November 21,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Kormánypártiak jobbra, ellenzékiek a hullaházba

Nem először hördül fel szerkesztőségünk a Magyar Idők néven futó, nem kimondottan ellenzéki (viszont kimondottan a Századvég tulajdonában lévő) pártpropagandától nem túl távoli lap egynémely cikkén. Nem állítom, hogy minden írást elolvasunk, mert a konzervatív, jobboldali, kormánypárti portálon megjelenő cikkek némelyike olyan szinten dögunalmas, ami már káros az egészségre. Ezen az sem sokat javít, ha a szerzők szakemberek (valamiben) és ezen szakértelmüket felhasználva igyekeznek hosszadalmasan elmagyarázni azt, amit például a 888.hu két mondatban: a fideszeseken kívül mindenki hülye és bekaphatja, akkor is az van, amit a párt akar. Pont.

A legfrissebb idegbajom okozója Dr. Szentes Tamás cikke. A szerző orvos-közgazdász, az Állami Egészségügyi Ellátó Központ volt főigazgató-helyettese, jelenleg ő az új országos megbízott tisztifőorvos.

Azt gondolhatná az ember, hogy ilyen képzettséggel biztosan objektíven látja az egészségügyben kialakult gondok okait, okozóit és talán megoldási javaslatot is tud letenni az asztalra. Vagy valahová.

És tényleg. A cikk elején villámgyorsan küldi el p…ba az ellenzéki pártokat és az egészségügyben dolgozók azon részét, akik szintén változást akarnak az ágazaton belül. Mert micsoda szemét dolog az, hogy a 100 nap türelmi időt sem kapja meg az új felelős államtitkár, amikor az minden új kormánynak jár. Igaz ugyan, hogy Ónodi-Szűcs Zoltán nehezen nevezhető kormánynak, de akkor is! Nyilván – amennyiben a bűvös 100 napon belül le talál mondani, netán menesztik – akkor a következőnek megint elkezdődik a visszaszámlálás. 100 napról, ahogy az korrekt.

Csakhogy a jelenlegi kormánynak nem szokása a szaktárcáknál dolgozóknak túlságosan szabad kezet adni. Ónodi-Szűcs Zoltánnak pontosan annyi mozgástere van, amennyi Zombor Gábornak volt. Semennyi. Innentől kezdve pedig teljesen mindegy, mikor nevezték ki és hová, a döntések nem rajta, nem az elődjén és nem is az utódján múlnak. A 100 nap, de még 100 év sem változtat ezen. Akkor sem, ha egyébként dögöljön meg mindenki, aki merészel ellenzéki lenni.

Szentes doktor következő problémája a liberális médiával van. Amely média – szerinte – folyamatosan igyekszik átvenni az egészségügyi ágazat kommunikációját. Ez konkrétan olyan mértékű hülyeség, hogy foglalkozni sem érdemes vele.

Itt jött el a cikben az a pillanat, amikor a megbízott tisztifőorvos úr egy éles váltással átnyergel a látnok és tenyérjós szakma homályos világába és az önbeteljesítő jóslatot – mint olyat – politikai-szakmai definícióként emeli be a cikkbe és fel is sorolja mindazon sötét varázslókat, akik az egészségügy szétverésével valójában a kormányt akarják megbuktatni.

Részrehajlás nélkül ármányos az összes ellenzéki párt, ide értve természetesen a Jobbikot is. Bűnös továbbá az “úgynevezett” szakmai szervezet (nem szerintem “úgynevezett”, hanem a cikk szerzője szerint kérdőjelezendő meg ezen szervezet szakmaisága), mégpedig a Magyar Sürgősségi Orvostani Társaság. Ezen társaság vette magának a bátorságot és javaslatokat tett a száznapos államtitkárnak. Nem a szakpolitikus frizurájára, vagy a gatyahordási szokásaira kívánt hatni a Magyar Sürgősségi Orvostani Társaság, hanem szakmai javaslatokat bátorkodtak leírni. Nem kellett volna, mert a megbízott országos tisztirőorvos és újságíró ezen végtelenül felháborodott. Igaza is van, mit ugatnak bele azok, akik egyébként közvetlenül és belülről látják a helyzetet? Pláne hogy jönnek ahhoz, hogy javaslatokkal fárasszák az államtitkár urat, aki annyira elfoglalt, hogy helyette a tisztifőorvos úr háborodik fel.

