Szlovákiából és Romániából is menekülnek

Fotó: ciggy Fotó: ciggy

Friss információk szerint  mintegy 300 ezer ember dolgozik külföldön és ezen felül 30 ezer fiatal más országok iskoláit választotta a szlovák állampolgárok közül. Ez a szám arányaiban hasonló a magyarországi adatokhoz, bár ez utóbbi ország nem rendelkezik megbízható statisztikákkal, inkább csak becslések alapján lehet gyanítani, hogy legalább 6-700 ezerre tehető az eddig elvándoroltak száma, de hallani milliós nagyságrendről is.

A környező országok közül Romániában a leginkább tragikus a helyzet. Ott a közel húszmilliós lakossághoz viszonyítva 2,4 és 4 millió közé teszik a külföldön dolgozók arányát. Azért ilyen nagy az eltérés a számok között, mert a Román Statisztikai Hivatal mást számol, a Nemzetközi Migrációs Szervezet megint mást. De még a 2,4 millió is rengeteg a népességre vetírve, a 4 millió pedig riasztóan magas szám.

Úgy tűnik, Európának ez a fele nehezen talál magára. Az országok folyamatosan elveszítik a fiatal és középkorú munkavállalókat, de még a diákokat is. A jól kozmetikázott statisztikák ellenére mindhárom országban magas a munaknélküliség, alacsonyak a keresetek, de ami ezeknél sokkal súlyosabb és mélyrehatóbb probléma: hiányzik a jövőkép. Nem látni azt, hogy a szükségszerűen nehéz időszakot lassú javulás követheti majd. A korrupció jelen van mindegyik országban, a rendszerváltás egyik társadalomban sem tett csodát.

A harsogó sikerpropagandát nehéz elhinni akkor, amikor mindenki a bőrén érzi a bajokat. Azonban a helyzet javulását nagyon nehéz elképzelni úgy, hogy a megfelelő szakmával, végzettséggel, nyelvtudással rendelkező munkavállalók kénytelenek más országban megtalálni a boldogulást.

A társadalmaink (ahogy a nyugati társadalmak is) elöregszenek. A bizonytalan gazdasági helyzet, a lakhatási gondok, a munkanélküliség aránya nem kedvez a gyermekvállalásnak.

De ameddig a gazdagabb országok fel tudnak töltődni Európának ebből a régiójából kiáramló fiatalokkal, ott a gazdaság fejlődni tud, a szociális biztonság megvalósítható. Mi pedig veszítünk. Veszítünk szülőként, testvérként, munkavállalóként, jelenlegi, vagy majdani nyugdíjasként.

Politikusaink mélységesen el vannak foglalva a harccal. Küzdenek egymással, az ellenzékükkel de ebben az esetben (figyelemmel a sajátos Román-Magyar-Szlovák viszonyokra) küzdenek a másik ország poltikusaival is.

A baj csak az, hogy ameddig ők önös érdekből egymást támadják, belerángatják ebbe a civileket is. Úgy tűnik lassan, hogy a magyarok el akarják foglalni Erdélyt, a románok ki akarják irtani a magyarokat, a szlovákok gyűlölik az ott és bárhol élő magyarokat és általában mindenki mindenkit utál.

Pedig az átlagember nem feltétlenül így gondolkodik. Hiszen évtizedek, mára generációk óta él egymás mellett magyar, román, szlovák. Vannak persze szélsőségek és vannak elborult agyú barmok mindhárom országban. De a többség békében él a szomszédjával, vannak vegyes házasságok és senki nem ránt kést a másikra.

Amitől mégis úgy tűnik, hogy irtjuk egymást: az a politka és a sajtó közös műve. Ha csak a médiának hiszünk és a politikusok érdekei alapján viselkedünk, akkor valóban elkezdjük gyűlölni egymást.

Közben pedig fiaink-lányaink elmennek, országaink egyre nehezebb helyzetbe kerülnek és lassan remény sem lesz az élhetőbb holnap elérésére. Jó lenne, ha ez nem következne be. Talán nem is fog, ha észnél vagyunk. Mi, mindannyian.