Lázár János majd elmagyarázza, hogy az nem is úgy volt

Fotó: Balogh Zoltán / MTI Fotó: Balogh Zoltán / MTI

A hír: az Európai Bizottság álláspontja szerint  a magyar állam a kormányzati állításokkal szemben kifejezetten a lakások energiahatékonysági korszerűsítésére kért és kapott uniós forrásokat, ebből a pénzből legalább 50 ezer otthon korszerűsítését kell elvégezni. Ehhez képest Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter október végén azt hazudta mondta, hogy a kormány csak az államra tervez költeni az energetikai korszerűsítésre fordítható EU-s pénzekből, lakossági energetikai korszerűsítésre viszont egyáltalán nem, mert ilyen célra az EU nem ad magánszemélyeknek vissza nem térítendő támogatást, ráadásul elegendő forrás sem lenne rá.

Röviden: ha az Európai Unió nem hazudik, akkor Lázár János hazudott. És ha Lázár János hazudott, vagyis Magyarország nem tud felmutatni 50 ezer korszerűsített háztartást, akkor mindent vissza. De legalábbis 37,7 millió eurót.

Természetesen nem az a baj, hogy esetleg iskolák, kórházak energiahatékonyságán javítottak volna. Az arrogancia nagymesterét ismerve, már féltéglával verné a mellét. Ellenben nyilvánvalóan köze nincs egyiknek a másikhoz, nem ugyanabból az alapból kell lehívni ezeket az összegeket, és az sem zárható ki teljes bizonyossággal, hogy miközben hónapok óta szemérmetlenül és cinikusan beszél mellé Lázár, tulajdonképpen az utolsó fillérig elverték már a háztartásonként 225 ezer forintot.

Lázár János korábbi közlései alapján az is világos, hogy az eredetileg a lakosság vissza nem térítendő támogatására szánt, 2020-ig hatályos mintegy százmilliárd forintos vissza nem térítendő uniós forrás rendelkezésre áll,

ám azt a magyar kormány döntése alapján nem magánlakások, hanem középületek felújítására költenék. (2015. október 29.) Vagyis Lázár októberi csúsztatása egyáltalán nem újdonság és tökéletesen rímel az Európai Bizottság mostani álláspontjára. Csak azért említem meg, mert amennyiben a kormány valóban lakossági felhasználású, azaz célzott támogatást használ(t) fel intézményi célokra, a (büntetésből fakadóan kötelezően) visszafizetendő támogatást nem az uniós szabályokat áthágó politikusok (olyanok, mint Lázár), hanem a magyar emberek fogják állni. Akik szerencsére nem tudnak róla, nem értik és nem is érdekli őket.

Bármilyen hülyén hangzik, pillanatnyilag úgy tűnik, az egyetlen kiút ebből a véget nem érő hazudozásból az lenne, ha az Unió nem létező vasökle kivételesen lecsapna oda, ahova le kellene. Ugyanis a lakosság teljes fogalmatlanságára-érdektelenségére utazó kormány azt és akkor hazudik bele az arcokba, amit és amikor akar. Miközben egy rosszemlékű, még mindig aktív politikus hirtelen felindulásból jött igazmondása okán ezrek mentek az utcára törni, zúzni, ma már legfeljebb az a kérdés, mikor mondanak kivételesen igazat a miniszter urak.

Azt mondjuk nem tartom valószínűnek, hogy gyorsan nekiállnak közintézményeket lakóépületté nyilvánítani, ennek ellenére semennyire nem féltem Lázárt. Még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy ötvenezer lelkes magyar boldogan írná alá az “igazolást” (ha lehetne), hogy huzatos, félkomfortos panellakását uniós támogatásból korszerűsítette imádott kormánya. Csak hogy a hajuk szála ne görbülhessen ezeknek a drága embereknek. Egyébként halkan azért a békemenetes uraknak is figyelmébe ajánlom: el van pofátlanodva már megint Brüsszel, ideje lesz az asztalra csapni.

Komolyra fordítva: mióta kiderült, hogy a korrupció elleni harcra kapott uniós támogatást is képesek voltak lenyúlni, érdekelhet még valakit, hogy átfúj a szél a házon, ha a polgármesteri hivatalon meg hála a Jóistennek nem? Igaz, hogy a nép különbejáratú magánnyomorát kellene szigetelni a sok milliárdokból, de a magyar ember már csak ilyen: szereti, ha becsapják és olcsó hazugságok kíséretében elmagyarázzák, miért lesz jó ez neki. A magyar ember nem hagyja, hogy Brüsszel beleszóljon. A magyar ember igenis ragaszkodik hozzá, hogy a kormány magára költse ezt a pénzt (is). És az sem baj, ha minden olyan pénzt, amit egyáltalán nem magára kellene.

Brüsszel adja csak a pénzt, közben persze rohadjon is meg ott, ahol van. Brüsszel a kisembernek adja a pénzt, még szerencse, hogy a kormány lenyúlja azt, így nem marad parlagon. Főleg, hogy a korrupció elleni harcra szánt pénzt is lenyúlta valaki. Magyarország ezért egyre jobban teljesít a korrupció tekintetében. A kormánynak ezért egyre nagyobb a támogatottsága. Brüsszel tulajdonképpen maga finanszírozza a magyar korrupciót azért, hogy közben a magyar kormány jobban teljesíthessen. Brüsszel támogatásából mindeközben több millió eurós adóteher lesz. Az egyedüli jó hír, hogy visszafizetni nyilván azok fogják, akikre hivatkozva a magyar kormány kérte és meg is kapta a nevezett összeget.

És mert – szerény meglátásom szerint – Brüsszel nem létező vasökle ezúttal sem csap le oda, ahova lecsapnia kellene, Lázár János több egymást követő kormányinfon majd jól elmagyarázza, hogy az nem is úgy volt. Mi meg boldogan élünk, amíg meg nem halunk. És ők is.