December 16,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Ajándék napszemüveg a nemzetiszín turul mellé

Emlékeim szerint ez a fajta megosztottság a társadalmon belül az első Orbán-kormány idején kezdődött. Nem ők találták ki persze, még az Antall kormánytól lesték el. De tökélyre ők fejlesztették.

Akkor történt először az, hogy apám üvöltve próbált megtéríteni engem is, mert nekem akkor sem volt elfogadható a Fidesz, mint potenciális kormánypárt.

Tudom ismerősöktől, barátoktól: sok helyen, sok családban, baráti közösségben történt hasonló.

Aztán a Fidesz nem kapott második lehetőséget, okkal. A következő két ciklust, annak szereplőit nem kell bemutatni. Átéltük, itt voltunk.

Ameddig a baloldali kormány csetlett-botlott 2002-2009 között, az ellenzékbe szorult Fidesz építkezett. Figyelt, tanult, készült. Persze, közben sem tétlenkedtek a fiúk. Keresztbe tettek a kormányon lévőknek minden létező módon. Lett légyen akármennyire hasznos, szükséges, vagy éppen az ország érdekét szolgáló javaslat, törekvés, azt ők megbuktatták. Nem számított, hogy ezzel az országnak, az országban élőknek ártanak. Már akkor sem számított, ahogy most sem. A lényeg a baloldal lejáratása, a kormány megbénítása volt és teljes sikerrel jártak. Persze a baloldal aktív (bár talán nem tudatos) segédletével, mert elgáncsolni azt lehet, aki eleve sem áll stabilan a lábán.

Az utolsó, 2009. áprilisa és 2010. májusa közötti szakasz a Bajnai-kormány éve volt.

A válság csúcson, recsegett-ropogott minden körülöttünk. Nekem mégis a béke éve volt. Nem folyt a vízcsapból is a politika. Bajnai nem nyilatkozott úton-útfélen, a kormány többi tagja sem szerepelt túl sokat. Csendben tették a dolgukat és a szorítás érezhetően enyhült. Kezdtünk talpra állni, stabilizálódott a gazdaság. Valahogy a talpára billent a világ.

Az akkor még reménybeli, mára tényleges győztesei a választásoknak szorgosan alapoztak. Megerősítették a gazdasági hátteret (a Fideszét csakúgy, mint a magánvagyonukat), felvásárolták, befolyás alá vonták a média döntő részét. Készülődtek, várták a rajtot. Lejárató kampányokkal, tüntetésekkel, provokációkkal alapoztak. Semmi sem volt túl drága, sem túl mocskos a hatalom megszerzése érdekében. Most sem az.

Aztán elsöprő győzelmet arattak. Nyilván, nem ok nélkül. A tulajdon “munkásságuk” mellett bőven benne volt a baloldal tehetetlenkedése, hibái és ostobaságai, a társadalom apátiája, tájékozatlansága, csodavárása is. A Bajnai-kormányt utólag átértelmezve (a kormányváltás után még többször elhangzott: stabil országot vett át az új kormány) sikerült sárba rántani, semmissé tenni az egyébként kétségtelen eredményeket. Működött a propagandagépezet és jól működött. Orbán elfoglalta a trónt, az apparátus gőzerővel dolgozott. Immáron nyíltan, nem a színfalak mögött. Tanúi lehetünk, hogyan képes egy jól működő MLM rendszer irányítani egy országot.

Azok a műanyag öltönyös, gyorstalpalón végzett managerek hatékonyan tették a dolgukat. Az idős embereket utolsó fillérjeikből is kiforgató élősködők, akik eddig a termékbemutatókon verték át a nyugdíjas, hiszékeny embereket, immár országos boltot nyitottak. Már nem a hasznavehetetlen és méregdrága masszírozós fotelt, birkaszőrből készült ágyneműt, semmire nem jó edénykészletet, anyagilag megnyomorító, de eladhatatlan üdülőhasználati jogokat tukmálják a közönségükre.

Most a hittel házalnak, a politkát árusítják. Már nem a köszvény az ellenség, amelyre egyedüli gyógyír a gagyi mágneses karkötő. Most az Unió a mumus, amitől csak a Fidesz képes megvédeni őket. Nem víztisztítót árulnak, ajándék gumikacsával. Nem ócska porszívót, használhatatlan gőztisztítót, semmire nem való derékaljat.

Paksi paktumot árulnak, ajándék Putyinnal. Köznevelést, amihez jár a hittan, erkölcstan. Diktatúrát adnak el, cserében viszik a demokráciát, a szabadságot. Viszik és közben azt hazudják, káros a szabadság, ártalmas a demokrácia. Ők csak megmentenek. Miközben lebontják a szociális hálót, megmegyarázzák: így van jól, mert mostantól mindenki meg fog állni a maga lábán.

