Tisztelt hölgyeim és uraim! Remélem nem kételkednek abban, hogy amit látnak, az tényleg van. A Fidesz (esetenként KDNP) nevű párt (esetenként szövetség, esetenként fizetett tollforgatók gyülekezete) rendszerváltáson, idő- és térkontinuumon, parlamenti mandátumokon, kormányzati és ellenzéki küzdelmeken átívelő, következetes, egyenes politizálásának remek példája tárul itt a szemünk elé.
Őszinte sajnálatomra genderfelelős Kövér Lászlónak elfelejtettek szólni, hogy nem most lesz az a sorozás, addig még abszolválni kell előbb egy újabb kétharmadot, be kell darálni a közműszolgáltatókat és be kell forrasztani a gránitba a terrorveszélyhezetet. Szar lehet a tévéből megtudni, hogy nem akarod azt, amit tegnap még akartál, és amit 25 évvel ezelőtt meggyőződéssel gyűlöltél.
Az influenzás, nagyon beteg Orbán Viktor – ellenzék hiányában – helyreteszi az udvartartás által összezavart polgári világnézetet. Mintegy világossá teszi, hogy miután a nők méhében turkált, Kövér Lászlónak (kövér, az a halálom) kicsit várni kellett volna annak megmondásával, hogy nem önként, hanem kényszer hatására fog akarni eztán háborúba menni a magyar férfiú. Mert hogy háború van, az hétszentség, fontos ezt nem elfelejteni. Bayer Zsoltnak nem hiába fizet Széles Gábor havi 1 milliót, hogy ébren tartsa háborús érzéseinket.
A jelenlegi kormánypárt, amely volt ellenzéki párt is egyúttal – és saját bevallása szerint – rendszert is váltott, amely mindig hű volt önmagához és az elveihez, most éppen a kötelező sorkatonaság gondolatát kívánja napirenden tartani. Az egymásnak ellentmondó kijelentések senkit ne tévesszenek meg. Az a lényeg, hogy ne oda nézzünk, ahol most is történik valami. Ahol mindaz történik, ami igazán érdekes. Tesztelnek minket. Ahogy korábban a halálbüntetés bevezetésének ötletével tették ugyanezt. Tesztelik a reakcióinkat, az indulatainkat, terelik a figyelmünket a jól megkomponált kommunikációs blöffökkel.
Teljesen mindegy egyébként, hogy kötelező lesz, vagy nem lesz kötelező. Az biztos, hogy lehetőség szerint erősen-melegen ajánlott lesz, és máshogy fogják hívni. Pillanatnyilag azonban az urak hátradőltek és isszák a kávéjukat. Az ellenzéki pártok sivalkodnak, ahogy a szingliadón is sivalkodtak pár napja pár napig. Ahogy most is sivalkodnak.
Csakhogy a lényeg másutt történik. Pont a jóízűen rágott gumicsonttal ellenkező irányban. Ahol az állami földeket a saját holdudvar kezére játsszák éppen. Ahol pedagógusok ellen nyomoznak, mert arccal-névvel vállalják, hogy nem tetszik nekik a rendszer. Ahol a Jobbiktól soha nem árt szavazókat átcsábítani a hasonló fanatikusokat tömörítő polgári oldalra. És ahol – nem lehet elégszer hangsúlyozni – a terrorveszélyhelyzetet készülnek alaptörvénybe fércelni.
Mert amíg a kormány és seggnyalóinak egyik fele a háborús készültség állapotának népnemzeti izgalmát próbálja szinten tartani, amíg Kövér László játssza a megmondó szerepét az egyenletben azért, hogy Orbán Viktor megnyugtató atyaként rendet rakhasson a fejekben, Deutsch Tamás elősegédletével, tulajdonképpen arra készülnek valamennyien, összehangoltan és előre megfontoltan, hogy
És ki fogja megmondani, hogy mikor van terrorveszély? A kormány, igen. Úgy értem, Orbán Viktor miniszterelnök úr egyszemélyben. A fejekben a kellő pillanatban mindig rendet rakó miniszterelnök úr. Akkor majd előkaphatjuk Kövér László 1990-ben fogant gondolatait:
“A bunkók még bunkóbbak lesznek, a másik fölött uralkodni vágyók megtalálják a maguk terepét. … A kisszerűség, az aljasság, hogy azok érvényesülnek, akik gerinctelenek vagy teljesen gátlástalanok … Csak mennyiségi különbség van köztük, a logikai elv ugyanaz: az embereket megtörni, péppé gyúrni, aztán egyformán kis agyagfigurákat csinálni belőlük.”
Semmi kétségünk ne legyen efelől.
Ha tetszett a cikk, de olvasnál még többet, ha a politikán kívüli világ is érdekel, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor szeretettel várunk a Szalonnázón. Naponta megjelenő magazinunkban megtalálod szerzőink egyéb írásait is, de olvashatsz zenéről, tudományról és még számtalan témáról a folyamatosan bővülő Szalonnázón.
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.