Október 23,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


A mi mindennapi közszolgálati imádságunkat

Híveim! Kapkodjuk elő szépen a jövő évi falinaptárt és jegyezzük fel piros színnel benne január negyedikét. Még van időnk, nyugodtan megtehetjük, a lelkünket is ünneplőbe öltöztethetjük addig. Az év vége egyik legjobb híre ugyanis (az 5%-os lakásáfát, meg a gyerekcsinálást ösztönző tízmilliókat leszámítva), hogy 2016. január 4-től minden egyes áldott nap imádságra kerül sor a Kossuth Rádióban. Nem, ez még eddig ebben a formában nem volt, de lesz. Sőt: a Krónika utáni percekben a négy történelmi – római katolikus, a református, az evangélikus, illetve a zsidó – egyház egy-egy képviselője fogja megosztani gondolatait a hallgatókkal. Ezt az MTVA közölte az idei év utolsó előtti napján.

A műsorszám alapja az aznapi bibliai részlet, vagy egy igerészlet, amelyet egy rövid ima, valamint tanítás követ. A Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap szerint ezt az újítást (mondom, újítást!) az indokolja, hogy a közszolgálati médiaszolgáltatás célja a vallási közösségek kultúrájának és értékeinek bemutatása, ápolása és gazdagítása.

Minden körülmények között tisztelője vagyok a vallási (és egyéb típusú, jellegű) közösségek kultúrájának és értékeinek. Azt is tudomásul vettem, hogy a templomok mára sokkal inkább a különféle aláírásgyűjtések helyszíneivé alakultak át, ahol bizonyos irányú politikai gondolkodásra és cselekvésre tanítják a híveket. (Ezért imádságra és a tanításra jóval kevesebb idő jut.) Még azt sem mondom, hogy napi 24 órából néhány percnyi közszolgálati ima és tanítás feltétlenül megfekszi a gyomromat, vagy bárki gyomrát. De hogy ettől függetlenül a szenteltvíz tartó nem bírja el mindazt, amit gondolok erről a szemforgató, pofátlan húzásról, az biztos.

Szóval én, aki hiszek a magam módján úgy, hogy közben leszarom az egyházakat, (mindegyiket) vállalom, hogy ezért majd pokolra jutok és elnyerem méltó büntetésemet. Mégis megütközéssel állok e példátlan újítás előtt (már amennyiben a dohos, szekularizáció előtti világ újratöltése újításnak minősül), ami látszólag engem nem érint. De mert mégis. Kérdezem az MTVA-tól és mindazoktól, akik azt állítják magukról, hogy felelős döntéseket hoznak ezen a szemétdombon: mi van azokkal, akik nem szeretnének naponta imát és misét hallgatni a saját pénzükön, az általuk fenntartott közrádióban? De főleg mi van azokkal a vallási közösségekkel, akik nem a négy történelmi egyház szárnyai alatt élik életüket, de azért fizetik az adót ebben a tetves országban? Mi van azokkal a másodrangú pszeudo-keresztény adófizetőkkel, hívő emberekkel akiknek nincs olyan szerencséjük, hogy egy Orbán Viktor kegyelméből államilag elismert egyház tagjai lehetnek?

Fotó: Galamus

Kérdezem ezt arra való tekintettel, hogy annak a közmédiának, amelynek állítólagos küldetésével kapcsolatban az MTVA álszent módon ájtatoskodik itt és most, minden más előtt az (lenne) a feladata, hogy a semleges, korrekt és objektív tájékoztatásban, hírszolgáltatásban jeleskedjen. A Kossuth rádiónak és a többi közszolgálati médiacsatornának nem az a dolga, hogy a polgárok egyik legmélyebb magánügyébe belepofátlankodjon. Ráadásul úgy, hogy ketteseket kizár abból, amit egyesek számára elérhetővé tesz. Értsd: felekezeti hovatartozás alapján diszkriminál. Ha a katolikus Mari néninek jár a házhoz jövő napi imádság és tanítás, akkor a Krisna-tudatú Juliska néninek miért nem jár ugyanez? Ugye nem azért, mert míg a katolikus egyház nem lát ki a nagylelkű kormány seggéből, addig a krisna-tudatú hívek nem nyalnak valagat, hanem csendben segítenek életben maradni emberek tízezreinek? Vagy dehogynem erről van szó? És ha a református egyháznak jár a napi imádságnak nevezett reklámidő a Kossuth rádión a meg nem kérdezett adófizetők jóvoltából, akkor a neoprotestánsok, vagy az iszlám közösség miért nem reklámozhatja magát ugyanott?

