November 21,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VIBRÁTOR


Lengyelországban nagyon hideg volt szombaton

2016. január 23.  szombat, Lengyelország. Ezrek tüntettek Varsóban és több mint harminc városban, hogy megvédjék a szabadságot, amelyet a tavaly októberben hatalomra került konzervatív erők fenyegetnek. Mint tudjuk, vagy nem tudjuk, vagy nem akarjuk tudni, vagy nem érdekel, bár fontos: Lengyelországban – magyar mintára – a kormány az alkotmánybíróság, a közszolgálati média és más demokratikus intézmények függetlenségére tör. Éppen most is.

Lengyelországban nagyon hideg volt szombaton. Lehet fanyalogni: egy közel 39 milliós országban pár ezer ember nem tétel. Pedig. A lengyelek tavaly karácsony előtt is tízezres nagyságrendben vonultak utcára. Akkor is csak úgy repkedtek a mínuszok. Mert a lengyelek szerint a fenyegető nem pusztán az, hogy ne fázzanak meg nemzetileg a szépreményű jobboldali kormány – magyar mintára – saját embereivel tölti fel az alkotmánybíróságot. Hanem az, hogy egyáltalán nem biztos, hogy megelégednek ennyivel. Már láttak olyat, hogy mások nem elégedtek meg ennyivel.

Lengyelországban nincsen terrorveszély, a kormány nem döntött (még) a rendeleti kormányzás bevezetése mellett. A Kaczynski-féle Jog és Igazságosság (PiS) is tudja, hogy valahol el kell kezdeni, ahhoz hogy felérjünk a csúcsra. Például elhatározták, hogy megreformálják a közmédiát. Sikerült. A széles körű konzultációk nélkül elfogadott törvénymódosítás korlátozza a médiatanács jogkörét. Következésképpen a lengyel közszolgálati televízió vezetői időközben lemondtak.

A fentiek okán az Európai Bizottság múlt héten előzetes vizsgálatot indított Lengyelország ellen, az Európai Parlament pedig vitát szentelt a lengyelországi jogállamiság témájának kedden Strasbourgban. Orbán Viktor lengyel hangja, Beata Szydlo kormányfő igazi konzervatívként természetesen mindent tagadott: szó nincs itt arról, hogy bárki megsértette volna a jogállamiságot.

Orbán Viktor kezet csókol Beata Szydlo lengyel kormányfőnek az Európai Tanács decemberi ülésén Brüsszelben. (Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Botár Gergely / MTI)

Igaz, hogy szombat volt, tél és fagy és igaz, hogy január leghidegebb napjainak egyikére nem illik tüntetést szervezni. Igaz, hogy minden felelős ellenzéki tudja, hogy ilyenkor a nép már a vasárnapi húslevesről álmodik és az is igaz, hogy a gyilkos mínuszokban egyébként sem mozgósítható a nyugdíjas nénik-bácsik hada. Igaz, hogy nem százezren voltak, de a főváros mellett Lengyelország harminc városában akkor is utcára mentek az emberek. Igaz, hogy ők közel négyszer annyian vannak, mint mi, de kár lenne zárójelbe tenni a tényt.

A párhuzamok és a különbségek a magyar és a lengyel helyzet között egyaránt látványosak, beszélni kell róluk. Úgy tűnik, nem lehet eleget beszélni róluk. Akkor is kellene, ha Orbán Viktor nem személyesen adna tanácsokat nekik. De úgy föltétlenül kell, hogy Orbán Viktor egy közepesen hosszú út végén, a jogállam felfüggesztésére készül Magyarországon. Érdemes lenne látni, hogy a magyar kormány módszerei meglehetősen kapósak Európa eme felén, ahol a Budapest-Varsó tengelyen felülkerekedtek azok az erők, amelyek a feudalizmushoz, az önkényhez, az emberi szabadság általában vett korlátozásához kívánnak visszatérni. Egyeseket már csak egy lépés választja el ettől, mások éppen erre az útra léptek rá.

Közhely, de mégse az: Magyarország nem Lengyelország, noha Lengyelországból bármikor lehet Magyarország. Barátainknál nem kétharmaddal győzött a PiS, mint a Fidesz 2010-ben, így értelemszerűen valamivel nagyobb ellenállásba ütköznek. Kormányunkkal ellentétben meggyőződéssel oroszellenesek, a gazdasági mutatóik egyelőre sokkal jobbak, mint nekünk, az Európai Unió 2. legnagyobb piacát adják, és a totalitárius rendszerek sajátosságairól is van némi sajnálatos fogalmuk. A két politikai erő közötti egyetlen és nagyon valódi közös pont az a parttalan populizmusban gyökerező sajátos nacionalizmus, amely oly termékeny táptalajra talál Kelet-Európa e nyomorúságos felén.


Január 23-án kurva hideg volt Lengyelországban, de a kormányváltás után három hónappal, legalább harmadik alkalommal vonultak utcára az emberek. A vasárnapi húsleves kanalazása közben, a 23 fokos szobahőmérsékletről ki lehet röhögni őket ezért. Hogy nem voltak elegen, hogy mit hőbörögnek, hisz ők választották meg a vezetőiket. Nem érdemes. Magyarországon is sokan vannak, akik nem választották meg a jelenlegi vezetőket, mégis együtt kell élniük azzal, hogy szeretett kormányuk olyan törvényeket, intézkedéseket hozott pár nap, hét leforgása alatt, amelyekről nem volt szó. Amelyek nem szerepeltek soha, semmilyen pártprogramban, amelyekről nem folyt vita, amelyeknek ellenzékből egészen konkrétan a szöges ellentétét harsogták.

A lengyelek nem a beígért párszáz forintos netadó ellen vonultak utcára (akárhányan is voltak), hanem a jogállamiság felszámolásának első lépései miatt. Nem lehet megenni, nem csökken tőle a rezsi, de mindennél fontosabb: az emberi szabadságért. A lengyelek egy fokkal jobban tudják, hogy mit jelent a hiánya. Mi sem panaszkodhatunk. A lengyelek tegnap azért vonultak utcára, amiért nekünk kellett volna 5 évvel ezelőtt. Amúgy Budapesten is elég hideg van vasárnap.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.