NEHAZUGGY

Csepreghy Nándor kalandja a skandináv modellel

H. Andrea | 2016. Január 6, Szerda | 8:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,652,771 forint, még hiányzik 347,229 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Azt mondta a Miniszterelnökséget vezető miniszter helyettese, hogy a skandináv modell nagyon menő, ezért szeretett ormányunk célja, hogy Magyarország olyan legyen, mint Skandinávia. Csepreghy Nándor ezúttal nem arra gondolt, hogy kevés az egy főre eső szaunák száma, hanem hogy Magyarország 4 millió aktív lakosából 1 millió állami alkalmazott. Márpedig Csepreghy szerint a skandináv modellben a foglalkoztatottak mindössze tíz százaléka dolgozik a közszférában. Tehát mivel 4 millió tíz százaléka 400 ezer, pontosan 600 ezer embert kell kirúgni ahhoz, hogy a norvégmintás sapka jól álljon a vízfejünkön.

Persze ettől elég nagy valószínűség szerint ugyanolyan távol lennénk Skandináviától – nemcsak légvonalban – mint most, de erről nem esett szó. Mármint ha skandináv modell alatt nem pusztán a szaunákat, hanem a világviszonylatban legmagasabb béreket, a 75-80%-os foglalkoztatást, a népes és művelt középosztályt, a magas színvonalú oktatást és szakképzést, illetve a széleskörű társadalmi együttműködést értjük.

Egyelőre szerencsére mi ettől távol állunk, akárcsak a jó meleg Afrikától és Skandináviától egyaránt és oda-vissza, de legalább megtudtuk így 6 évvel a „rendszerváltás” után, hogy van a kormánynak hosszú távú célja. Ennek keretében a ciklus végéig 100-200 ezer embert „terelnének át a versenyszférába”. És mivel legalább 30 évre terveznek az illetékesek, Csepreghy a következő 5-15 évben reálisnak látja a mostani közalkalmazotti létszám kevesebb, mint felére csökkentését.

Mi sem bizonyítja jobban, hogy a skandináv úton haladunk, mint az, hogy 2010 óta (amikor a kormány még nem tudta, hogy hosszútávú célja lesz a skandináv modell meghonosítása 2016-ban) 80 ezerrel növekedett a költségvetési intézményekben munkálkodók száma. Amellett, hogy Lázár János ~~táskahordozója~~ helyettese nem tudta megválaszolni ama egyszerű kérdést, hogy ez miként volt lehetséges, felmerülnek itt egyéb problémák is.

Az első és legnagyobb problémám nekem az, hogy aki nem tudja (Csepreghy például azt ígérte, majd egy következő műsorban megmagyarázza, miután utánanézett), hogy pártja és kormánya jóvoltából hogyan növekedhetett 80 ezerrel a 600 ezerrel csökkenteni kívánt közfoglalkoztatott állomány, azt én nem tudom komolyan venni.

Ráadásul ahelyett, hogy időben tájékozódott volna a nyilvánosságnak szánt információk valódiságáról, ragaszkodott ahhoz, hogy mindenáron olyan gazdaságpolitikai elmélkedésekbe bocsátkozzon, amelyekhez nyilvánvalóan ért. Én például utánanéztem, és azt tapasztaltam, hogy a skandináv modell egyáltalán nem arról ismerszik meg, amiről Csepreghy Nándor v~~adakat~~ közalkalmazottakat terelő juhász szerint megismerszik.

Egyfelől. A miniszter-helyettes úr nagy tudásával ellentétben a skandináv országokban (elsősorban Dánia, Norvégia és Svédország) jellemzően a legmagasabb a közszférában dolgozók aránya, konkrétan 8-10 százalékkal magasabb, mint Európa többi részén. Tehát – ha hinni lehet a kormányzati propagandákat alátámasztani kívánó, hanyatló nyugati statisztikáknak – az OECD országainak vonatkozásában a skandinávoknál 30% körül mozog a költségvetési alkalmazottak száma. Amúgyis, de ezzel legalább magasan verik az OECD-átlagot.

