November 14,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ő nem fél. Te félsz? Ők félnek tőled

Azt követően sem félek, hogy nyomoznak utánam! Miért ne vállalhatnám a véleményemet? Miért ne írhatnám alá a nyilatkozatot?

– ezt mondta az a pedagógus, aki után azt követően kezdett el nyomozni a Klik, hogy nyilvánosságra került a véleménye. A véleménye, amely egyben saját szuverénnek hitt döntése: csatlakozott a miskolci Herman Ottó Gimnázium tanárainak “segélykiáltásához”.  Csatlakozott. Névvel-arccal-véleménnyel. Nem érti, miért is ne tehetné? Én sem értem.

A közoktatás állami vízfeje, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik), amely – tavaly szeptemberi állás szerint – alig három év alatt nyolcmilliárd forintos tartozást halmozott fel úgy, hogy önkormányzatok és közműcégek mellett saját embereinek sem fizetett időben, újszerű (de nem teljesen új) feladatot talált magának: nyomoz.

Pedagógusok után, akik kiálltak a sorból. Mert megunták, hogy a diákok egyre romló teljesítményéről kizárólag nekik kell számot adniuk úgy, hogy munkájuk minden pillanatát folyamatos ellenőrzés alatt tartják. Ugyanazok. Akik többszörös béremelésükkel verik a mellüket, miközben hónapokig nem adnak fizetést, akik nem számolnak el útiköltségtérítést, de elvárják, hogy a pedagógusok csinálják, tegyék a dolgukat. És közben lehetőleg kussoljanak. Ha meg nem tetszik a rendszer, majd választáskor lehet véleményt nyilvánítani. Addig kuss.

Miközben sokasodnak a miskolci gimnáziummal szolidáris magánszemélyek, további intézmények és csoportok,  sokan vannak olyanok is, akik félelemből visszavonják aláírásukat. Aki meg nem vonja vissza, az után a vízfej nyomoz. Nem értem. Ezért aztán az a kérdés kerülget a vízfejjel összefüggésben, hogy tulajdonképpen mi képezi a nyomozás tárgyát? Mióta tilos valamit aláírni, mióta tilos véleményt nyilvánítani? Mióta tartozik bárki magyarázattal ezért bárkinek? Mi köze egy, az oktatási rendszeren élősködő piócának a tanárok, pedagógusok döntéseihez? Mit követett el a szóban forgó pedagógus? Nem végezte el a munkáját? Kárt okozott a diákoknak? Nem koncentrált kellően a munkájára? Ha nem, akkor kinek mi köze hozzá, hogy mit ír alá? Hogyan nyomozhat egy pedagógus után bármilyen intézmény, amely nem rendőrség, nem nyomozóhatóság? Ha pedig nyomozhat és félelemben tarthat, akkor nagyobb a baj, mint volt ’90-ben. Mert ez a hatalmi elit, amely most a Klik-hez hasonló vízfejek formájában telepedett a különféle társadalmi csoportok életére, csak a korrupt, lojális, szervilis elemeket hagyja élni.

A Csongrád Megyei Pedagógiai Szakszolgálat Makói Tagintézményében dolgozó gyógypedagógus, aki arccal-névvel vállalta a véleményét, kényelmetlen annak a rezsimnek, amely fennállása óta arra számít, hogy a félelem nagyobb kényszerítő- és szervezőerő, mint az elégedetlenség. A rendszer abban bízik, hogy a biztos, de kínkeserves megélhetéssel kötött kompromisszum miatt soha nem lesz itt tömeges összefogás. Mert egyenként viszont bárki megfélemlíthető. És egyenként bármit elvehetnek, törvénytelen eszközöket is bevethetnek azért, hogy a beletörődés letörje a lázadási kedvet. Mert ezzé lett ez a világ, miközben fejünket szándékosan vagy gyanútlanul félrefordítva kivártuk, hogy a fejünkre nőjön elvetemült emberek agyréme.

Az, hogy 26 évvel a rendszerváltás után egy magát iskolafenntartónak nevező intézmény pedagógusok után nyomoz és szabad véleménynyilvánítási jogukat kérdőjelezi meg, számomra azt jelenti, hogy gátlástalan önkényuralom konszolidálódott itt körülöttünk, amely egyre ritkábban és egyre kevésbé képes önkontrollt gyakorolni.

Ahol az a fajta mérhetetlen cinizmus a válasz nemzedékek sorsáért felelős, elégedetlen társadalmi csoportoknak, hogy lehet majd mást választani, ha ez nem tetszik, de csak amikor majd eljön az ideje, ott már tegnap is egyértelmű volt, hogy nincs hova hátrálni. Mert cinikusék, arrogánsék pontosan tudják, hogy a félelem félelmet halmoz fel. Az egységgel szemben viszont nem működik a megfélemlítés.

Ebben a pillanatban a pedagógusok jelentik az egyetlen valós reményt, hogy ebből a valóságtól teljesen elrugaszkodott sötétségből felébresszék ezt az országot. Sándor Máriával együtt. Fájdalmas ébredés ez, hiszen ma már világos: akkor kellett volna tiltakozni, amikor a politikai hatalom először tette be az ő mocskos végtagjait az oktatási rendszerbe. Amikor felszámolta az intézményi autonómiát, amikor minden döntést a maga undorító vízfeje alatt központosított. Amikor ki nem mondott célként tűzte ki a beprogramozott agyú, gondolkodásra képtelen, kérdezni nem akaró tucatrobotok kinevelését. Amikor kézi irányításra és ellenőrzésre állította a pedagógusokat.

Ordító közhely, de már nem lehet tovább kerülgetni: ennek az oktatásnak a minősége egy egész ország jövőjét kompromittálja. Ha élni akarunk és nem másodrangú, lehajtott fejű, megszégyenített, kiszolgáltatott polgárokként akarunk élni, akkor most már nem lehet hátrálni. Itt már nem lehet félni.

Ő nem fél. Te félsz? Mert ők félnek tőled. 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.