A 300 forintos vizitdíj ellen utcára vitt tömeggel elhitetik: teljesen normális dolog, hogy hónapokat, éveket kell várniuk egy műtétre, hogy az egészségügy folyamatosan csődben van, az orvosok elmenekülnek. Leépítették a “potyautasokat”. Akinek nincs munkája és már munkanélküli segély sem jár, annak megszűnik a biztosítása. Persze akkor nem, ha fizeti a havi többezer forintot, de ha az embernek nincs bevétele, fizetni sem tud. Tehát kihullott a rostán, így járt. Ő volt a potyautas, aki csak terhelte az egészségügyi rendszert. Nélküle mennyivel jobb! A “potyázó” pedig eldöntheti, hogy betegség esetén mit választ. Mint az a 3 gyerekes, munanélküli anyuka, aki 3 napra kórházba került, majd jött a 170 ezer forintos kórházi számla. Ha nem tud fizetni, az sem gond. Végrehajtják. Vonják a számláról (ha van), ugrik a gyerektartás, családi pótlék, de akár viszik a kiságyat, pelenkázót, hűtőt.

A másik “potyautas” egy rákbeteg férfi. Tudta, mi a baja és döntött. Nem teszi tönkre anyagilag az amúgy is nehezen élő családját. A temetés olcsóbb, mint egy hosszas kezelés, műtét.

Ezek persze csak kiragadott példák. Hosszan lehetne sorolni, de minek? Aki akarja, az látja. Aki nem akarja, mert ajándék napszemüveget kapott a nemzetiszín turul mellé, azt nem lehet meggyőzni.

A Fidesz jól hasít. Ügyes kóklerek, jól árulják a bóvlit. A nép veszi, örül neki. Veszi, az utolsó forintjain is, a következő nyugdíjig majd legfeljebb nem eszik. De kell neki a békemenet, a stadionok, a díszburkolatok a nyomor közepén. Kell a szabadságharcos póló, amiről állítja a kedves fiatalember: “Mama, bátran vigye, ez golyóálló!”

Kell az Orbánról készült festmény, kell az összetartozás akol-melege, a közös harc lendülete. Kell az állami kézbe vett vállalatok, vagyonok tucatja, hiszen az az övé. Mondta a Viktor. Lám, kapott is egy műanyag makettet. Veszi-viszi. Kirakja az üveges vitrinbe, csodálja, fényesíti. Elhiszi, hogy nem ócska műanyag, hanem valóságos arany. Az övé.

Az ügyes MLM-es fiúk dolgoznak bőszen. Az eladott gagyikból szépen csengő forintok lesznek. Mesés paloták, gazdag földek, csodás autók, erdők, vállalatbirodalmak nekik, családtagjaiknak, rokonaiknak, barátaiknak. Több generáció biztonságos jólétét már megteremtették, de ez sem elég. Semmi nem elég.

Minden kell és mindent meg is kaparintanak. Az Alkotmánybíróságtól az utolsó kis falu iskolájáig, mindent. Ez a hatalomban maradás módja és a hatalom kell. A politkai és a pénzügyi hatalom kell, a mindenhatóság kell.

A “vásárlók” pedig boldogan nyelik az ingyen feltálalt, mócsingos rántott húst, örömmel viszik haza a rezsicsökkentés-szobrocskát, dagad a keblük, amiért megvédhetik ezt a véráztatta anyaföldet, a minden irányból támadott Vezért az irígységtől félőrülten acsarkodó, külföldről pénzelt, idegenek által hergelt “másoktól”.

Védik, mert ha baja esne, visszajönnének a “mocskos kommonisták”, kezdődne a téeszesítés, lesepernék a padlást és éjjel jönne a fekete autó. Ettől véd meg mindenkit a Viktor. Azokat is, akik buták hozzá, hogy értsék.

Az sem baj, ha az unokákat nem látják többé, mert azok sokezer kilométerre mentek az itthoni “jóból”.

A kormánynak sem baj, ha elmennek azok, akik talán a Parlament előtt mondanák el azt, hogy hazug a rendszer, meztelen a király. Menjenek csak, jó messzire. Onnan nem csinálhatnak bajt.

Az a fontos, hogy aki marad, az vigye-vegye a bóvlit. Aki nem veszi, az pedig kussoljon, tűnjön el, legyen láthatatlan. Ameddig a nép hiszi, hogy ebben az országban nincs is szegénység, éhezés, kivándorlás, reménytelenség, munkanélküliség, addig jó. Ha kipattan valami, ha néhányan meglátják a szőnyeg alá sepert, gondosan takargatott valóságot, akkor sincs baj. Rá lehet fogni az elmúltnyócévre, Gyurcsánybajnaira, az Unióra, a szabadkőművesekre, a rothadó nyugatra, végső esetben a nyuszira.

Ha egyszer majd azt kell megmagyarázni, hogy miért nem hozza a postás a nyugdíjat, miért akadoznak a szolgáltatások, miért nem szállítják el a szemetet, miért kell éhezni…arra is lesz válasz.

A válasz: 42.

Tudja valaki a kérdést?

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.