December 18,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Csak romok, menekültek és halottak maradnak

Igyekeztem máshogyan elmondani a gondolataimat. Szelíden, humorral. Bárhogy. Mindenhogy. Mert elmondani kell, meggyőzni a másikat: gondolkodj! Ne a nyáj után menj, mert a nyáj nem biztonság, hanem az önállóságod halála. Akartam, próbáltam. Nem ment. A halk meggyőzés kevés. Nem viszi át az égbe tolt ingerküszöböt, nem hallatszik az eszelős hangzavarban. Ordítani kell.

És kell ordítanom. El kell mondanom azt, ami szerintem rossz. El kell mondania mindenkinek, akinek vannak szavai. Legalább ennyit meg kell tenni. Ha semmi másért, önmagunként. Az arcért a tükörben.

Embertelenül rossz irányba tartunk. Mindezt azért, mert egy jól körülhatárolt csoport érdeke ezt diktálja. Azért, mert kell a pénz. Sok, még több pénz. Kell a hatalom. Korlátlan hatalom. És ahhoz, hogy ez a kettő meglegyen, kell az emberek feletti, az őket, a gondolkodásukat irányító eszköz. Mert teljes diktatúrát kiépíteni egy uniós országban nem lehet. Teljesen a félelemre, a tényleges fizikai erőszakra épülő terrorra talán még a lassan, rosszul reagáló unió is felkapná a fejét. Felemelné a hangját.

Sebaj, van más módja annak, hogy emberek – akár a tulajdon, személyes érdekeikkel is szembemenve – felsorakozzanak rabtartóik mellé, saját testükkel védjék kirablóikat. Mindentől és mindenkitől védjék. Tulajdon honfitársaiktól is.

Egy ország szakad darabokra. Egy nemzet hullik atomjaira azért, hogy észrevétlen maradjon a bűn. Az Orbán-kormány történelmi, soha el nem évülő bűne az, amit a hatalom megszerzése és megtartása érdekében tesz. Olyan mély mocsara ez a politikának hazudott bűnözésnek, amiből talán évtizedek alatt sem lábalunk ki. Mert benne vagyunk mindannyian. Akár akarjuk, akár nem.

Kell a hatalom, de a hatalom eszköz és nem cél. Minden megengedett és mindent meg is enged magának a kormány. Az ár nem számít, mert azt nem ők fizetik. Mi fizetjük, a szüleink, a gyerekeink, az unokáink. Mindenki. Kormánypártiak, ellenzékiek és azok, akik hallani sem akarnak a politikáról.

Kellettek a menekültek. Túl sok kérdés volt, túlságosan figyeltek az emberek. Kérdeztek. Miből lett milliárdos az Orbán-klán? A Lázárok? Szijjártók? L. Simonok? Mészáros Lőrincek? Simicskák? Miért kell nekünk Paks II? Ha kell, miért titkolják a szerződést? Miért nem halad az ország? Miért mennek el a fiatalok? Miért kell vagyonokat fizetni a felsőoktatásért? Hiszen leszavazták a tandíjat, kiálltak Orbán mellett, most mégis elérhetetlen sok család számára a felsőoktatás. Miért rothad az egészségügy? Hiszen utcára mentek Orbánnal a vizitdíj ellen.

Sokasodtak a kínos kérdések, amelyekre nincsenek a kormány részéről jó válaszok. Kellett a menekültválság. Nem, nem a kormány csinálta. De kihasználta és bejött neki. Tudatos volt a menekültek tömegeinek összezsúfolása. Kelett volna egy lázadás, egy eget-földet rengető botrány. Az sem baj, ha áldozatok is vannak. Kellett volna, hogy mindenki oda nézzen, ne Szijjártó villájára, ne Orbán stadionjára, L. Simon barackmagjára, Habony ridiküljére. Kellett volna, hogy meg lehessen védeni a csürhétől a rémült embereket és fehér páncélban, lovon lehessen bevonulni a trónterembe.

Kellett volna az a nagy durranás, de nem volt. Civilek tömegei mozdultak, hogy ne legyen. Civilek tömegei rontották el a hatalom játékát.

Lett kerítés, van harc a kvóta ellen. Jó ez is, de messze nincs akkora ereje, mint kellene. Ismét kezd a figyelem oda fordulni, ahová nem kellene. Andy Vajna kaszinói, Mászáros Lőrinc és L. Simon feleségének földvásárlásai, Orbán Viktor vejének ügyletei felé. Ez nem jó. Most nem, amikor zsíros üzletek köttetnek, amikor az ország vagyonát, a földet viszik az új gazdák.

Harc kell, ellenség kell. Hogy oda forduljon minden figyelem. Fel lehet és fel kell építeni az ellenséget. A cél érdekében. Mindegy, mi az ár, azt az árat nem a haszonélvezők fizetik. Mi fizetjük, a szüleink, a gyermekeink, unokáink.

És működik, igen. A propaganda működik, mert olyasmire épül, ami itt van velünk, hurcoljuk évszázadok óta. Az indokolatlan nagyképűség, az önmagát mindenkinél különbnek, jobbnak, okosabbnak gondoló torz büszkeség, a hibákkal szembenézni-képtelen ostobaság, a saját sorsunkért felelősséget vállalni képtelen gyávaság. Mert mi, magyarok jobbak, szebbek, okosabbak, hősiesebbek vagyunk, mint bárki más volt valaha is ezen a világon. Aki ezt kétségbe vonja, az irígy, az hülye, az áruló. Az nem szereti ezt a népet, ezt az országot.

