November 21,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VIBRÁTOR


Wow, de jó most magyarnak lenni. Meg Andy Vajnának

“Wow! Egyedülálló magyar siker. Őszintén gratulálok Nemes Jeles Lászlónak, valamint a Saul fia összes alkotójának és szereplőjének. Elismerésem Andy Vajnának is, aki olyan filmtámogatási rendszert alakított ki, amely utat nyit a tehetségeknek.”  

Ezzel a Facebook-poszttal fejezte ki elismerését a magyar miniszterelnök Facebook-oldalának kezelője az érintetteknek. Nem azt mondta, hogy teringettét, hinnye, vau, hanem hogy “wow”. Olyan igazán orbánviktorosan, ahogy kell. Bár nem illeszkedik az Orbán-képembe ez a hanyatló nyugati érzelemnyilvánítás, szerencsére most nem ez a téma.

Wow! Egyedülálló magyar siker. Őszintén gratulálok Nemes Jeles Lászlónak, valamint a Saul fia összes alkotójának és…

Közzétette: Orbán Viktor – 2016. január 11.

 

A téma most az, hogy Kaminsky Fanniul szólva, Andy Vajna tehetsége nélkül ez nem jöhetett volna létre. És valóban. Ha abból indulunk ki, hogy a filmipar megújításáért felelős kormánybiztos úr kockáztatott 321, 6 millió forintot (nyugi, nem a sajátjából) és bejött (ennyi támogatást kapott Nemes Jeles filmje a Filmalaptól) akkor feltétlenül. Igen, ha azt vesszük alapul, hogy számos országban hiába házaltak a készítők a tervvel, forgatókönyvvel, végül Magyarországon kaptak támogatást a műre, akkor igen, a nagypályás amerikai adóelkerülő Vajna ráérzett valamire.

Volt olyan is, aki így fogadta az örömhírt (fotó INNEN)

Nem hiszem, hogy van magyar ember, aki most nem örül kicsit legalább a szíve mélyén, hogy Cannes után magyar film ennyi idő után olyan rangos díjat kapott, amilyet. Még azokról se hiszem el, hogy tényleg ökölbe szorul a kezük, akik egyébként szívesebben látnának filmet az igaz magyar történelemről, a keresztény hunokról, a Szent koronába kódolt üzenetről vagy Trianonról, mint a holokausztról és a zsidókról. Mégis. A “wow” szánalmasságát csak az múlhatja felül, hogy Ms. Kaminsky (Orbán Viktor Facebook hangja) a film készítőit egy füst alatt “gratulálta meg” Vajnával.

Nos, annyiban valóban van összefüggés a Saul fia produkció és Andy Vajna elévülhetetlen érdemei között, hogy a Filmalapnak Vajna révén a jó ügyek, darabok támogatása a feladata. A kormánybiztos urat ezért fizetik. Ez nem különleges teljesítmény. A teljesítmény az, amit ezzel a támogatással Nemes Jelesék összedobtak.

Ha már érzelmi kitörésre ragadtatta magát a miniszterelnök úr és/vagy Facebook-menedzselői, ez a teljesítmény néhány félmondattal komolyabb elismerést érdemelt volna, mint az a legitimációs kényszer, amivel Andy Vajna nélkülözhetetlenségét és megkerülhetetlenségét mindenáron bizonyításra szorulónak érezték. Hogy eme aranyember nélkül magyar film a közelébe nem kerülhetett volna az Arany Glóbusznak.

Nem szeretném rontani az ünnepet, azt viszont kimondottan nem szeretném, ha bárki most attól fosná össze magát, hogy mekkora zseni ez az ember. Félreértés ne essék, nem mondom, hogy az utóbbi években magyar film nem kapott nemetközi elismerést, a Saul fia a maga cannes-i nagydíjával és az Aranyglóbusszal pedig kétségtelenül túlmutat valamennyin. De ha már magyar filmek: tudomásom szerint a mozik stadionok gyanánt konganak az ürességtől (az Argo2, a Coming out, vagy a Megdönteni Hajnal Tímeát című remekműveken innen és túl szakmailag kézben tartott, vagy netán művészi erényeket csillogtató alkotások bizony nem verik le egymást Vajna áldásos ügyködésének köszönhetően). Attól, hogy valamit átneveztek “Kulturális Alapról” “Filmalapra” és attól, hogy nem azok ülnek ott, akik korábban, hogy gyakorlatilag szabadon választott szakmai testületek helyett egy amerikai üzletember dönt a támogatandó alkotásokról, számomra ugyanolyan átláthatatlan (korrupt?) a rendszer, mint volt korábban is.

A Saul fia nem Vajna tehetségeknek utat nyitó szakmai nagyságának tudható be. És ez akkor is így van, ha semmi jelentőséget nem tulajdonítok annak, hogy egy parókakészítő iparosból minden hájjal megkent üzletemberré avanzsált offshore-lovag áll a magyar filmgyártás élén. Pedig kellene neki jelentőséget tulajdonítani. Két indokolatlan melldöngetés között. Nehogy már Andy Vajnának legyünk hálásak!

Annak az Andy Vajnának, aki több milliárdos állami/adófizetői támogatással jobboldali médiabirodalmat épít, aki az állam kivételezettjeként kaszinókat üzemeltet anélkül, hogy gépeit a NAV ellenőrizné, aki csak egyetlen cége által (több tucat van neki) egymilliárd forintot tüntetett el az országból adómentesen, akinek meglehetősen zavaros offshore cégbirodalom jár a filmipari totumfaktumság mellé. Aki fánkbizniszben utazik, ha éppen kedve tartja, és akinek felesége úgy mosolyog ránk a hollywoodi csoportképekről, mintha az egész Arany Glóbusz-gálát kizárólag az ő kedvéért szervezték volna.

“Csoportkép hölggyel” – ha újjászületnék se biztos, hogy érteném mit keres Vajna Tímea ezen a fotón (Vajna Tímea Facebook)

Aki – érzésem szerint – azért tölt be előretolt politikai funkciót, hogy igazolni lehessen: minden pénz, amit az ő és kedves felesége boldogulására fordít a magyar állampolgár, az megtérül. Mert “na, ugye” és mert “wow”. Nem, nem Andy Vajnának kell megköszönni. Hanem a magyar adófizetőnek, aki eltűri hogy Andy Vajna az ő pénzét talicskázza ki az országból, aki érti vagy nem érti, hogy mit keres Vajna Tímea azon a csoportképen.

Egyébként pedig őszinte elismerés illeti Nemes Jeles Lászlót és csapatát. Akik miatt most megint kicsit jó magyarnak lenni. Nem Orbán Viktor érdeme. És nem is Andy Vajnáé.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.