November 18,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Fideszes gulyáskommunizmus, átlagolva

Indul az év, folytatódik az eddig soha nem látott gazdasági fellendülés, jólét és boldogság abban az országban, ahol már nincs alkotmány, de van alkotmánybíróság és amely ország nem köztársaság, de azért van köztársasági elnök.

Én pedig jó ideje azon töprengek: vajon hol vannak a fiatalok? Úgy értem, általában hol vannak és a politikában hol vannak ők?

A kormánypárt persze kitermeli a maga kontraszelektált hátországát a Fidelitas és hasonló műhelyekben, ahonnan aztán a tehetségesebbek felkerülnek a nagyszínpadra. Ilyen például Gulyás Gergely, aki 34 évesen ifjú titánnak számít a fiatal demokraták között, vagy Szijjártó Péter, aki viszont ügyesen teremfocizik. Most aktuálisan Gulyás viszi a szót, nyilatkozik, interjút ad, általában rendkívül okos  és hihetetlen rálátása van a valóságra, az átlag-közmunkást érintő/nyomasztó napi gondokra. Ez már csak így szokott lenni, ha valaki világ életében a politikából élt. Látja a valóságot, mint vak komondor Terikét.

Gulyás Gergely nyilatkozik, ma például a Magyar Hírlap című lapban mondja el, mi, merre, hány méter. Kemény kérdéssel indul az interjú, amennyiben a riportalanynak meg kell magyaráznia, mit értett az alábbi mondatán:

“Csak az maradhat hatalmon, aki ésszerű önmérsékletre képes.”

Szerencsére gyorsan megtudjuk, hogy ez igazából nem a Fideszre vonatkozik, hanem úgy általában. Mi több, a Fideszre olyannyira nem vonatkozik, hogy a fal adja a másikat. Mert a Fidesz kétharmados felhatalmazást kapott arra, hogy bármit megtegyen és ha nem élne ezzel a felhatalmazással, akkor a választói akarattal menne szembe, amit nem lehet. Márpedig a választói akarat azt követeli, hogy a Fidesz teremtsen. Nem is akármit, hanem társadalmi középosztályt.

” Széles középosztály a tehetségtől és szorgalomtól függő gyarapodás lehetőségével. Az elmúlt öt évben sikerült olyan gazdasági fordulatot végrehajtani, amelynek köszönhetően a gazdasági növekedésünk az Európai Unió élmezőnyébe tartozik. Az a cél, hogy a pluszjavakból minél többen részesedhessenek az említett világos társadalompolitikai elvek mentén.” – mondja Gulyás Gergely.

A szemem lábad könnybe ennyi jóság láttán! Hiszen ezek a fiúk érettünk dolgoznak, mit sem számít nekik a hatalom, a pénz. Csakis a mi boldogságunk és a középosztályba tuszkolásunk lebeg a szemük előtt. Nekünk elég tehetségesnek és szorgalmasnak lenni és máris gyarapodunk, mint Mészáros Lőrinc. Mindannyian kicsi Mészáros Lőrincek lehetünk, ha akarunk. Indulhatunk állami és uniós pályázatokon és úgy megnyerjük, mint a vöcsök. Függetlenül attól, hogy értünk-e párhuzamosan a csatornázáshoz, stadionépítéshez, malomiparhoz, disznótenyésztéshez, vasútépítéshez, növénytermesztéshez. Röpke négy-öt év alatt falusi gázszerelőből milliárdos birodalmat építhetünk pusztán tehetséggel és szorgalommal!

Elég tehetségesnek és szorgalmasnak lenni és az ember egyből fantasztikusan érteni kezd a filmgyártáshoz csakúgy, mint a kaszinókhoz és a televíziózáshoz. Akkor is, ha egyébként parókakészítő a szakmája.

Aztán elég tehetségesnek és szorgalmasnak lenni és betanított restaurátorból bárki lehet a miniszterelnök titkos (és letagadott) közvetlen tanácsadója, amely funkcióhoz jár a soha ki nem ürülő bugyelláris és a terülj-terülj asztalkám, tehát egyáltalán nem kell bevétel ahhoz, hogy az ember kurvadrága ridiküllel hadonásszon, vagy méregdrága narkótanyán bulizzon, mint egy rendes magyar partyállat.

