November 15,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VIBRÁTOR


Gecikről és emberi csalódásokról

Senkinek semmi rosszat nem kívánok, még Tarlós Istvánnak sem. Ezért remélem, a főpolgármester úrnak sem fog hamarosan a fejére zuhanni egy eltévelyedett tégla, vécécsésze, vagy zongora. Aggódva figyelem ugyanis, hogy Budapest első embere erőteljesen rázza a pofonfát, amennyiben meglehetősen konfliktusos helyzetbe lavírozta magát a kormánnyal a fővárosi tömegközlekedés ügyében.

A dolog odáig fajult, hogy Tarlós úr ultimátumot adott a kormánynak: ha az állam nem veszi át az agglomerációs járatok finanszírozását, akkor ezek csak Budapest határáig fognak közlekedni. A vita 16 milliárd forintról szól, és egy interjúban a főpolgármester jelezte: nagyon sajnálja, hogy egyesek meggyőzték a miniszterelnököt arról, hogy elég a pénz arra, amire nem elég. Mert Orbán leszarja Tarlóst, oldja meg, ahogy akarja a BKV költségeit: emeljenek jegyárakat, vagy rúgják ki a felesleges dolgozókat. Például.

Tarlós úr következésképpen csalódott. Nem, nem dehogy gecizett ő, de csalódott. Nem érzi úgy, hogy restellnie kellene magát bármiért is, szégyellje magát, aki így bánik a szövetségesével. Mármint Orbán Viktor őkegyelmessége Tarlós Istvánnal. A főváros finanszírozását átalakító, a parlamenten sietve átnyomott salátatörvénnyel összefüggésben sóhajtott fel fájdalmasan:

„Ennél is nagyobb csalódás volt számomra, főleg emberileg. Mert mindent a politikában sem lehet. Az szövetségesek között méltatlan magatartás, ahogy ezt a salátatörvényt bevitték és megszavazták a parlamentben.”

Igen, a csalódás tárgya Orbán Viktor. Rá kell haragudni, nem a fővárosi önkormányzatra azért, mert nincs pénz. Azon túlmenően, hogy mi itt a téma, ami némelyeket érint, másokat kevésbé, nem erről szeretnék elmélkedni. De mivel kissé elhamarkodottnak érzem, hogy hátradőljek és kérjek egy kávét és a szívem sem szakad meg szegény Pista bácsiért: fontos pillanatnak találom ezt mégis. Feltéve, hogy ez az egész nem egy csinos kis színjáték, amit a szórakoztatásunkra találtak ki az urak.

Az már most is elég nyilvánvalóan látszik, hogy Tarlós István ugyan nem egy Simicska Lajos, de azért rajta kívül nem sűrűn találtam mostanság a Fideszben olyan embert, aki – akár viccből, akár komolyan – beszólt volna a Mindenhatónak. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Tarlós egy nagyon bátor ember volna. Jut is eszembe: az ő korában azért már illene tudni, hogy Orbán Viktornak nem szövetségesei, sokkal inkább alattvalói és pillanatnyi érdekei vannak. Tarlós Istvánnak is tudnia illene, hogy  a Várba költözés nem csak a szimbolikus megnyilatkozása ennek az evidenciának.

Hát akkor Pityukám, nem kell tovább erőltetni, ami nem megy! Most van itt az alkalom, le lehet szállni erről a még mozgó vonatról. Nem kell lenyelni az ilyen hátbaszúrásokat. Lajos már megmondta, hogy mi a helyzet, sajnos neked kicsivel több idő kellett rájönni. Persze, dehogy jöttél te rá. Úgy küldted el a kurva anyjába, hogy közben bocsánatot is kértél. Az országépítésben lojális vagy, a főváros dolgait illetően csalódtál.

Ez így nem fog menni. Úgy nem lehet bírálni valamit, hogy közben benne vagyunk tökig. Úgy nem lehet nehezményezni, hogy közben elégedettek is vagyunk. Az úgy nem buli, hogy akkor sírunk, amikor a mi bőrünkről, presztizsünkről van szó közvetlenül, de asszisztáltunk egy csomó takonysághoz. Nem háborodunk fel az urizáláson, a stadionépítéseken, a nép kedvezményes kizsigerelésén, a nyomorgó fél országon. Azon, hogy a miniszterelnök úr mások magántulajdonát akarja megkaparintani. Te meg mosolyogtál is hozzá és felajánlottad a segítségedet, mert a “szövetségesedet” zavarta, hogy a Balettintézet holmi portugálok kezén volt. Emlékszel? Na, akkor kellett volna rácsapni arra a szimbolikus asztalra, tudod Pityukám? És azóta számtalanszor rá kellett volna csapni.

Illusztráció: Innen

Nem a belvárosi selyemfiúkkal van a baj, nem rajtuk kell itt és most gúnyolódni, hogy te nem olyan vagy mint ők. Te sokkal nagyobb gáz vagy, barátom. 16 milliárdon megy itt a szívatás(od), miközben 100 milliárdok tűnnek el nyomtalanul, vagy kerülnek be téglánként megalomán luxusingatlanokba, haszontalan stadionokba, sehova nem vezető projektekbe, kaszinókba, földekbe, közszolgálati propagandába, haverok, barátok, rokonok végtelen és feneketlen zsebeibe.

Soha semmivel kapcsolatban nem volt ellenvetésed, csak mostanra sikerült rájönnöd arra is, hogy a rezsicsökkentést nem csak mindenki más szívta meg, hanem a főváros is. Te vagy a legjobb példa arra, hogy a Fidesz mint érdekközösség miként írja felül azt az értékközösséget, aminek lennie kellene. A zéró moralitás, és a végtelen szervilizmus által meghajlított gerincek pártja vagytok, ahol a véges erőforrások megfogyatkozása okán időről időre felfaljátok egymást.

Emberi csalódás? Miről beszélsz, Pityukám? Mit nem értesz? A cél Budapest és a Fővárosi Önkormányzat szétverése. Te meg az egyik alkatrész vagy, amelyik (pillanatnyilag még) ehhez asszisztál ehhez. Azok csinálnak ki, akiknek a lelkedet is eladtad, akiknek a hatalmáért te is mindent megtettél és mindenkin átgázoltál. Az a durva, hogy rengeteg ember életével és pénzével játszadoztál te is. Amíg hasznod származott belőle te is csendben beálltál a sorba.

A felcsúti gumicsizmás tökös gyerek, a te fénylő csillagod márpedig tiszta szívből gyűlöli Budapestet. Eddig kellettél, már nem kellesz. Én a te helyedben megérteném, hogy a geci az geci marad, akárhogyan próbálod is szépíteni. Ne csinálj hülyét magadból, Pityukám! Mutasd meg, hogy nem belvárosi selyemfiú vagy és állj félre most! Talán így még rá tudod fogni az emberi csalódásra. És még egy vödör jeges víz sem kell hozzá. Ne várd meg, amíg a fejedre esik egy tégla, egy vécécsésze vagy egy eltévelyedett zongora!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.