Ideje lenne felvenni egy erre szakosodott illetőt, vagy eseteg elővenni a naftalinból egy meglévőt. Például tudnám javasolni Budai Gyulát, ő profi módon háborodik és van egy olyan előnye is, hogy a háborodáson túl fel is jelent mindenkit, aki nem fut elég gyorsan.

A cikk közepére a szerző olyan mélyen belebámul a homályos jósgömbbe, hogy mindenféle látásproblémái támadnak és meggyőződéssel vallja: az összes – kormányt kritizáló – szakmai szervezet, civil szervezet és polgár valójában három darab illető, akik fénysebességgel cirkulálnak időben és térben.

Néhány szó erejéig megemlékezik az örök igazságról: eddig is voltak jó és rossz kórházigazgatók, de van olyan orvos, aki egymilliót keres és mégis jár a szája. Végül pedig előkerül minden bajok fő forrása, a magyar egészségügy rombadöntője: Sándor Mária. Naná.

Szentes doktor ezen a ponton jósnőből jóságos doktorrá vedlik vissza és elmagyarázza nekünk, hülye olvasóknak a lényeget. A lényeg pedig nem más, mint az: Sándor Mária valójában egy tehetetlen báb, akit a rohadék balliberális média és a még rohadékabb ellenzéki pártok arra használnak fel, hogy mint egy öntudatlan, de barominagy molylepke a pókhálót, úgy barmolja szét az egészségügyet és ezen keresztül megbuktassa a kormányt. Sándor Mária valójában olyan hülye, hogy elüti önmagát és közben még dudál is. A “feketeruhás” ápolónő egy végtelenül ostoba, saját akarattal nem rendelkező eszköz, akiben az ellenség (lásd fentebb) kiépített valamiféle beteges küldetéstudatot, ami a már meglévő feltünési viszketegséggel párosulva olyan robbanóelegyet képez, amely elegy levegőbe röpítheti a komplett ellátórendszert.

Egyéb iránt a teljes cikk ITT olvasható el.

Én ugyan nem vagyok sem tisztifőorvos, sem ellenzéki párt, sem jósnő, de azért lenne hozzáfűznivalóm az irományhoz. Először is – mivel feltételezem, hogy Sándor Mária úrinő, én pedig nem vagyok az – azt üzenem a szerzőnek: a hülyeség és a szervilizmus ötvözete ebben az esetben a sötét tahóság uborkafájának tetejére zavarta fel a cikk megálmodóját és ezen semennyi diploma nem képes változtatni.

Az egészségügy állapotát azért kritizálja boldog-boldogtalan, mert szar. Baj van. Mégpedig nem az a baj, hogy beszélünk róla, hanem az, hogy akinek módja és kötelessége lenne tenni azért, hogy javuljon a helyzet, az azzal tölti az idejét, amivel a cikk szerzője. Baromságokat hord halomba és üt minden irányba. Holott a dolgát kellene végeznie és ez a dolog nem a kormány seggének nyalása.

Értem én, hogy gyűlnek a fellegek. Sándor Máriát valószínűleg nem fogja elütni véletlenül egy ötszáz éves albán nyugdíjas, mert Sándor Mária nem hurcol létrát a kihalt úton. Tehát marad és jártatja a száját. Eddig minden karaktergyilkossági-kísérlet ellenére figyelnek rá az emberek, ez pedig nem jó.

Már csak azért sem, mert az oktatási rendszer is éppen kezd dugába dőlni, napi szinten botrányok vannak az elzabrált földekkel kapcsolatban, a háziasított szakszervezetek kezdik kidugni a fejüket a pórázból és általában sokkal több embernek van teli a hócipője, mint ahánynak nincs. Ha ezek az elégedetlenkedő csoportok és az aljas polgárok véletlenül egymásra találnak, akkor nagyon nagy botrányok várhatók. Ezt az egymásra találást kell megakadályozni. Bármi áron. Bárhogyan. Bárkinek.

Én csak abban reménykedem, nem fog eljönni az az idő, amikor a lepusztult kórházban a hullafáradt orvos azt is meg fogja – központi utasításra – kérdezni: kormánypárti, vagy ellenzéki a kedves beteg? Az első esetben fáradjon jobbra, mindenki más pedig induljon az alagsorba, a proszektúra irányába.

 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.