Már megint ott tartunk, ahol az utóbbi időben egyre gyakrabban: sokminden máshoz hasonlóan (amiben a közpénzek urai és parancsolói előszeretettel vájkálni szoktak), a vallás az egyik alapvető magánügy. Vagyis, ahogy a neve is mutatja, nem tartozik a közre, nem a köz feladata kielégíteni az egyén magánszükségleteit. A vallás híveinek és az egyház képviselőinek (mindegyiknek, még annak a négy kivételezettnek is) bőven megvan a lehetőségük arra, hogy gondolataikat rendeltetésszerűen, az erre a célra alkalmas helyeken osszák meg egymással. Két aláírásgyűjtési propaganda között, simán belefér a vallásgyakorlással is foglalkozni.

Ráadásul megnéztem: rengeteg, de legalábbis éppen elég tematikus csatorna létezik, ahol egész nap együtt lehet élni a vallással (Mária Rádió, Magyar Katolikus Rádió, Szent István Rádió, Bonum Tv, Pax Tv, stb.). Tovább mondom: március 15-én a Duna Tv egyebek mellett azért is vált nemzeti főadóvá, hogy még szélesebb közönség számára legyenek elérhetők a vallási- és egyházi tartalmak. Más tartalmak is, de ezek is.

A Kossuth rádión eddig is délután fél kettőkör egyházi műsorral kedveskedtek az arra érdemes hallgatóknak, híveknek. Akik azokhoz az egyházakhoz tartoznak, amelyeket Orbán Viktor kegyelméből elismert, és azóta is közpénzzel tömköd a magyar állam. Nem elég ez a pénz vallást gyakorolni? Imádkozni és igét hirdetni?

Tényleg muszáj ezután Felcsút felé fordulva a Kossuth rádió hullámain keresztül is imádkozni? És itt nem arról van szó, hogy ha nem tetszik, akkor átkapcsolom, vagy addig kimegyek meginni egy sört a konyhába. Hanem arról a képmutató igazodásról, amely a térdelő csuhás politizálástól elvezetett eddig a zsírkeresztény ájtatoskodásig. A nem egyszerűen elmebetegségről, hanem az egyenesen beteges, szándékos rosszhiszeműségről. Erről az undorító pótcselekvésről, amit magukat lépten-nyomon kereszténynek nevező emberek tolnak azért, mert a pillanatnyi igények szerint most éppen ez a kifizetődő: a napi imádsággal kell védeni a keresztény Magyarországot, és legitimálni azt a rengeteg gyűlöletet, ami az elmúlt évben kifért a propaganda csövén. Immár a Kossuth rádióban is. A jóléti ellátások és a közszolgáltatások tisztességes finanszírozásán már túl vagyunk, jódolgunkban már nem tudjuk mire pazarolni az adóforintokat.

Nem ide tartozik, csak eszembe jutott, apropó egyház: a Pázmány Péter Katolikus Egyetem perrel fenyegeti az Átlátszó Oktatás blogot, mert az arra volt kíváncsi, mennyit keresnek a hallgatói önkormányzat tisztségviselői. Mert egy katolikus egyetem ökölbe szorult kezű vezetői szerint egy katolikus egyetem nem tartozik az információszabadságról szóló törvény hatálya alá. Vagyis egy katolikus egyetem, közpénzzel gazdálkodó szervezetként úgy véli, neki nem kötelessége elszámolni a nyilvánosság előtt arról, hogy mire mennyit költött a köz pénzéből.

Nos. A politikailag, államilag megtámogatott egyház eme gyomorforgató arroganciáját látva (számos más példa is van, de ez is bőven elég) még inkább azt gondolom, hogy annál nagyobb jelenkori tragédia kevés van, mint ennek a két intézménynek a beteges összefonódása. Nem hiszem, hogy olyan nagyon messze járunk azoktól az időktől, amikor a katolikus rádióban a Fidesz és a KDNP felváltva osztja meg gondolatait a hallgatókkal. Páros napokon a Fidesz, páratlanokon a KDNP. Addig is, jön a napi ige, ima, tanítás a közszolgálati rádión. Önök kérték. Ja nem.

U.I. Mindeközben egy rutinműtétre hónapokat kell várakozni, de semmi baj. Imádkozzunk közszolgálatilag a Kossuth rádió hullámain keresztül. Hátha segít. Ha nem, akkor is. Már csak négyet kell aludni.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.