November 18,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Tállai András, a hungarikum

A vasárnapi ebéd mellé szólt emígy a nóta: az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) gyanúja szerint lenyúlták a magyar korrupció elleni szabadságharcra kapott európai pénzeket. Tudom, hogy egyáltalán nem ez a nap híre, hanem az, hogy Lagzi Lajcsit kiengedték a böriből, de akinek mégsem. Nem South Park, nem Monty Python. Magyarország 2010 után.

És ez nem minden: a Nemzeti Adó- és Vámhivatal elnökének, bizonyos Tállai Andrásnak fogalma nincs arról, hogy az általa vezetett hatóság nyomoz (pontosan tudjuk milyen, amikor a NAV nyomoz) az ügyben. Az, hogy Polt Péter legfőbb ügyész tud róla, senkit ne nyugtasson meg, már ha értitek mire gondolok.

A gyanú szerint az EU-s forrásokat egykor menedzselő Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (amely 2014. január elsejével szűnt meg, az uniós fejlesztési programok végrehajtása a szaktárcákhoz került, míg a források felhasználását azóta a Miniszterelnökség koordinálja) tanácsadó konzorciumának alvállalkozói szedtek be pénzeket fiktív számlákra.

A közbeszerzések és az uniós pénzek elosztásának tisztaságát olyan rendkívül hatékony módon sikerült menedzselni, hogy az OLAF jelentésében “százszázalékos korrekciót”, vagyis a teljes támogatási összeg visszavételét javasolta. Ez csaknem 2,4 milliárd forintot jelent.

Egyszerűen lehetetlen ésszerűen megragadni, vagy értelmezni ezt a történetet, mert akárhonnan is közelítenék, maga lenne az abszurdum. A miheztartást persze már megkaptuk a maga idején Lánczi András NER-filozófustól“Amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája”. De ennyire, b*sszátok meg, ennyire?

Tállainak momentán annyira futja, hogy az Uber taxisait szopatja, értem. Végül is abban talán még neki is igaza van, hogy a közterheket egyformán viselni kell. De akkor kérdezem én az egyenlő teherviselés szellemében: ha itt konkrétan milliárdos nagyságrendű lopás-csalás-sikkasztás gyanúja áll fenn, hogy lehet, hogy Tállai Andrásnak fogalma nincs róla?  Súlyosbítja a helyzetet, hogy az OLAF maga nem járhat el a tagországokban, csupán tájékoztatja az illetékes hatóságokat, és azok dönthetik el, hogy elrendelnek-e nyomozást, vagy sem. De ha Polt Péter azt mondja, hogy még tavaly júliusban elkezdték a vizsgálódást és az ügy nyomozati szakaszban van, akkor kétségem nincs afelől, hogy ott is marad. A soha véget nem érő nyomozás szakaszában.

Az eddigi tapasztalatok szerinti legvalószínűbb forgatókönyv (tudjuk milyen, amikor a NAV vizsgálatot indít) az, hogy az érintett hölgyek-urak mindent megtesznek az ügy megnehezítése érdekében, tiltakoznak és beperlik az atyaúristent is, hogy minél tovább tartson az eljárás. Ha az eljárás lehetőleg 2018 utánig elhúzódik, és már tökmindegy lesz úgyis, nagyvonalúan visszafizetik a lenyúlt milliárdokat. Perköltségestől a magyar adózók pénzéből (beleértve az Ubereseket). Akik akkor már kurvára nem fognak emlékezni arra, hogy a Fidesz-rezsim idején a korrupció elleni szabadságharc közben is lehet lopni. Nem közben, hanem helyett. Vígan, dalolva.

A magyar közállapotokat, a  – már nincs hova süllyedni, de mégis minden nap egyre mélyebbre süllyedünk – közéleti evidenciát mi sem támasztja jobban alá, mint hogy két felelős, vezető beosztásban ténykedő, pótolhatatlanul értékes szakember egymásnak tökéletesen ellentmondó információkkal rendelkezik egy közpénz-milliárdokat érintő ügyről. Amellyel kapcsolatban igen tekintélyes a bűnlajstrom: adócsalás, hűtlen kezelés, vesztegetés, csődbűncselekmény, magánokirat-hamisítás, vesztegetés és passzív korrupció.

Másfelől itt van ez a drága szép ember, aki azt a hatóságot vezeti, amely anno egy nyomorult nyugdíjas nénit vegzált, mert hallókészüléket vásárolt, és amely 350 forintért az egyszeri kosárfonót milliós bírságra ítélte. Igen, mindez Vida Ildikó idejében történt, de pont nem érdekel. Ellenben jelezni kívánom, hogy Vida Ildikó eltűntetésével és Tállai András helyzetbe hozásával ez a hatóság pontosan ugyanaz a takony intézmény maradt, mint azelőtt volt. Amely intézmény szerint mindenkinek minden fillérről kötelessége beszámolni, kivéve a kiemelt adózókat és politikusokat, illetve az állammal parolázó, abból élő haveri tanácsadó cégeket.

Fotó innen

Ebben az országban NAV-elnök lehet egy Orbán Viktornak Puskás Ferenc-festménnyel smúzoló pacalpörkölt-disznócsülök-kolbász-rajongó, akinek fogalma nincs arról, mit csinál az intézmény, amiért ő felel. Ebben az országban a NAV mindenben illetékes, amivel a kisembert meg lehet nyomorítani és semmiben, ami barátok-haverok-lojális körök saját lábra állását érinti. Ebben az országban Tállai András-szerű kontraszelektált tehetségek jutottak nekünk, akik szerint az angol nyelvtudás baromság, mert Magyarországon a magyar nyelv törvényei szerint adózik mindenki.

Magyarországon ezek jutottak nekünk, meg az egyáltalán nem vasárnapi, egyáltalán nem ünnepi tények: mi a lopásgátlót is úgy el tudjuk lopni, hogy csak éppen az nem tud róla, akinek feladata lenne lebuktatni a tolvajt. Mi egy ilyen jó hely vagyunk a világ és Európa térképén: ha az EU pénzel minket, hogy szabadságharcoljunk a korrupció ellen, még útközben ellopjuk. Ha meg majd arra ad, hogy a korrupció elleni harc hevében ellopott pénzt találjuk meg, azt is ellopjuk. És ha nem tetszik neki, meghosszabbítjuk ameddig akarjuk.

Ha ez nem hungarikum, akkor semmi. Ha ezt utánunk csinálja valaki és ugyanúgy semmiféle következménye nem lesz, mint ahogy itt sem szokott lenni semminek – beleértve ezt az ügyet -, esküszöm benyalok bárkinek a Blahán. Morális válság? Ez? Erre már nincsenek szavak, sem gyújtó hangú beszédek, vagy összeráncolt homlokok. Nem hír ez. Az lenne a hír, ha egyszer kiderülne, hogy nem loptak el valamit. És nem tennének úgy mindeközben, mint Tállai András, a hungarikum.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.