Akkor van csak baj – de akkor kurvanagy – ha valaki hirtelen elveszíti a tehetségét és szorgalmát. Mert akkor jön az elsimicskásodás, elveszíti az ember a bérelt földjeit, mert váratlanul eladja azt a kormány és ennél is hirtelenebbül úgy dönt ugyanaz a kormány, amelyik ezerévre bérbe adta neki a földeket – akkor, amikor még tehetséges és szorgalmas volt – három garasért, hogy az új tulajdonos ugyan nem veheti használatba a földet mindaddig, ameddig az ezeréves szerződés le nem jár, de a bérleti díjat egészen nyugodtan emelheti akár egy kisebb királyság éves bevételének szintjére is, mert a törvény az törvény.

A tehetségét és szorgalmát vesztett ember járhat úgy is, hogy váratlanul felmondják vele a tizenöt évre szóló szerződést, mert a hirdetőoszlopai nem mérik a légszennyezettséget megfelelő mértékben, amit egyébként addig sem mértek. Akkor ennek a tehetségtelennek össze kell szednie az oszlopait és takarodni a közterületről. Ha ezt nem teszi, akkor jön Kocsis Máté a rendőrséggel, meg karhatalom Bakondi György vezetésével. Csak azt nem értem, milyen haderőkkel rendelkezik Bakondi, aki egyébként Orbán Viktor belbiztonsági főtanácsadója. Már a főtanácsadóknak is van hadseregük? Mindegy. Vagyis nem mindegy.

Tehát a tehetséges és szorgalmas népek gazdagodnak nálunk, csak a tehetségtelenek és lusták nem. De semmi gond, azoknak ott a minimálbér, a közmunka és az éhenhalás. Ilyenkor, télvíz idején éhen sem kell halniuk, mert például meg is fagyhatnak.

A gazdasági növekedésünk úgy hasít – Gulyás Gergely szerint – hogy Európa csak ámul és bámul. És mennyire igaza van neki! Itt egy ábra, hogy a kevéssé szorgalmasok és tehetségesek is értsék:

szegenyseg

Jaj, bocsánat, ez nem az. Véletlenül rossz ábrát tettem be, de máris korrigálok.

adósság

A fenébe, mi van ma velem? Megint mellényúltam. Na de majd most!

gki

Na! Mindenki jól látja, hogy hasítunk? Az a fekete vonal vagyunk mi, fej-fej mellett Szlovéniával! Hát nem önti el a büszkeség a lelkünket? Dehogynem! Persze egy csomó ország nem szerepel a grafikonon, mert fura lenne a már fejlett országokhoz mérni magunkat. Azok ugyanis nem növekednek olyan ütemben, mert hová növekednének? Az ember is növekszik gyerekként, de 30-40 éves korban már nem szokása neki. Így van ez az országok gazdasági növekedésével is. Kivéve persze, ha a magyar kormány mást nem gondol, mert akkor lehet átlagot számolni. Mint a nyugdíjemeléseknél, vagy mint az örömteli hír esetében, hogy tudniillik minden magyar háztartás rendelkezik hétmilliós megtakarítással, ami úgy jön ki, hogy összeadjuk mondjuk Gulyás Gergely és családja hetvenmilliós bankszámláját kilenc – szabadon választott magyar állampolgár – nullás megtakarításával, elosztjuk tízzel és mindjárt mindenkinek van hétmilliója. Pedig nincs, csak Gulyás Gergelynek. Ámde mennyire szarul hangzik az, hogy tízből kilenc ember csóró, egy pedig krőzus! Bezzeg mindjárt más az, ha tízből tíz biztonságos tartalékokkal rendelkezik.

Erről szól minden, az ilyen átlagolásokról. Kormányunk elmagyarázza, miért is jó az nekünk, ha ők párezren milliárdosok lesznek, mi többiek pedig lesünk ki a hülye fejünkből éhesen, a fűtetlen lakásunkban. Félre ne értse senki, ez már a középosztály. Akinek még van lakása.

Gulyás Gergely és a Fidesz nagy álma végső soron teljesült. Létrejött egy polgári középréteg és egyre duzzad. Nem is volt nehéz létrehozni, egyszerűen csak átlagot kell számolni, aztán pedig átnevezni a dolgokat. Például mi politizálásnak hívjuk azt, amit a Fidesz csinál, ellenzékiségnek azt, amit minden más párt csinál, többségnek hívunk kétmillió embert a nyolcmillió választóból és még örülünk is neki, milyen okosak vagyunk.

Ja, így könnyű! Csak bele ne dögöljünk.

 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.