Nemzeti tudathasadás: Bayer Zsolt megvédi a konzervatív újságírás becsületét GFG-től

Bayer Zsolt, a konzervatív magyar újságírás egyszemélyben (fotó: blog.atlatszo.hu) Bayer Zsolt, a konzervatív magyar újságírás egyszemélyben (fotó: blog.atlatszo.hu)

Olyan gyönyörű, megrázó, szívbemarkoló cikket írt a konzervatív újságírásról Bayer Zsolt – nyilván G. Fodor Gáborék 888-as ámokfutása ellenében, hogy úgy tűnjön, nagyon haragszik -, hogy telesírtam a kávésbögrémet. Szinte. De mert végül mégsem, röviden összefoglalom a kedves olvasó számára, hogy a Fidesz első számú konzervatív újságírója miként határolódik el a G. Fodor Gábor által képviselt szintén konzervatív újságírástól. Hogy csak úgy hasad a tudatunk megfele.

Bayer Zsolt szerint a konzervatív újságírásnak nem ezek az attribútumai (főleg mert magyarázkodás szülte e definíciót), és bár végkövetkeztetésével messzemenően egyetértek – miszerint GFG nem konzervatív újságíró, hanem egy csimasz -, van abban bőven cinizmus, hogy éppen a Magyar Hírlap és az Echo Tv vitriolba mártott tollú, epét hányó sztárjának kell megvédenie a magyarországi konzervatív újságírást. Nem éppen irigylésre méltó állapot ez, nagyon nem.

A minden körülmények között, vagyis köztudottan széplelkű, mindig kizárólag érvek és meggyőződések mentén újságot író Bayer ilyeneket állít sajnálkozó megrökönyödésében önmagáról. Aki nem GFG, vagyis konzervatív. Újságíró.

A konzervatív újságíró nem fél semmitől, leginkább nem fél szembeúszni az árral. A konzervatív újságíró legfeljebb a középszerűségtől és a bulvártól fél. (…) A konzervatív újságíró kérlelhetetlen és könyörtelen – de csak néhány dologban és ügyben. Minden másban megbocsátó és megértő. (…) Konzervatív újságíró nem hibázik, ha meg kell mondania, mit gondol a világról az, aki szociológia szakon végzett. Konzervatív újságíró tudja, közöttük is akadnak kivételek. (…) Egy szó mint száz, konzervatív újságíró soha, de soha nem áll le ellenfelei családtagjairól csámcsogni, soha, de soha nem rángat elő húsz-harminc éves fényképeket lejáratás céljából, soha, de soha nem ribancozza le ellenfelei feleségét, mert például a konzervatív újságíró hallott már Mária Magdalénáról is.

Nem támadt kedvem a térdemet csapdosni a röhögéstől, mert valahogy röhöghetnékem sem támadt. Nem konzervatívként és nem újságíróként azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy ma Magyarországon nem létezik konzervatív újságírás. Legalábbis hitem szerint a regnáló hatalom nemiszervének kényszeres szopogatása, a kormányzati érdekként definiált homo- és xenofóbia, illetve a konzervatív-keresztény értékrend eredőjének és megérkezési pontjának tartott nyílt gyűlöletbeszéd se nem újságírás, se nem konzervatív előjelű ténykedés. Legyen szó a Magyar Hírlapról, Magyar Időkről, Pesti Srácokról, a közmédia egészéről, vagy persze a szegény 888.hu-ról. Attól, hogy bizonyos sajtóorgánumokba a konzervatív-polgári (?) kormány talicskával önti a pénzt, nem szükségszerűen lesz azzá, amivé. Akkor. Amikor.

Bayer Zsolt valóban nem állt le csámcsogni bizonyos Tóbiás József családtagjain, valóban nem rángatta elő dekoratív feleségének húsz-harminc évvel ezelőtti fotóit lejáratás céljából. Nem is kellett. Bayer Zsolt már mindent letett az asztalra és annál sokkal többet is ahhoz, hogy ugyanazt a hányingert érezzem tőle, mint jóérzésű emberek tíz-, vagy egyenesen százezrei a 888-tól. Megpróbálom néhány példával szemléltetni, milyen az igazi konzervatív újságíró, aki soha nem félt szembeúszni az árral:

  • Éppen ezért most először és utoljára ejtünk szót erről az egész beteg, szájszagú vircsaftról. De most szót ejtünk róla, éspedig egyetlenegy résztvevő miatt. Ez az egy pedig Heller Ágnes. Nevezett filozófus 1929-ben született, tehát most nyolcvannégy éves. És nyolcvannégy évesen megjelent Farkasházy kertjében egy világos sortban, hozzá fehér Scholl szandiban, amelyet fekete zokedlivel tett elbűvölővé, és felülre olyan pólót bírt felhúzni, amelyből kilátszott a hasa. Sajnos nincsen mód aggkori elhülyülésre hivatkozni. Ez kizárólag azokat a vénasszonyokat illeti meg, akik a Gerbeaud teraszán ücsörögnek naphosszat, és vastagon ki van rúzsozva a protézisük. Velük szemben Heller Ágnes a hazai baloldal orákuluma, aki nélkül fel sem kel a nap. És az orákulum úgy érzi, nyolcvannégy évesen „kintvanahasam” pólóban kell feszítenie Farkasházy „rendszerváltó” dzsemboriján. Pfuj. És ez a pfuj nem pusztán annak a hasnak szól.
  • Segg. Szegény hülye. Az oviban lekésett a habos kakaóról, kamaszként a csajokról, így lett belőle Röfi Golding szigetén. De az a legnagyobb baj, hogy születése pillanatában lekésett az észről is, meg a becsületről is.
  • A névtelenség boldog homályában szabadjára engedik nyomorult és ocsmány lelkük minden szennyét. Csupa nyilas házmester, ávós verőlegény, aki csak az alkalomra vár. Ha ezeket el lehetne örökre tüntetni, szebb hely lenne a világ.
  • Nektek tényleg el kellene menni az anyátok keservébe, gyerekek…
  • Egybites focihuligánok, kigyúrt, biliárdgolyó agyú „ultrák” lúdtalpas, kígyóvállú, ultraliberális gennyládák. Nyomorultak, akiket szét kellett volna verniük a rendőröknek.
  • Jót tenne neki, ha Odoáker feleségül venné, nem liberális. Csak egy ócska, gonosz senki. Egy lepukkant, szétcsúszott arcú, szánalmas roncs. Tehát igazi, modern európai.
  • Homofóbia elleni világnap: elmebaj, kreténség, pótcselekvés, a végső európai romlás nyilvánvaló és taszító végterméke.
  • De a falka már vadászfalka, már betörte a ház ajtaját, ablakát, már vért akar látni. Soha, semmiben kiválót alkotni nem tudó, kígyóvállú, rossz külsejű, gyáva, irigy, sunyi, aljas, beteg lelkű, ostoba „médiagecik” hörögnek az Orbán család nyomában.
  • Továbbá: főalakok az újságírói gecizmus főoltárán; kretének, fizetett rettegők, ti hétpróbás gazemberek; elmebetegek; biomassza, ócska szarjankó, fehérjehalmaz, ön- és közveszélyes, velejéig rothadt állatok, elkövető, földbunkó, seggrészeg barom, mocskos pofájú, áruló. 

Hát ez Bayer Zsolt konzervatív világának keresztmetszete. A cigányokat gyáva, undorító, kártékony állatoknak, következésképpen kiirtandó valamiknek tartó, a zsidóság teljes elpusztításának elmaradása okán nem ritkán sajnálkozó újságíró.

Ja, és ha ez nem volna elég, van ITT még egy meglehetősen kimerítő gyűjtés a kurvaanyázás köré épülő polgári, konzervatív újságírásról. Szintén Bayer Zsolt tollából. Semmi kedvem idézni, mert – mint említettem – ugyanúgy forog a gyomrom tőle, mint G. Fodortól. Ezért aztán újfent arra jutottam, hogy Bayer patetikusra sikeredett, haragosan sajnálkozó, simogatva ütő szerecsenmosdatása dacára konzervatív újságírás nem létezik ma Magyarországon. De ha létezik, annak pont nem ő a megmondhatója.

Vagy ha létezik, akkor teljesen mindegy, hogy G. Fodor Gábor vagy Bayer Zsolt akarja azt kisajátítani. Egyaránt viszolyogtató. Tóbiás József dekoratív feleségének harminc éves fotói nélkül is.