Október 21,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VIBRÁTOR


Fallokrata karácsony: Ezt a reklámvideót az Ákos-Kövér tengelyen akárki megirigyelhetné

Minden csodálatos karácsony mögött egy anya áll, aki keményen dolgozik azért, hogy… csodálatossá varázsolja az ünnepet az egész család számára – ezt, vagy valami hasonló üzenetet szeretett volna tolmácsolni 1 perces reklámjában az Asda brit (web)áruház. Ugyan az alkotás 2012-es, a hímsovinizmusba fulladt tegnapi nap után a mellbevágás érzésével hatott. Mondhatni: soha nem volt aktuálisabb. Úgyhogy mert amúgyis közeleg a karácsony, és mert az önsanyargatástól néha nem tudjuk távol tartani magunkat, megnéztük. Tényleg nem kellett volna.

Nem tudom, ki hogy látja, de engem ettől az 1 perctől kirázott a hideg. És amikor ötödször is megnéztem, már szinte ökölbe szorult a kezem. Pedig nem más ez, mint egy jószándékú, a könnyekig meghatni szándékozó kereskedelmi célú üzenet. Ártatlan, mint a a ma született bárány. Értsd: milyen fantasztikus, hogy az év legsze(nte)bb napját egy nő – önmaga eltiprása árán is – ilyen csodálatossá tudja tenni.

A társadalmilag belém oltott, normális (??!!) válaszreakció ez kellene hogy legyen: meghatódni. Mert az öröm és boldogság csucsuruja az, hogy egy nő finom, a család fogára való ételeket rittyentse az ünnepi asztalra. A nő, aki előzőleg végigloholta a prekarácsonyi napokat, férje mintegy lesajnáló tekintetétől óvva végül is kiválasztja azt a rohadt karácsonyfát, majd férje ideges tekintetének tüzében nagy nehezen eldönti, hol lenne jó helyen, beágyaz, takarít, gyereket nevel, vásárol, lohol, szalad, teper, seper, és mégis kicsit az az érzésünk, mintha ő lenne valahol a sorok között a sárkány. Kicsit szégyenkezni kell miatta a karácsonyfaárus előtt, meg nem tényleg teljesen mindegy, hova állítjuk azt a fát?

Az egész videó annyira gáz, hogy Kövér László is megirigyelhetné. A rohanás, a csatakosra izzadt haja, amikor lekapja a sapkát, a kötényke, amikor behozza a pulykát, a puff, ahová lehuppan mint pincsikutya az asztal végébe, a többiek alá egy szinttel, a végén a tévét bámuló nagyszülők, a gyerekek és a boldog, elégedett mosoly, ahogy végignéz a családján a pohár borral a kézben.

Közben a család nem törődik sem vele, sem a mellette ülővel. Ja, de: apu eljátszogat a gyerekekkel, ha már egyébben nemigen vett részt (különben is apu megcsinálta a gyerekeket az előző részben, ezzel kötelességek kilőve), és a fejét fogja, hogy az asszony rinyál a fáért. Hát ja, anya megint zsémbes. A férfi azonban “segít”, lefoglalja a palántákat, amíg az asszony elvégzi a dolgát, mert egyébként a gyerek is az ő dolga lenne, de apu rendes, besegít, jól el is fárad a nagy segítésben.

Szó ami szó, az egész egy percet belengi valahol szubliminálisan ez a jóindulatú, megengedő “ó, hagyd drágám, majd holnap befejezed,” meg “minek annyit főzni”, ám ha esetleg nincs annyi főzve, a “mit szólnak majd mások, a vendégek?” típusú életérzés.

Nagyon reméljük, hogy nem ilyen, hogy nem így van összerakva, és nem így működik a világ, ez csak egy félresikerült vicc, egy rossz poén lett. De ha esetleg mégis ez a karácsony, és ez a nő szerepe benne, és az általában vett, karácsonymentes életben, akkor az elég elkeserítő. Sőt, akkor nagyjából felesleges kiakadni Kövér Lászlón, meg a többieken. Akkor minden jól van így. Akkor Ákosnak is igaza van. Ilyenek voltunk. És ilyenek vagyunk. Megelégszünk azzal, hogy “a nőnek azért szélesebb a csípője, hogy ő szülje a gyereket.”

Vagy nem?

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.