November 17,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VIBRÁTOR


FÉLISTENHIT

Régen írtam már ide (meg egyáltalán, akárhova), ezért alaposan meglepődtem legutóbbi idehányt értekezletem viharos fogadtatásán. Túl azon, hogy el nem tudom mondani, hogy mennyire mulattat ez a két özönvízszerű komment, ébresztett röhögés közben némi gondolatot is a jelenség bennem. Miszerint.

 

Alaposabban nem másznék bele a mondott szöveg értelmezésébe: nyilván az olvasás képessége nem jár alanyi jogon. Ez nem olyan, mint a szocpol/CSOK megadott számú géntartalmú vegyület világra bocsátásának teljesítése esetében, hogy most a térítésmentes templomba járás elvi lehetőségét, akár hiszek akármi templomi istenben, akár nem, hajánál fogva ide ne rángassam. Fizetek adót, tehát mehetek templomba, röplabdázni vagy Ibizára kokaint szívni, oppardon, utóbbi kettőért csak bizonyos egyéb feltételek (röplabdázni tudás, ill. ostobaság és gátlástalanság) teljesülése esetén, de hát a templom még mindig nyitva áll minden lelkiszegénynek. És nekem meg alaptörvényi jogom, hogy leszarhassam az összes lelkiszegényt, tehát nincs itt semmi hiba. Illetve dehogy nincs, de most nem az államilag támogatott, egyházi támogatásba rejtett drogterjesztés a megfontolás tárgya.

Hanem az isten. Illetve az istenek.

Bár vallástörténeti fejtegetésekbe végképp nem bocsátkoznék, azért annyit még én is tudok, hogy az istenek nagyjából szoktak hasonlítani egyrészt a bennük hívőkhöz, másrészt azokhoz a dolgokhoz, amiket vagy nem értük, vagy csak nem nagyon tudunk mi is utánuk csinálni. Aránylag ritkán fordul elő például, hogy apu a konyhában villámokat szórjon – mérgeskedni, parancsolgatni, szakállas vérnősző baromnak lenni viszont feltűnően sokat szeret. Logikus tehát, hogy akkor, ha van a világnak apja, akkor az is egy ilyen baromállat legyen. Meg mondjuk oroszlánt is viszonylag ritkán fojt meg az átlagember, nem beszélve az istállótakarításról, de nyilván vannak a földön oroszlánvadászok és európai uniós kamutámogatásra szakosodott, nemzeti értelemben vett mezőgazdasági vállalkozásokban éhbérért foglalkoztatott közmunkások, tehát logikus, hogy legyen egy isten, vagy legalább egy félisten, aki ezeket tudja. Meg hát miért ne lenne istene a Holdnak, a színháznak, sőt, a közbeszerzési döntőbizottságnak meg az apehnek is, hogy durvábbat ne mondjak, már csak a biztonság kedvéért se.

Na ebbe a jól felépített világképbe rondított bele az egyistenhit. Mert az persze nyilván logikus, hogy csak egy kitalált meseszereplő legyen, hisz nem mindenki feje káptalan, másrészt ezerfele szarabb tejelni. Ugyanakkor viszont azt is nehéz elgondolni, hogy az az egy, azaz egy darab isten hogyan fog majd minden öt percben oroszlánt fojtogatni, szart pucolni, röplabdázni vagy ritmikus sportgimnasztikázni? Nem beszélve a kétszáz méteres női mellúszásról, mert a kétszáz méter meg az úszás még megvolna, de mit kezdjünk egy csöcsös Zeusszal?!

Nos: erre vannak (többek közt) a modern kori sportolók. (Meg a filmszínészek, milliárdosfeleségek, magyarországörökösminiszterlnökségek stb.) Valakinek ki kell tölteni a keletkezett űrt.

És ebbe sikerült beletenyerelnem, már megint. Nem tiszteltem eléggé Katinkát, aki ha nem is rögtön istene, de legalább félistene a Világ- és Európa Bajnokságoknak és Rövidpályás Pénzdíjas Úszóversenyeknek ezen a Olümpuszon. Egy Pallasz Athéné, aki nem is annyira okos, hogy tudjon még olvasni is, ellenben kiválóan úszik.

Ami, ahhoz képest, hogy a magyar emberek többsége egyiket sem képes abszolválni, már szinte heroikus teljesítmény.

Szerző: Humperdick / gepnarancs.hu

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.