Az a copfos fickó, aki olyan jól tolja

Fotó: Podemos/Facebook Fotó: Podemos/Facebook

Van az úgy, hogy egy ország politikai és közélete megkövül. Megfagy, mozdulatlanná válik, majd lassan megposhad. Bűzleni kezd, de ezt a bűzt a hatalom birtokosai csodás illatnak érzik, vagy annak hazudják. Nem veszik észre, hogy az emberek – akik szolgálatára ők, a politikai elit tagjai felesküdtek valamikor – elégedetlenek és boldogtalanok.

Van az úgy, hogy két párt adja-veszi a trónterem kulcsát, kizárólag önmagával elfoglaltan, titkos alkukat kötve a másik párttal. Mert ma nekem, holnap neked. Mert kéz kezet mos. Mert holló a hollónak…

Van az úgy, hogy hirtelen változnak a dolgok. Kivédhetetlenül, megállíthatatlanul. Amikor a két váltópárt azt gondolja: az idők végezetéig adják egymásnak a hatalmat és senki mást nem kell legyőzniük, csak a másikat, akkor felbukkan valaki a tömegből és az asztalra csap.

Ez történt Spanyolországban. A Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) és a Néppárt (PP) évtizedek óta tartó hatalmának végét jelentheti egy hosszúhajú, fülbevalós srác.

Fotó: Pablo Iglesias/Facebook
Fotó: Pablo Iglesias/Facebook

Pablo Iglesias Turrión nyolc évvel ezelőtt (akkor 29 éves volt és a Computense Egyetemen, Madridban tanított) arra kérte politológus hallgatóit, álljanak fel a székeikre és mondják el: mit és hogyan csinálnának, ha ők vezetnék az országot. Azt kérte, hogy szakítsanak a konvenciókkal, lépjenek ki a fásultságból (ami akkor és még sokáig jellemezte a spanyol társadalom többségét) és egyfajta Holt költők társaságaként értsék meg és jelentsék ki: a hatalom felősségre vonható.

Iglesias felismerte azt, amit a jóval konzervatívabb politikusok nem hajlandóak tudomásul venni: a média erejét. Iglesias meg akarta mutatni, hogy az igazi hatalom a televízió. Ezért rendszeresen vitaműsorokra járt, majd saját tévéműsort indított  La Tuerka címmel, mely hamar kultikussá is vált. Ekkor még szó sem volt pártról, csak egyre nagyobb számú elégedetlen emberről, akik baráti szövetséget alkottak.

2011-ben komoly tüntetéshullám söpört végig Spanyolországon. Az emberek elkeseredtek az alacsony bérek, a hihetetlenül magas munkanélküliség, az elképesztő korrupció és a növekvő szegénység, reménytelenség miatt.

Madrid

Azonban az elégedetlenség hamar lecsillapodott és a társadalom visszasüppedt az addigi, vagy még annál is komolyabb letargába. A választásokat a Néppárt nyerte, elkeserítően alacsony választási részvétel mellett. Pablo Iglesias televíziós fellépései egyre népszerűbbek voltak, főleg azt követően, hogy jobboldali vitaműsorokba is elfogadott meghívásokat. A nézők imádták a “copfos srác”-ot, aki okosakat mond.

2013 végén, az EP választások előtt a közvéleménykutatók döbbenten szembesültek azzal, hogy a spanyol emberek jókora hányada szavazna egy olyan pártra, amely párt nem is létezik. Ezek a potenciális szavazók nem tudták a párt nevét, sokszor még Pablo Iglesias nevét sem. Csak azt tudták, hogy az a fülbevalós srác, aki oltári jól nyomja.

Ekkor kezdődött a kapkodás és jött létre a Podemos (meg tudjuk csinálni/menni fog), mint párt. A pártot 2014 januárjában sikerült bejegyeztetni, ekkor még négy hónap volt az EP választásokig. Az induláshoz 50 ezer szavazatra volt szükség, ezt a Podemos 24 óra alatt megszerezte.

Az EP választásokon (2014 májusában) 1,2 millió szavazatot kapott és öt mandátumot szerzett a párt.

Most pedig, 2015 december huszadikán választások lesznek Spanyolországban. A héten megtartott vitanapot (ott van ilyen) fölényesen nyerte Pablo Iglesias – még az ellenzék véleménye szerint is. Hamarosan kiderül, lesz-e új kormánya Spanyolországnak. Mégpedig baloldali kormánya.

Biztosan van mocsok a spanyol politikai életben, mint mindenhol máshol. Kívülről szinte romantikusnak tűnhet a Podemos és Pablo Iglesias Turrión története, pedig biztosan nem az. Nem tudni, végül ki nyeri a választást. A spanyol szavazók 40 százaléka még most is bizonytalan. Azt sem tudom, mi lenne jó a spanyol embereknek, de ebben szerencsére nem is nekem kell döntenem, hanem nekik. Még annyit ehhez a történethez: a Podemosban nem küldöttgyűlés választ sem elnököt, sem tisztviselőket. A párt tagjai interneten szavaznak. Mindannyian. Sokan. Ez tetszik nekem. Modern, mégis demokratikus. Szimpatikus. Jó.

Fotó: Podemos/Facebook
Fotó: Podemos/Facebook

Hogy miért mondtam el mindezt? Miért érdekelhet valakit Rétságon, Győrben, Hollókőben ez a történet?

Azért, mert ha másra nem, arra biztosan jó a Podemos, hogy megmutassa: lehet és kell is beleszólni az életünkbe. Nincs lefutott meccs, nincs örökérvényű politikai elit, számonkérhető, leváltható az is, aki évtizedek óta trónol hol az ország élén, hol ellenzékben. Nemcsak a kormánypárt, az ellenzék is leváltható. Csak akarat kell hozzá és egy bátor ember, aki fel mer állni a székre és fel tudja állítani a hallgatóságát.