Október 21,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Kovács Ákosnak meg nem az a dolga, hogy (bele)pofázzon

Az már önmagában is épp elég nagy baj, hogy a magyar közélet napirendjét harmadik napja Kövér László, genderőrület ellen lázadó lábszaga tematizálja. Az még nagyobb baj, hogy ehhez Kovács Ákos dalcsináló úr is adja – hogy nálam okosabbakat idézzek – “forradalmárból naftalinszagú, lankadt pöccsé” változott arcát.

Aki egy mindent pénzt megérő, Echo Tv-s ámokfutásban fejtette ki a szélesebb váll-szélesebb csipő szembenállásból fakadó nemi kötelezettségeket, miszerint egyeseknek a gerendát kell cipelni, másoknak gyereket szülni. Ez a férfi-nő, nő-férfi minőségi szétválasztás bizonyos értelemben sokkal visszataszítóbb, mint egy országgyűlési elnök dohos, kretén megszólalása. Hogy soha ne felejtsük el, leírom ide még egyszer: a nők dolga értelemszerűen nem az, hogy sok pénzt keressenek, hanem hogy a női princípiumot beteljesítsék. Vagyis ne keressenek sok pénzt (gondolom keveset se), hanem tartozzanak valakihez, és szüljenek. Punktum.

Az csak egy újabb szégyenfoltja Kovács Ákos emberi létezésének (a dalcsinálásról is rögvest), hogy ráuszította menedzsmentjét (ha meg nem uszította, legalább annyira súlyos) arra a Facebook-csoportra, amely egy esemény révén kívánt tiltakozni mondandójának vállalhatatlansága ellen. A „Szegedi Kovács Ákos Fanclub” arra hívta fel a figyelmet ugyanis, hogy a zenész nem sorolta fel a nők feladatai közt, hogy az ő koncertjeit látogassák. Létrehoztak egy oldalt, ahol arra buzdítják a nőket, maradjanak távol Ákos soron következő koncertjétől. Erre borult a bili.

Nem szégyellem bevallani: Kovács Ákost az ország világszínvonalú előadójának, zeneszerzőjének tartottam mindig, aki fölött ugyan már eljárt az idő, de nyers, igényes, ösztönösen profi munkáit-műveit semmiképpen nem törölte el. Aki nem akart soha celebet csinálni a családjából, diszkréten és nagyon helyesen választotta le sztárságát a magánéletéről, és nem ragadtatta magát arra, hogy mindenáron megmondóembere legyen az éppen regnálónak. Vagy egy másiknak.

Csalódással vegyes hányingert érzek most, hogy azzal szembesülök: sokak egykori bálványa, a lázadó Ákos teljesen érthetetlen módon állt be egy politikai szekértábor mögé, és nyomja “a nő  helye a konyhában van” típusú frusztrált világnézetét. Ha igaz volt bármi is az ország világszínvonalú előadójának szájából ezelőtt 20 évvel, akkor ez felfoghatatlan. Ha pedig ez Ákos igazi arca 20 év után, akkor köpjön fel, és álljon alá! 

Keresd meg a lányt…ugye, dalcsináló úr? Emlékezned kell, ez a te dalod. Aztán ha megtaláltad, akkor halleluja van, akkor irány a szülőszoba és a konyha? Mivé lettél, Kovács Ákos? Ha van olyan férfi, márpedig van olyan férfi szerencsére, aki tiszteli a feleségét, és nehezen viseli az effajta kollektív megbélyegzéseket, az – meggyőződésem – e kijelentés hallatán pofán baszott volna egy péklapáttal, ha a közelébe kerülsz. És ha lenne kéznél egy péklapát. Igaz, nem Kövér Lászlónak hívnák azt a férfit, de annál nagyobbat csattanna.

Egy Kossuth-díjért, egy zsíros állami megbízásért tényleg kötelező eladni a lelkedet? És félre ne értsd, nem vitatom el azon jogodat, hogy bizonyos elvek szerint éld az életed, hogy azt gondolj a feleségedről, mint nőről, amit akarsz. Amitől viszont ökölbe szorul a kezem az az, hogy  – az én világnézetem, és sokunk világnézete szerint – elfogadhatatlan, ócska vágyaidat rávetíted valamennyi nőre. Hogy pofázol, és kinyilatkoztatsz, mint egy n-ed rangú próféta.

Ha már ez jutott nekünk, hogy a közízlést és a közbeszédet öregedő Ákosok alakítják, nem volna ördögtől való megfontolni ezeket az általánosító, undorítóan lekezelő, soviniszta gondolatokat. Nem azért, mert tilos ilyeneket gondolni, hanem mert a bölcsességgel és a jóízléssel (istenem, de naív vagyok) ellentétesek.

És még valami, dalcsinálásból szakértővé avanzsált Ákos úr! Ebben az országban igen kevés család él a jólét olyan magas fokán, hogy apu fizetéséből négyen-öten röhögve elvegetálnak máról holnapra. Meg aztán nem lehet, hogy egy nőnek más céljai is legyenek az életben, mint kavargatni a turulpörköltet, és cserélni a szaros pelenkát? Nem megalázó kicsit sem a nőt, az egyetlen létező origóhoz, tengelyhez (a férfihoz) viszonyított, önálló akarat nélküli eszközként definiálni? Aki csak akkor valaki, ha tartozik valakihez (a férfihoz), aki többet keres nála?

A tájékozatlanság nem bűn, ha nem tartozik hozzá ekkora indokolatlanul nagy arc, és az ennyire sunyi igazodási vágy a hatalom által elvárt mantra visszaböfögése iránt. Ha valaki, aki egyáltalán nincs rászorulva arra (vagy igen?) hogy szócsöve legyen annak a politikai konstrukciónak, amelytől hosszú évekig távol tartotta magát, és így is sikeres tudott lenni, mire jó ilyen épületes marhaságokkal romba dönteni a múltat?

Az intelligencia hiányától ordító kijelentéseket kénytelen vagyok a helyükre tenni, még egyszer, utoljára. Ákossal ellentétben, én nem gondolom, hogy a nők pénzért akarnak a férfiakhoz tartozni, és pénzért adják oda nekik a vaginájukat, a méhüket és a szülőcsatornájukat. Másrészt nem gondolom, hogy a világ annyira beteg lenne, hogy egy férfihoz egy nő csak a csillagos eget súroló pénzmennyiségéért akarna tartozni. Vagyis nem gondolom, hogy a férfiak csak náluk kizárólag kevesebbet kereső nőket képesek elviselni maguk mellett, mert ettől érzik férfinak magukat.

Ha Kovács Ákos így érzi, az nem baj, csak akkor kisebbségi komplexusát tartsa meg magának, vagy ossza meg a pszichológusával. Tudom, hogy Kovács Ákos szerint nem ez a dolgom, de én nőként igenis szeretnék pénzt keresni. Kovács Ákosnak pedig nem az a dolga, hogy ebbe bármilyen módon is belepofázzon.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.