December 16,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Németh Szilárd, a kulturális bölcső

Nyugtalan éjszakám volt, de én tehetek róla. Normális (vagy józan eszét megtartani szándékozó) ember nem néz este olyan vitaműsort, amelyben Németh Szilárd rezsi- és nagyonbiztos nyilatkozik, bármely minőségben felbukkan, a stúdió környékén sepreget. Olyat főleg nem néz az ember, amelyben a neves politikus (neve: Németh Szilárd) szellemi kvalitásait megcsillantva érvel. Vagy mit csinál.

Én óvatlanul megnéztem a Szabad szemmel című műsor tegnapi adását és ha eddig ideges voltam ártunk és ormányunk törekvéseitől a teljhatalom megszerzésére, most konkrétan a frász tör ki a gondolatától is, hogy ilyen agykapacitású emberek bármiről is dönthetnek, ami túlmutat a saját lábukra felhúzandó fuszekli színösszeállításán.

A csepeli proligyerekből tanítóbácsivá cseperedett, először SZDSZ-es, majd fideszes politikussá erősödő birkózószövetségi elnök és rezsinagyonbiztos jelenleg a magyar emberek, a magyar családok és a magyar gyermekek megvédésével megbízott lépegető exkavátor pozíciót tölti be. Szellemiségében is.

A tegnapi – elvileg – vitaműsor keretében közszemlére tette fantasztikus memóriáját, amennyiben a bemagolt 12 mondatot egyre emelkedő frekvencián és decibellel előadva igyekezett legyűrni a hangerő és az intelligencia közötti áthághatatlan szakadékot. Kevés sikerrel.

Az ATV műsorának felvételét ITT lehet megtekinteni.

Németh Szilárd rengeteg mindenre alkalmas (nyilván), kivéve a vitát. Vitázni – szerintem – érvekkel szokás egy adott evolúciós fejlettségi szinten. Alatta: aki hangosabban ordít, annak van igaza. Aki sokszor és egyre emeltebb hangon mondja el ugyanazt a baromságot, annak méginkább igaza van. Mármint abban a másik dimenzióban, ahonnan Németh Szilárd ide katapultált. A rettentően nagy baj ott van, hogy ez az ember nem egy csepeli kocsma asztalánál osztja az észt a hasonlóan cizellált lelkű-agyú kollégáinak, hanem jelen esetben a magyar kormányt képviseli.

Amely magyar kormány olyan szinten nézi kretén baromnak az ő polgárait (közöttük a tulajdon választóit is), ami ezen az égövön is ritkaságszámba megy.

Miközben a miniszterek elnöke sorra járja a nálunk is szarabb anyagi és mentális állapotban lévő országokat és az európai keresztény kultúra megmentőjeként haknizik, miközben minden mikrofont megragad annak érdekében, hogy hazaüzengessen nekünk, itthon nem alszik egy pillanatra sem az Ibizán felszippantott propagandatrend. A kormány hosszú ideje sok munkát és még több közpénzt fektet abba, hogy pacallá rémítse a polgárait. Óriásplakáton, hirdetésekben, kormánymédiában, sajtótájékoztatón, súlyos közpénzekért ácsingózó baráti lapokban, televízióban igyekszik tudatosítani a magyarokkal: megdögöltök! Jön a migráncs és élve felfalja a gyerekiteket.

Járulékos haszonként (ha már amúgy is működik az agymosoda) lehet az aljas migráncsokkal összemosni mindenkit, aki nem tartozik a brancsba. Baloldali-libsi-migránssimogató-sorospénzéből civil-hazaáruló-ellenség-kiirtani ívet rajzol a magyar égre a magyar kormány.

Nagyjából ez a gondolatmenet. A nyakig beszart egybites polgár pedig észre sem veszi, hogy a szomszédjáról, rokonáról, barátjáról, konkrétan a tulajdon országának háromnegyedéről van szó. Az országon ész nélkül átrohanó migránsok és menekültek mellett neki gyűlölnie kell a honfitársait is. Ez még talán egyszerűbb is, mert ugyan a tévében, pártmédiában és a Semjén Zsolttól Bayeren keresztül Széles Gáborig ívelő szellemi-erkölcsi-etikai-taktikai szivárványhídon bőséggel láthat állatként viselkedő vadakat, darabokra trancsírozott hullákat, soha, senki által sehol nem jegyzett weboldalak linkjeit, amely weboldalakon google-fordítóval eszkábálnak bomba híreket olyan külföldi oldalakról, amely oldalakat élő ember nem olvas (ebben Széles Gábor közösségi oldala verhetetlen), de az ilyen ellenség mégsem az igazi. A balos-libsi az igen. Annak a szemébe lehet nézni, lehet érezni a szagát, mellé lehet állni a buszmegállóban. Az kézzelfogható ellenség.

Mindazon pártok pedig, akik nem kormánypártok (tehát nem Fidesz), rosszat akarnak ennek az országnak. Konkrétan a kiirtására törekszenek és csak a kormány az, amely képes megvédeni a magyar embereket, magyar családokat és magyar gyermekeket a vésztől és a teljes kipusztulástól.

Németh Szilárd nagyon alkalmas erre a feladatra, mert sem az érvek, sem a tények nem befolyásolják és nem zökkentik ki a szerepéből. Képviseli azt, amit betanult. Valójában nem ő, személy szerint a nagyon ijesztő, hanem az, hogy valószínűleg a kormány mentalitását láthatjuk az ő értelemtől csillogó tekintetéből kikönyökölni.

A – megijesztelek, hogy aztán bennem lásd a védelmezőt, elveszem mindenedet, hogy aztán néhány morzsának is örülj, eltaposlak és elhitetem veled, hogy a földön fekve vagy biztonságban – gondolatisága ordít a pártkommunikáció mindent beborító agressziójából.

Németh Szilárd végső érve: az a baja az ellenzéki pártoknak, hogy Orbán Viktor! Ezzel nehéz vitába szállni, mert egyrészt ez nem érv, másrészt meg talán igaz is. Bár én nem vagyok ellenzéki párt, de nekem is az az egyik legfőbb bajom, hogy Orbán Viktor. Meg hogy Németh Szilárd. Folytathatnám a sort hosszasan. Igen, ez a legfőbb baj. Hozzáértő, higgadt, alkalmas politikusok helyett különféle fóbiákkal és egyéb zavarokkal terhelt, hatalom- és pénzsóvár emberek zárt közössége tesz úgy, mintha az ország és annak lakói érdekében dolgoznának. Egy érdekközösség és egy soha, senki által nem támogatott, meg nem választott látszatpárt vette át a hatalmat az országban és jelen pillanatban semmi más céljuk nincs, mint a totális, minden korlát és ellenőrzés nélküli diktatúra bevezetésének lehetőségét megszerezni, keresztülverni, átnyomni. Bármi áron. Mert az árat amúgy sem ők fizetik, hanem mi.

Mint mindig.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.