Másodsorban. Csepreghy Nándor, aki nem végzettségének megfelelően, azaz bölcsészként dolgozik váltott műszakban a mezőkövesdi városi könyvtárban havi nettó 5 jegyű számú forintért, erről keveset tudhat, de a skandináv országokban nincs semmilyen, a magyar közmunkához hasonló program. Hogy ezt éppen egy, a kormány oldalán fellelhető dokumentumból tudhatja meg a fél ország, az megnyugtató bizonyítéka annak, hogy a lehető legjobb úton haladunk Skandinávia felé.

Harmadrészt. A versenyszférába való áttereléssel kapcsolatban: ami egészen biztos, hogy kirúgni nem lesz nehéz. Állásba venni, megfizetni, nem hagyni megrohadni az árokban csak úgy lehet, ha van erre alkalmas piac. Márpedig a német autóiparra, az uniós támogatásokra és a közmunkára támaszkodó országban erre fizetőképes kereslet nemigen van.

Éppen ezért bármennyire is támogatandó törekvésnek tartom, hogy az állam hatékonyabban, kisebb létszámmal szolgáltasson és működjön (mondjuk kezdhetnék rögtön a miniszterek, államtitkárok és holdudvaraik szintjén a tisztogatást, remélem magától értetődik, hogy ott is fogják kezdeni) kissé ijesztően hangzik, hogy a kormány szerint a leépítendő létszámot majd külföldi beruházók alkalmazzák. Egy olyan országban ugyanis, ahol külföldi cégek szuverén döntését a kormány szerződésfelbontással bírálja felül, megtorol és mutogatja a szánalmas kis bicepszét, onnan menekül a tőke, ami meg marad, az legfeljebb lélegeztetőgépként funkcionál. De arra semmiképpen nem alkalmas, hogy konvertálható tudással nem rendelkező közigazgatási dolgozókat felszippantson.

Arról nem beszélve, hogy miután a közigazgatás felduzzasztása pontosan az Orbán-kományok mindenkori eszköze volt a munkanélküliség statisztikai csökkentésére, illetve az egyre gyarapodó haveri és baráti körök lojalitásának megvásárlására (2 az 1-ben), honnan jött ez a hirtelen felismerés? Hát nem a kazahsztáni, azerbajdzsáni, üzbegisztáni, pakisztáni modellt követjük? Hogy jön ide Skandinávia? Hát így. Most éppen a skandináv modellt követjük. Komolyanvehetetlen elképzelésekkel, de legalább meggyőződéssel.

Szóval az van, Nándika, hogy amit mondtál, az úgy baromság, ahogy van. És ez annak ellenére igaz, hogy szóba se hoztam az egészségügyben (mint közszférában) tátongó hatalmas fekete lyukakat, amelyek fájdalmasan fura „színfoltját” képezik ennek a leépítésre valóban megérett monstrumnak. Ebbe most ne menjünk bele.

Ha egy kis szerencsénk van, akkor ez a fantasztikus bejelentés remélhetőleg nem nyolc újabb adót és illetéket, megszámlálhatatlan kinevezett államtitkárt, helyettes államtitkárt, fő-és mellékosztályvezetőt jelent. Bár valószínűleg soha nem fogom megérni (ezekkel a hosszú távú tervekkel se az én életemben, se a Csepreghy Nándor életében ez nem fog bekövetkezni) szeretném, ha Magyarország olyan lenne, mint Skandinávia. E tekintetben igaz a felvetés: a magyar állam túl sok ideje, túl sok alkalmazottat tart el. De mivel rólatok van szó és a fent vázolt tényekről, nem lesz itt semmiféle átterelés. Mint ahogy a spórlásnak és karcsúsításnak előadott álszent szemforgatás is legfeljebb a mértéktelen pazarlás fedőneve lehet.

Az, hogy 12 évvel ezelőtt, ellenzékben a Fidesz minden erejével keresztbe feküdt a közszféra ama tervezett létszámcsökkentésének, amelyet már akkor is késő lett volna elkezdeni; hogy most kormányon a zsigerből szívatott piaci szereplőktől várja el, hogy a hirtelen felismerésből ~~átterelt~~ kirúgott állami alkalmazottokat foglalkoztassa, számomra egyértelműen jelzi: Skandinávia nemcsak légvonalban marad távol, hanem minden tekintetben.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!