November 14,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VIBRÁTOR


Milyen jogállam? Csak a Viktor feje nehogy megfázzon

“…kucsmát tessék felvenni, mert ott nagyon hideg van, és itthon szükségünk van egy egészséges Miniszterünkre”,

“Uh, a miniszter csak igy sapka nélkül?”

“Tisztelettel kívánok erőt egészséget Miniszterelnök Úr. Csak nehogy megfázzon, mert itthon nagy szükségünk van magára….”

“Ha van sapka rajta, akkor az a baj, ha nincs, akkor meg az. -32 fokban inkább legyen!”

“Egy betegség után is teszi amit tennie kell, óriási szíve és óriási szeretete van hazánkkal szemben ! Csak köszönni lehet ezt is Miniszterelnökünknek ! Vigyázzon az egészségére, nekünk az erős, egészséges ORBÁN VIKTORRA van szükségünk, mégpedig nagyon-nagy szükségünk ! Magyarország csak úgy marad a mienk, ha Ön megvédi !”

Ilyen és hasonló kommentek érkeztek a Facebookon az Orbán Viktor oldalán közzétett mongóliai időjárásjelentésre vasárnap este. Miszerint Ulánbátorban helyi idő szerint -32 fokot mértek. Aggódnak a jó magyar emberek. Mi lesz, ha megfázik a feje? Hiszen csak nemrég gyógyult ki a náthából, influenzából és egyéb kóros kórokból és máris megy, küzd, nem adja fel, csinálja. Fagyoskodik Mongóliában. Helyettünk, miattunk, értünk.

Akárcsak Mongóliában, Magyarországon is vasárnap volt tegnap és a két ország közötti számos, reményt adó hasonlóság ellenére Budapesten nem volt -32 fok. Ez összesen 1000-2000 (?) embert érintett annyira pozitívan, hogy a Kossuth-térre meghirdetett MoMa-féle demonstrációra kimozduljon a Facebook langymeleg árnyékából.

A nem kormánypárti, nem geci hírtelevízióknak hasonlóképpen nem tűnt annyira fontosnak az ügy, hogy bármilyen töredezett helyszíni tudósításban jelezték volna: ahhoz képest, hogy mekkorát csattanhat a gyakorlatban ez az ügy, mármint az alkotmányba betonozott terrorveszélyhelyzet, nem annyira jelentéktelen ez a maroknyi ember, mint amennyire mégis. Akkor is, ha nyilvánvaló és értelemszerű: 1-2000 ezer ember nem tudja megváltani a világot.

Lehet Bokros Lajost szeretni vagy utálni, azért sokat elmond az ellenzéki ATV-ről, hogy 5000 résztvevő alatt ciki neki tudósítani. Mert 5000 résztvevő alatt csak Gyurcsány Ferenc évértékelőjét dicsőség élőben közvetíteni. Mindegy. Ennél sokkal fontosabb, hogy miközben egy nappal azelőtt hasonló hőmérsékleti viszonyok között Lengyelország több tíz városában mozdultak meg többezres tömegek a demokrácia védelmében, a magyar fővárosban jóindulattal is kétezer ember fogta fel, mekkora veszélyeket rejthet magában az, ha egy kormány teljhatalmat kap. Nem 60 napra, akár egy napra is.

Nem vagyunk Lengyelország, ellenben Mongóliával fényes jövő elé nézünk. Ezért aztán sokat elmond a Fidesz parlamenti és parlamenten kívüli ellenzékének darabokra hullott állapotáról, hogy mindössze az Együtt és az MSZP bizonyult képesnek arra, hogy pár embert odaküldjön. Illendőségből, szégyenből, fene tudja. A többi azonban néma csend. Mindent elmond az ellenzék szervezettségéről és egészségi állapotáról, hogy – mivel a fővárosban sem képes mozgósítani – szinte elképzelhetetlen, hogy a lengyelországihoz hasonló, egész országot átfogó módon, összehangoltan meg tudná mozdítani az embereit.

Ez pedig legalább annyira súlyos, mint az, hogy a rendkívül népszerű hecckampányokban, görbe tükrök felmutatásában, plakátolásban mindig élen járó Kétfarkú Kutyapárt valami zárt meleg helyen tüntetett volna inkább, mint kint a hidegben. No comment. Vicces, poénos, végül is csak valami alkotmányozási jelentéktelenségről van szó.

Mint ahogy sajnos az is van annyira súlyos, hogy sem Bokros Lajos, sem Gyurcsány Ferenc nem akarja belátni: érdemi változás nem érhető el úgy, hogy ők akarnak a tömeg élére állni. Velük nem lesz semmiféle tömeg, semmiféle elengedhetetlen ellenzéki talpraállás. Nem baj, ha már megint nem leszek népszerű: egyre inkább világos, ezeknek a személyeknek a puszta létezése megmagyarázza, miért marad otthon annyi ember, miért néz ki unottan, elcsigázottan, belefáradtan a fejéből és egyáltalán nincs kedve megmozdulni.

Tudom: nem menő, nem konstruktív dolog az ellenzéket kritizálni. De lássuk be, Orbán Viktor nem lövetett a Kossuth-téren, hanem Mongólia felé szelte a felhőket. Ennek ellenére mindössze kettő ezer embert volt képes megmozgatni a jogállam végzetes korlátozásának alkotmányba öntési szándéka. Miről beszélünk akkor, és meddig áltatjuk még magunkat? Bokros Lajos elévülhetetlen közgazdászi érdemeinek elismerése mellett a megkopott imidzs pontosan ugyanolyan kevés embert képes lázba hozni, mint a Gyurcsányé vagy a többieké. Nem tudom milyen alkotmányozó Nemzetgyűlésről beszélt Bokros és azt se igazán értem miért kellene nekünk a kínai vagy az orosz emberek szabadságát megvédeni, amikor a sajátunkat se vagyunk képesek. Erre mondtam, hogy lehet valaki a világ egyik legjobb makrogazdasági szakembere, egy primitív propagandával lebutított népnek ez nem fontos.

Az elmúlt napokban számos cikkben próbáltunk figyelmeztetni arra, mi vár ránk az alkotmányfércelés után, de rá kell jönnöm: a bármi áron rendszerváltásnak sajnos még nem érkezett el az ideje. Még mindig megvan az éhenhalást gátló csirkefarhátra való, a szerény körülmények biztonságába vetett nem túl szilárd, de mégis komfortos hit. A rezsicsökkentés boldogsága. Már régen beérjük kevesebbel. Mert azt hisszük, ennyi jár. Akibe meg kicsit több önbecsülés szorult, az vagy elment már, vagy hamarosan elmegy. Ami meg maradt, az haszonleső maffiózók és koncepciótlan, de legalább egomániás szakemberek és álszakemberek, elhasználódott pártok és politikai képződmények parttalan csörtéje, egy darabjaira hullott, felszalámizott ellenzék tehetetlen agonizálása.

Mindeközben Lagzi Lajcsi börtönből szabadulása – meggyőződésem szerint – tízezreket hozott lázas izgalomba, Orbán Viktor mongóliai időjárásjelentését pedig több mint ötezer ember lájkolja a Facebookon. A -32 fokos ázsiai fagyban sapka nélkül vitézkedő Orbán Viktor pedig 2 szavazatnyira van attól, hogy a tömegkommunikációs rendszer teljes megbénításától a hadsereg tetszőleges bevetéséig azt csináljon, amit akar.

Csak a feje nehogy megfázzon.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.