázár Jánossal nem fosztják meg őket ebbéli joguktól – állást foglalni a terrorveszélyhelyzet tervezett alkotmányba betonozásáról, a paksi atomról, az olimpiáról, a vasárnapi nyitva- és zárvatartásról, a trafiktörvényről, az állami földek eladásáról és reggelig sorolhatnám.

Az a helyzet, hogy ha az emberek igazságérzete bármikor fikarcnyit is számított volna a Lázár-féle bagázsnak, ha bármilyen kormányzati döntés meghozatalakor fontos lett volna, hogy az találkozzon a társadalom igazságérzetével, akkor Németh Szilárd és Lázár János valahol messze délen szedné a gyapotot valami ültetvényen. Akkor nem fordulhatott volna elő, hogy 2016-ban, az Európai Unió peremén egy miniszterelnökséget vezető miniszter száját elhagyják a fentihez hasonló egetverések.

Nem, Lázár úr, nem az önök szerint módosításra szoruló törvények teszik lehetővé, hogy kiderüljön, kik a bűnözők ebben az országban, hanem azok a független intézmények, amelyeknek esetében elő nem fordulhatna, hogy az aktuális hatalom talpnyalóival kerüljenek feltöltésre, amelyeket sakkban lehet tartani, amelyeket irányítani és fenyegetni lehet. Ráadásul a magánemberi véleménynyilvánítás és a bírói ítélet politikai indíttatású számonkérése között akkor sincs egyenlőségjel, ha Lázár János Rezsiszilárdostól ezen forgatja a szemét. Attól, hogy a népet tolják maguk elé, pláne nem lesz.

Őszintén remélem, nem érjük meg, hogy a magyar emberek jogaira és igazságérzetére hivatkozva visszamenőleges hatályú törvények árán a bíróságokat is lerombolják Lázárék. Pedig a fenti aljas képmutatásból más nemigen következik. Nem tudom Mici néni és Csabi bácsi hogy van ezzel, de az én igazságszolgáltatásba vetett rendületlen hitemet alapjaiban rengeti meg naponta, hogy a Fidesz-hatalom által kézivezérelt ügyészség soha egyetlen esetben nem indított semmilyen nyomozást, noha tehervagonnyi pénzeket talicskáztak innen oda bűncselekmény illatú ténykedések során: házi oligarchák kétesen villámgyors meggazdagodása, magánnyugdíj-megtakarításaink nyomtalan eltűnése, törvénytelenül kiírt közbeszerzések, EU-s pályázatok, többmilliárdos NAV-botrány, Kishantos beszántása, hadd ne soroljam.

Hát ha valami, akkor ezek a velejükig bűzlő ügyek végképp és homlokegyenest ellentétesek az igazságérzetemmel. Hogy nem vagyok egyedül ezzel, az is egészen biztos. Bízom benne, hogy Lázár János, a magyar emberek élő lelkiismerete és igazságérzete is érintve érzi magát. És ha nem/de mert nem, sürgősen abba kéne hagyni a bíróságok vegzálását. Mici néni és Csabi bácsi nevében is beszéltem.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.