Április 20,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


A paraszt

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ismered a parasztot?

Nem azt, akire most gondolsz. Nem a modortalan, műveletlen bunkót. Az igazi parasztot. Nem? Mesélek róla.

Nem a nagygazdáról, az egészen kicsiről.

Nem a vállalkozóról, aki sokmilliós gépparkot tudhat magáénak, aki uniós támogatásokhoz jut, feketén adja a termény egy részét, főállású növénydoktort, agronómust, könyvelőt tart és Porsche terepjáróval jár vadászni.

Arról mesélek, aki néhány tíz hektárt művel. Ebből él, ebből tartja el a családját.

A paraszt ezernyi dologhoz ért. Ismeri a földet, az időjárást. Tudja a természet ősi törvényeit.

Tudja, melyik földdarabba mit jó vetni. Hol zsírosabb, hol soványabb. Tudja, melyik növény kell a napsütötte oldalba, melyiket a homokosabba. Tudja, hol van pangóvíz, hol szikes.

Tudja azt is, vadjárta részre szálkás gabona kell, azt nem eszi annyira az őz. Szúrja a száját.

Ősszel felszántja a földet. Vezeti a traktort, ahhoz is ért. Kell is értenie. Örömmel nézi a zsírosan kiforduló földet.

A földje közepén álló néhány fát, bokrot nem bántja. Kell a madaraknak fészekrakó helynek. Körbeszántja.

Boronál, elveti a gabonát. Hengerekkel lenyomja a földet, hogy egyenletesen keljen.

Minden reggel a földjén jár, figyeli, bújik-e a vetemény.

Örül, amikor az első apró, zöld hajtások előbukkannak a hantok közül.

Nézi az eget, mikor ígér egy kis esőt.

Tudja, mikor kell kiszórni a fejtrágyát. Mikor milyen fertőzés ellen kell permetezni.

Tudja, mi kell a növénynek, hogy szépen teleljen.

Közben figyeli az időjárást. Mindig figyeli. Barát és ellenség, ősidők óta.

Télen hóért könyörög, hogy takarja be a vetést. Kell a védelem a fagy ellen, a fehér paplan. Kell a megolvadó hó is, hogy beszivárogva a talajba öntözze azt. Aztán hidegért könyörög, mert ha nincs fagy, a kártevők áttelelnek. Nagy lesz a költség, drága a növényvédőszer.

Később azért könyörög, a hótakaró felszíne ne olvadjon, majd fagyjon jéggé. Megfullad alatta a növény. Ma már nincs birka, amit kihajthatna a földre, hogy feltörje a jeget.

Amikor leolvadt a hó a földekről, figyeli, hópenész megtámadta-e? Ha igen, kiheveri-e?

Trágyázza, nevelgeti a gabonát. Tudja, ha fehér foltot lát, jót nem jelent. A fránya vetésfehérítő. Gyorsan kell permetezni, védeni a gyenge növényt.

Lesi az eget, kutatva egy aprócska felhő után. Kell az eső, szomjas a vetés.

Aztán, amikor itt az aratás ideje, megint az eget kémleli. Ne essen, ne ázzon az érett szem. Ne romoljon a minősége, kalászba ne csírázzon.

Ha sikerül betakarítani a termést, raktárba viszi. Reméli, jó ára lesz idén. Talán marad valamennyi pénz. Mert a terményt már lekötötte. Hitelbe kapta a műtrágyát, vetőmagot, gázolajat, növényvédő szert. A termény a fedezet.

Ha sok termett, marad magának is, nem visz el mindent az integrátor. Abból a pénzből meg kell élni a családnak is, abból kell javítani a traktort, venni új ekét, cserélni a rostát.

Sok ideje nincs, aratás után nem sokkal már csávázza a gabonát. Aztán szánt, vet, arat. Újra és újra.

Ha nincs szerencséje -mert van olyan év is, tudja jól-, akkor a tegnap még szépségesen hullámzó búzamező reggelre letiport, meggyalázott csatatér. Hiába, a jégverés nem válogat. A paraszt nyel egyet, átszámolja, mennyit kap a biztosítótól, mennyi a kár. A természet nem könyörületes, de a paraszt mindig is tudta ezt, nem berzenkedik.

Aztán, ha nincs szerencséje és a föld jókora része bérelt volt, egy őszön már nincs, amit bevessen. Ha neki nem jutott a környékbeli földekből, ha nem nyerte el újra a régóta bérelt területet, akkor nincsen tovább.

Hiába a tudása, azt máshol használni nem lehet. Máshoz nem ért, csak a földhöz.

Eladja a gépeket, abból egy időre megélnek.

És aztán? Mi lesz később? Talán az új földesúr bérbe veszi a raktárt, abból is csurranhat valami.

Azért tavasszal megszokásból kimegy a földre, amit tavaly még ő művelt. Csak a szélére.

Nézi, hogy veri fel a gaz.

Nézi az eget. Most kellene az a pusztító jégeső! De nagyon kellene!

 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.