Van ellenség határon kívül. Az unió nagyurai, de főleg Németország vezetője. Merkel, akit ugyan nem nevez meg a hatalom, mert az nem lenne jó üzlet. De üzenünk neki. Neki, aki egy ostoba nő, aki befogadja a menedékért könyörgőket, akinek nincs gyereke, aki férfiaknak ad utasításokat.

Ő a főnökpicsa, a migráns-simogató, a gyerekszülésre képtelen üresméhű szuka, a családi tűzhely elhagyója, férfiak nyomorítója. Helyette kell a mi vezérünk Európa élére. Igen, ez kell nekünk, vezetni az országokat. Ezt mi itt, országon belül tudjuk. Tudjuk, mert működik a kormánypropaganda, mert a szorgos lakájok hirdetik, a média naponta önti az ölünkbe. Tudjuk, mert ez alátámasztja azt, amit eddig is tudtunk: mi különbek vagyunk mindenkinél. Mi vezetésre termett nép vagyunk. Mi a világ urai vagyunk.

Ezért kell követ dobni a tóba. Kell Kövér László faroklengetése, Ákos kiállása a kövéri gondolatok mellett, Tiffán vérespofájú hiénás posztja. Kell, mert erre lehet építeni, a tiltakozókat liberálfasisztának nevezni. Kell, mert valójában nincs kívül ellenség. Belül van, itt van az országban.

Mi magunk vagyunk önnön ellenségünk. De kell ez, mert végül még rádöbbennénk, hogy az üveggyöngyök értéktelenek. Nem szabad megnéznünk a közénk szórt gagyit, hanem verekedni, marakodni, ölni kell érte. Gyűlölni kell a másikat, a máshogyan gondolkodót. Gyűlölni kell a gondolkodót. Vérgőzös üvöltéssel kell a honfitárs torkának ugrani, ha az nem akar csukott szemmel hinni a vezérnek. Mert az hazaáruló, nem közénk való, nem ez a hazája, nincs joga itt élni, nincs joga élni. Takarodjon ebből az országból, mert ez az ország immár csak a hatalom híveinek jogos jussa. Takarodjon, vagy pusztuljon.

Működik ez, nagyon jól működik. Meg kell nézni a kormány, a miniszterelnök, bármely politikus oldalát. A kommenteket, amelyekben azonnal kicsírázik az elvetett mag. A sárkányfog. Nők és férfiak követelik honfitársaik vérét, de legalább az országból való kitiltását. Nagymamák ragadnak követ, hogy betörjék vele a rohadt lierálisok koponyáját. Mert az hazafias.

Ameddig egymást öljük, a rablók dolgoznak. Fogynak a földek, hullanak a megfelelő ölekbe a közpénzből rabolt milliárdok, a fejlesztésre szánt pénzekből magánvagyonok híznak, elkel, elfogy mindenünk. Mire észbe kapunk, semmink nem marad.

Most viszik el az idősek nyugdíját, a rokkantak járandóságát, az orvosok/nővérek fizetését, az egészségügy reformját, a felsőoktatás rendbetételét, a munkahelyeket, normális fizetéseket. A jövőnket. A gyermekeink jövőjét.

Aki teheti, elmegy innen. Aki nem tud, vagy dacból nem akar menni, az napról napra nyomorultabbul érzi magát. Mert meg kell küzdenie a reménytelenséggel, de meg kell küzdenie honfitársai gyűlöletével. Annak azzal kell együttélnie, hogy nőnek lenni egy alacsonyabbszintű létforma, hogy ha nőként nem tud, vagy nem akar gyermeket vállalni, akkor értéktelen teher. Aki marad, annak el kell viselnie a gyűlöletet azért, mert merészel demokratának, mert elég bátor liberálisnak lenni. Azzal kell együttélni, hogy a vélemény nem szabad, a jogok nem mindenki számára elérhetőek és főleg nem egyenlőek, hogy a hatalom és az egyház közösen beköltözött az életébe, az otthonába, az ágyába, a méhébe.

Mire eljutunk odáig, hogy felismerjük: ameddig a folyosón egymással üvöltöttünk, addig kirabolták az otthonainkat, túl késő lesz. Mire rájövünk, hogy mindannyiunk érdeke a korrupció visszaszorítása, a tolvajok megbüntetése, az állam átlátható működésének kikényszerítése, a felelősök elszámoltatása, a gazdaság beindítása, a tényleges munkahelyek megteremtése, az egyház és az állam szétválasztása, az oktatás reformja, az egészségügy átalakítása, a társadalmi szolidaritás megteremtése, a szociális háló felállítása, a jó kapcsolat kiépítése más országokkal, az Unió alapelveinek és értékeinek tiszteletben tartása és alkalmazása – addigra semmink nem marad.

Mire rájövünk, hogy csak együtt, közös akarattal és közös erővel kényszeríthető ki a hatalomból, hogy az ne öncélúan, csak egy szűk réteg érdekei szerint működjön, hanem az össztársadalmi érdekek szerint, addigra csak romok maradnak.

Romok, menekültek és halottak.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.