Április 25,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VIBRÁTOR


Nyugalom, megoldottuk

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Húzós hetünk volt, szó se róla. Kezdődött a kormánypárt legújabb tervével, miszerint akkor lesz nekünk jó és akkor leszünk biztonságban, ha a kormány egyedül, az országgyűlés megkerülésével rendelhet el mindenféle jót, a határok lezárásától a média korlátozásáig, a magántulajdon lefoglalásától az internet kikapcsolásáig. Befejezve (amennyiben ma már nem derül ki még ennél is nagyobb hülyeség) azzal, hogy ügyesen lenyúlta valaki a korrupció elleni harcra – uniós forrásból – kapott egymilliárdocskát, majd megkoronázva ezt a remek hírt Tállai András nyilatkozatával, miszerint a NAV nem nyomoz ilyen ügyben, végül Polt Péter tette fel a koronára a koktélcseresznyét az ellennyilatkozattal, miszerint de, nyomoz.

Mindenki nyugodjon meg! Ha vissza kell fizetnünk az Uniónak a pénzt (márpedig most úgy néz ki a dolog), azt nem a lopós fogja visszafizetni, hanem mi dobjuk össze. Önként, mint ahogy ez szokásunk.

Ezt a hetet tehát nem tudom űberelni (Uberelni főleg nem, hogy ez se maradjon ki), viszont engedve az olvasók és a munkatársaim nyomásának, megoldom a magyar és az uniós problémákat vacsora előtt.

Jelenleg – sajnos ez nem humorforrás – a migrációs- és menekültválság a legnagyobb bajunk. Nem nekünk kizárólag, hanem az egész Uniónak. Én azt gondolom, nem az egyes országhatárokat kell megvédeni, hanem az Unió határait. Közösen, együttműködve és segítve egymást.

A belső munkaerőhiányt pedig első körben országonként, második körben az Unió egészében kellene kezelni. Gondolok itt arra például, hogy Magyarországon fel kellene mérni, hol van hiány és hol van többlet. A mobilitás megteremtésével lehetne orvosolni a gondok egy részét. Itt nem buszbérletre gondolok, hanem megfizethető és megfelelő bérlakások létesítésére. Mert hiába nagy például Szabolcsban a munkanélküliség és van munkaerőhiány Pest-megyében, a kettő nem üti ki egymást. Szabolcsból nem tud elköltözni a munkanélküli, mert az ott lévő ingatlan eladhatatlan, vagy csak olcsón eladható. Abból a pénzből Pest-megyében jó esetben is csak egy garázst vásárolhat, vagy még azt sem. Ha albérletben gondolkodik, akkor annak a költsége csak egy kicsit lesz magasabb, mint amennyit keresni tud. Tehát mindegy, hogy otthon, Szabolcsban döglik éhen munkanélküliként, vagy Kőbányán, mint büszke minimálbéres. Arról nem beszélve, hogy még a munkanélkülinek is lehet családja, párja, gyereke. Akiktől nem szeretne távol lenni. A bérlakás-konstrukció sok országban működik és jól működik. A munkerő fogja magát és oda költözik, ahol kap munkát, vagy jobb munkát kap, mint az eddigi. Összecuccolja a családot, kiköltözik az eddig bérelt lakásból és beköltözik egy másik bérelt lakásba. Amely lakás valóban lakás, nem pedig méregdrága albérlet, ahol még azért is plusz pénzt számol fel a főbérlő, mert berakta a nagyitól örökölt ócska díványt és onnan kezdve bútorozott albérletként fut a történet. Ráadásul a főbérlő bármikor dönthet úgy, hogy eladja az ingatlant, az albérlő meg mehet, amerre lát.

Egy erre a célra épült, emberi méretű bérlakást nem ad el senki, ha a bérlő fizeti a lakbért, akár élete végéig is ott lakhat. Ehhez persze az is kell, hogy meg tudja fizetni az ember a lakbért és megérje neki kivenni a lakást. Hogy az így legyen, magasabb fizetésekre van szükség. Az csak akkor lehetséges, ha jobb az ország teljesítménye. Jobb teljesítmény csak fejlesztésekkel, infrastrukturális beruházásokkal, kedvező gazdasági környezet kialakításával, a versenyképesség növelésével érhető el. Valamint a munkaerőt képezni, vagy továbbképezni kell, a helyi igényeknek megfelelően. Mindezt úgy lehet kivitelezni, hogy nem lopja el senki az erre szánt forrásokat, hanem arra fordítjuk, amire kell. Aki lopós, azt kirúgjuk, lecsukjuk, az ebül szerzett vagyont visszavesszük.

Második lépésben körül kell nézni az uniós országokban, hol van szükség munkaerőre és ehhez képest hol található felesleges munkaerő. Ha például (csak tegyük fel) Németországnak, az Egyesült Királyságnak szüksége van munkásokra és mondjuk Spanyolországban, Szlovákiában, Magyarországon van munkanélküli fiatal, akkor az érintett befogadó-országok szervezzenek például nyelvoktatást a donor-országokban, a potenciális munkáltatók vigyék helybe a szakmai képzést, ha van ilyen igény és segítsék anyagilag a fiatalok (és nem annyira fiatalok) kiutazását, lakhatását, munkába állását. Ugyanis sokakat éppen a kezdeti többszázezer forintos költség tart vissza attól, hogy elinduljanak.

Így az Unió munkaerőigényét Unión belülről lehetne fedezni és a munkanélküliség is csökkenne. Ráadásul jó esély lenne arra, hogy kiegyenlítődik a túlságosan nagy szakadék a tagállamok között. Az valószínű, ha mindenhol működik a gazdaság, akkor a külföldön dolgozók többsége egy idő után visszatér a hazájába.

Ha mindezek ellenére igény és szükség van még munkavállalókra, akkor annak alapján kell kiadni kvótát a migránsok beengedésére. Igaz, ez a ténylegesen menekültek kérdését még nem oldja meg, de ezt ettől függetlenül kellene kezelni és menedéket adni azoknak, akik valóban rászorulnak.

Egyszerű kis terv ez, tudom én. De tényleg lehet, hogy csak ennyi kellene ahhoz, hogy mozduljon valami a jó irányba. Kevesebbet lopni, egyeztetni egymással, együttműködni és a közös érdekeket szem előtt tartani.

Biztosan van még megoldatlan kérdés, de az már holnapra marad.

 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.