Levél az orbitális s..g alól

Fotó: Lázár Gergő Fotó: Lázár Gergő

Tisztelt Honanyák, Honatyák, Politikusok és Amatőrök!

Azért írok levelet Önöknek, mert teli van a kiskacsa-mintás napozóm. Önökkel, igen.

Úgy tűnik nekem, teljesen és tökéletesen sikerült elfelejteniük, mi a dolguk. Vagy mi lenne. Vagy mi kellene, hogy legyen. Én, mint egészen aprócska állampolgár, alulról látom a dolgokat. Mondhatni, a hátsó fele felől. Elmondanám Önöknek, mit látok innen. Már csak azért is, mert vagyunk itt néhány millióan, akik úgy érezzük, egy orbitális segg telepedett ránk.

Sokunk számára elviselhetetlen az, ami történt, történik. Családok százezreinek napi megélhetési gondjai vannak. Emberek tömegei éheznek. Emberek tömegei nem jutnak megfelelő ellátáshoz. Sérült, védekezésképtelen társaink kezéből vették el a kenyeret. Mentálisan, fizikailag sérült, kezelésre szoruló társaink élnek az utcákon. Otthonukat elvesztett, nincstelenné vált társaink kénytelenek eltűrni, hogy a politika eltakarítandó szemétként kezelje őket. Már régen nem az a hajléktalan, aki elitta az eszét, vagyonát. Családok ezrei vannak megoldhatatlan helyzetben. Idősek is, betegek és gyermekek is.

Társaink tömegei nem jutnak orvosi ellátáshoz, gyógyszerhez, mert nincs munkájuk.

Emberek fagyoskodnak tüzelő és pénz híján. Családok élnek alapvető szolgáltatások nélkül. Rajtuk nem segít a rezsicsökkentés, sem az, ha ingyen vehetnek fel pénzt a számlájukról. Mert nincs számlájuk és pénzük sincs.

Emberek tömegei próbálnak megélni annyi pénzből havonta, amennyit Önök a levetett nadrágzsebben felejtenek és fel sem tűnik a hiánya.

Naponta szűnnek meg munkahelyek, mennek tönkre vállalkozók és vállalkozások. Önök hihetnek abban, hogy matematikailag megoldható a dolog, de jelentem, innen alulról: a közmunka nem megoldás, a külföldön dolgozók nem itt adóznak és költenek, a mostanában annyira divatos részmunkaidő arra jó, hogy az eddigi egy alkalmazottból kettőt csináljunk a statisztikában. Tehát két család fog nyomorogni egy helyett. Még érthetőbben: fél meg fél az egy. Nem kettő.

Fiatal felnőttek tömegei szembesülnek azzal, hogy nincs hely számukra, nincs szükség rájuk. Nem találnak munkát és ha nincs megfelelő tőkéjük, a mostani szabályozások alapján vállalkozásba se tudnak kezdeni. Ők vagy maradnak itthon és reményük sincs a családalapításra, de még az élhető életre sem, vagy elmennek. Röpködnek a számok, mennyien mentek el. Vegyünk csak félmilliót. Ha még nincs annyi, hamarosan lesz.

Ez a félmillió vagy családos, akkor őket is vitte, vagy párválasztás előtt áll. Jó része biztosan megnősül, férjhez megy, gyerekei születnek. A most félmillió hiányzó adófizető így lesz két évtized alatt kétmillió.

Középkorú emberek tömegei szembesülnek azzal, hogy leírták őket, nem kellenek, nincs hely számukra.

40-50 éves emberek minősülnek öregnek, selejtnek.

Önök mennyi idősek is?

Idős, nehéz helyzetben lévő emberek élnek naponta fájdalmak közepette, vakulnak meg, kényszerülnek tolószékbe csupán azért, mert hosszú a várólista és nem jutnak időben megfelelő kezeléshez.

Agyonhajszolt orvosok, nővérek küzdenek, messze túl az elvárhatón azért, hogy akár csak egy emberrel többet el tudjanak látni, egy fájdalommal többet enyhíteni tudjanak.

Már megszületett az a generáció, akinek nincs jövője. Nincs, mert olyan szegénységbe született, ahonnan a maga erejéből nem tud kitörni. Nem fog tudni tanulni, tovább tanulni pláne nem. Nem fog munkát találni, nyelveket beszélni, emberhez méltó életet élni. Viszont tovább fogja adni azt a szemléletet, az élet alatt való élet természetes elfogadását, ami aztán majd az ő gyerekét is erre a sorsra kárhoztatja. A nincstelenség újratermeli önmagát.

Közben tehetetlen dühében lassan mindenki mindenki ellen fordul. Sokan szenvedünk, bizonytalanok vagyunk és félünk! És egyre többen, egyre dühösebbek vagyunk!

Tisztelt Mindenki, ott fent, a politika ilyen-olyan szintjén!

Önök azért vannak ott, hogy ezen változtassanak. Nem azért, hogy veszekedjenek, marják egymást. Mi, itt lent, pont leszarjuk, melyikük kivel nem áll egy színpadra. Minket nem érdekel, ki kire haragszik, kit utál, kit tart görénynek és miért. Önök nem azért vannak ott, hogy a saját hatalmi játszmáikat játsszák, hogy a maguk érdeke szerint taktikázzanak, hogy a személyes, politikai vagy gazdasági ambícióikat beteljesítsék. Nem azért vannak ott, hogy feljelentgessék egymást, megsértődjenek, mocskolják egymást, úton-útfélen üzengessenek egymásnak, durcásan nyilatkozgassanak, hülye demonstrációkon bohóckodjanak, kiálljanak egymás ellen és egymásért.

Riadó! Értünk vannak ott. Nem önmagukért és nem egymásért. Ne önmegvalósítsanak, minket képviseljenek.

Aki alkalmatlan arra, hogy félretéve a személyes érdekeit, sérelmeit, leüljön, tárgyaljon és megállapodjon a többivel, az vegye a kalapját és keressen más elfoglaltságot.

A maradék pedig kezdjen végre gondolkodni. Beszéljenek egymással. Találják meg a közös pontot…mármint ami velünk közös, ami nekünk fontos, itt lent.

Találják meg azokat a politikusokat, akik szintén a dolgukat tennék. Ilyen emberek nem csak az Önök aktuális pártjában lehetnek…akár még az ellenzéki oldalon is! Bizonyám! Például az én rokonságomban van, aki a mostani kormánypártban hisz, van demokrata érzelmű, van konzervatív, liberális és ki tudja, milyen még. Ettől képesek vagyunk leülni egy asztalhoz, beszélgetni, nevetni. Segítünk egymásnak, támogatjuk a másikat. Mert egy család vagyunk.

Lesznek választások. Az eredménytől függetlenül az ország itt marad, mi is maradunk. A választások után is lesz, aki a kormánypártban, lesz aki valamelyik ellenzéki pártban bízik. Lesz vallásos és nem vallásos, hetero,- és homoszexuális, kicsi, nagy, okos, buta, szőke, barna, vörös, fekete, fehér és tarka.

Az Önök dolga nem az, hogy a másik csoporthoz tartozót kiirtsák, vagy megtérítsék. Az a dolguk, hogy mindenki otthon érezhesse itt magát, legyen helye és élettere mindenkinek. A duzzogás, üzengetés, feljelentgetés, bohóckodás helyett tessék szíves ezzel foglalkozni!

Attól, hogy valaki hangosan ordít, még nem biztos, hogy igaza is van. Pláne nem biztos, hogy ő a többség. Sem fent, sem lent.