Ünnepi ünnepi

szulinap

Kedves Olvasóink!

Pontosan ma egy hónapja annak, hogy útjára, szárnyaira, vízre (kinek, mi tetszik) bocsájtottuk a Kolozsvári Szalonna és Hir-Telen Beszólunk oldalt.

Hogy még egy frappáns képzavarral éljünk: úgy ugrottunk fejest egy medencébe, hogy nem tudtuk: vízbe érkezünk, vagy a betonba fúródunk. Most úgy tűnik, volt víz a medencében és napról-napra emelkedik a szintje.

2015 december 8.-án este ez még nem volt egyértelmű. Az sem tudtuk pontosan, hogy mi lesz a módja elképzelésünk megvalósításának. Csak azt tudtuk, hogy fontos megfordítanunk minden követ, benézni minden óriásplakát mögé, elolvasni és leírni a sorok között rejlő valóságot. Fontos tükröt tartani, de fontos belenézni is abba a tükörbe.

Nem tudtuk, nem is tudhattuk, hogy ebben az átpolitizált, fásult országban érdekel-e egyáltalán valakit az, amit csinálni akarunk.

Most úgy látjuk: érdekel. A kezdeti bukdácsolások, az olykor pár perces, olykor több napos leállások ellenére elégedettek vagyunk azzal, amit elértünk. Rajtunk kívül senki nem tudta, hogy érkezünk, nem beszéltek rólunk, nem harangozott be a média jobbról balra, senki nem várta feszült figyelemmel, hogy a Habony-művek vagy hasonló pénz- és agytröszt mivel tör be a piacra.

Mindenféle reklámhadjárat és egyéb promóció nélkül (szerencsére ilyesmire úgysem lett volna forrásunk), úgy, hogy még hírgyűjtő portálokra, vagy közösségi oldalak népes csoportjaiba se küldtünk be cikkeket, bőven meghaladtuk a 200 000 oldalmegtekintést.

Azt gondoljuk, az ilyen előzmények után a vártnál bőven magasabb szám, szebb eredmény. Kicsit, icipicit büszkék vagyunk rá. Az indulás napján 362 olvasót érdekelt az oldal. Mára ez a szám stabilan napi 15 000 fölött van és folyamatosan növekszik.

Meg szeretnénk köszönni mindenkinek a kezdeti időszakban tanúsított türelmet. Igyekszünk minden nap megdolgozni a figyelmetekért. Senkivel nem versengünk, senkit nem akarunk legyőzni. Csak a tulajdon árnyékunkat igyekszünk átlépni napról napra úgy, hogy – ha egy mód van rá – minden esetben erkölcsileg vállalható gondolatokat osszunk meg a világgal. Amelyekért sem ma, sem két hét  múlva, sem fél év múlva nincs okunk szégyenkezni.

Amíg a lelkesedés hajtani tud egy projektet, addig működni fogunk. Bár a lelkesedés önmagában kevés lesz egy idő után. A lényeg itt és most, hogy Isten éltessen Titeket és minket is! 🙂

A szerk.