NEHAZUGGY

Minden magyar pártlista élére magyar egyházi embert!

Molnár Bálint | 2015. December 8, Kedd | 17:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Íme, egy nem éppen friss hír, amelynek azonban lapunk indulásáig sem járt le a szavatossága, köszönjük ezúton is neki: az RMDSZ kolozsvári szervezete felajánlotta tanácsosi listája megtisztelő első helyét az egyházaknak. Vagyis az a nemes feladat, hogy történelmi magyar egyházaink vezetői dugják össze a fejüket, és jelöljenek ki egy embert, aki a jövő évi önkormányzati választásokon befutó helyre kerül. A pártlistán. A kolozsvári helyi tanácsosi listán.

A hír a köpni-nyelni nem tudás áldatlan állapotába sodorta szerkesztőségünket, mert hallottunk már sok és sokféle magyarázatot a (magyar) közösségi összefogás megteremtésének szükségességéről, és megvalósításának mikéntjéről, de ilyen horderejű böszmeséget (via Gyurcsány) azért ritkán. Pedig a verseny nem mondható gyengének. Horváth Anna alpolgármester szájából a következőképpen hangzott a magyarázat, amely e korszakalkotó ötletet alátámasztani hivatott:

„Alig félévvel a jövő évi választások előtt, szembe kell néznünk a kolozsvári magyarság körében is erősödő kiábrándulással, a politikával szembeni általános bizalmatlanság növekedésével. Meggyőződésem, hogy a magyar közösségi összefogásnak ezen első lépése képes lesz a bennünket összetartó kötelékek, a bizalom megerősítését, a magyar önkormányzati képviselet megszilárdítását szolgálni az elkövetkező esztendőkben. Nekünk minél több olyan elkötelezett, hiteles, a közösségi szolgálatot felvállaló személyre van szükségünk, aki képes a magyar emberek, intézmények és szervezetek problémáira, meglátásaira odafigyelni, azok érdekképviseleti munkáját a legjobb lehetősége és képessége szerint ellátni.”

Kötelékek, bizalom, összefogás, elkötelezettség, hitelesség, szolgálat, érdekképviselet – megannyi szép szólam, amelyről a paradicsomi állapot jut az ember eszébe, és egy pillanatra talán ki is simulnak a ráncok sokat látott, tapasztalt homlokán. Aztán egyszercsak hirtelen, a vödör jeges víz erejével jönnek a kérdések, szépen, sorban.

Gondolt-e az RMDSZ városi szervezete és Horváth Anna alpolgármester arra, hogy konkrétan mi történne, ha valamely román párt, netán valamennyi román párt ugyanezt a lehetőséget kínálná fel az ortodox egyháznak? (És most ne vegyük figyelembe Gigi Becali börtönviselt bigott ortodox milliárdos üzletember agymenését, aki történetesen a minap állt elő azzal, hogy az ortodox egyház tagjai közül verbuvál magának egy új pártra valót). Nincs elég ortodox katedrális, kevés az ortodoxiába betonozott adófizetői pénz, vagy csak simán jó példával akarunk járni a román testvérek előtt? Esetleg arról van szó, hogy ha ők csinálják, felháborító, ha mi csináljuk, rendben van?

Eszébe jutott-e az RMDSZ-nek az, hogy a közelmúltban számtalanszor a megbotránkozás hangján szólalt meg (egyébként teljesen jogosan) Tőkés László azóta már ex-püspök szószékről prédikálásának tarthatatlanságával kapcsolatban? Ha azon elhúztuk a szánkat, akkor ez miért tűnik magától értetődőnek?

Mennyire etikus a (kolozsvári) magyarság kiábrándulásával, politikával szembeni általános bizalmatlanságával való leszámolás jegyében újra megkerülni az önvizsgálatot, és az egyház nyakába varrni a szétszéledt nyáj összeterelésének nem éppen irigylésre méltó feladatát? Csak nem így akarjuk megúszni azt, hogy egy előreláthatóan sikertelen kampány után ne mi vigyük el a balhét?

Csak nem abból a teljesen nevetséges feltevésből indultak ki a hölgyek-urak, hogy aki elfordult a politikától, az rögvest ráborult az anyaszentegyház kebelére, tehát majd a papok jól helyreteszik az ebadtát?

Amíg ki-ki a maga lelkiismerete szerint megválaszolja e kérdéseket (és hozzátesz még néhány fel nem tett kérdést is), beleértve az egyháza(ka)t is, íme a megfejtés. Lehet álszenteskedni, de minek? Az RMDSZ legalább annyira össze van fonódva a történelmi magyar egyházakkal, mint a Becali és Ponta-félék a BOR-ral (mármint a Román Ortodox Egyházzal). Az RMDSZ normatív támogatások és különleges finanszírozási algoritmusok révén biztosítja kifizetődő megkerülhetetlenségéről az egyházakat, azok meg hálából beszállnak a választási mozgósításba. A teljes szimbiózis jegyében így zajlik ez az – akár gazdasági cserekapcsolatnak is nevezhető – kölcsönösségi játszma kies tájainkon. Ti toljátok nekünk a lóvét, mi meg mozgósítunk, ahol tudunk. Ez nem titok, de eddig valahogy sikerült megőrízni ennek az egézségtelen kapcsolatnak a diszkrécióját.

Ami most van, az arról szól, hogy nemhogy nem érezzük cikinek ezt, hanem nyíltan fel is vállaljuk. Mit nekünk felvilágosodás, szekularizáció, modernizáció. Úgy tűnik, hogy a normalitást jelző különválás helyett, az idő könyörtelen múlásával dacolva, és a végsőkig szembemenve, az erdélyi magyar politikum egyre elkeseredettebben borul az erdélyi magyar egyház vállára. És viszont. Úgy tűnik mindkettő teljesen elveszítette a kapcsolatot a mai társadalommal, a mindkettejüknek egyre inkább hátat fordító választókkal, illetve hívekkel.

Egészen elképesztő, de amit látunk, az tényleg van: 2015-ben az általa képviselt közösség valós igényeivel való szembenézés és a nem tegnap óta égetően szükséges önvizsgálat helyett az RMDSZ úgy döntött, mégiscsak kifizetődőbb/kényelmesebb megzsarolni az egyházat egy ilyen „visszautasíthatatlan ajánlattal”. Hogy majd legyen kinek a vállán kisírnia magát. Ha majd a magyar emberek fokozódó kiábrándulással és bizalmatlansággal díjazzák választási szereplését.

Nem lennék az egyházak helyében. De a kolozsvári választók helyében még annyira sem. Ennél abszurdabb idén már nem lesz. De lehet, hogy jövőre sem.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!