NEHAZUGGY

Csapjunk a szalonnába

Forgács Erzsébet | 2015. December 8, Kedd | 19:10

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Elérkezett ez a nap is. Igaz, hogy jóval később, mint terveztük – közben a Mikulásnak is csak emléke maradt- de végül minden akadályt legyűrve el tudtuk indítani a Kolozsvári Szalonna és Hírportál névre keresztelt újszülöttet.

Amikor megfogant (a gondolat), hogy kellene egy „határokon átívelő” oldal, magam is szkeptikus voltam. Hiszen számtalan hírportál működik az egészen kicsitől a hatalmas olvasottsággal rendelkezőkig, bárki számára könnyedén elérhető minden új és régi információ. Aztán egyre izgalmasabb terv bontakozott ki a fejünkben, kezdett körvonalazódni az, amit meg akarunk csinálni, létre akarunk hozni.

Egy lapot, amely független minden külső – egyéni, vagy politikai érdekeket szolgáló -behatástól. A magunk belső értékrendjétől nem tud független lenni, nem is szabad, hogy az legyen. De pártoktól, politikai és egyéb csoportoktól, „támogatás” fejében rákényszerített manipulációktól független.

Egy lapot álmodtunk, amelyik talán más, mint a többi. Nekünk, rólunk szól. Magyarokról, magyarul.

Kicsit talán különleges nép vagyunk, a történelmünk eltér sok más nép történelmétől. Hiszen nem csak Magyarországon élünk, hanem a környező országok területén is, mégpedig úgy, hogy nem az ott élő magyarok költöztek el, hanem az ország egy része költözött. Nem örülünk ennek, de így történt.

Élnek magyarok távolabb is. Akár kalandvágy, akár a megélhetés kényszere, akár a történelem sodorta őket oda, ahol most vannak. Bicskétől Pozsonyig, Tápiószecsőtől Londonig, Kolozsvártól New Yorkig, Ungvártól Berlinig ott vagyunk. Egy nyelven beszélünk, egy nyelven álmodunk és mégis keveset tudunk egymásról.

Ezen szeretnénk a magunk szerény eszközeivel változtatni. Szeretnénk beszélni/írni a magyarok életéről szerte a világban. Hogy megismerjük egymást egy kicsit jobban, hogy megértsük a másikat és vele talán kicsit jobban megértsük önmagunkat is.

Írni fogunk aktuálpolitikáról, emberi sorsokról, geológiai érdekességekről, mindenről, ami foglalkoztat minket, amire kíváncsiak vagyunk, ami fontos.

Provokálni fogunk, valójában már a címválasztással is ezt tettük.

Dühöngeni fogunk, sírni, nevetni. Ha lehet, inkább nevetni. Kutatni, kérdezni, meghatódni. Együtt.

Tudom, kissé kenetteljes sorokat sikerült papírra vetnem, pedig nem jellemző rám a pátosz. Le is pattanok a habos felhőkről, vissza a rögvalóság göröngyös talajára, onnan jobban látszanak a tények.

Indítottunk hát egy weboldalt. Nem kevés munkát, pénzt, időt áldoztunk arra, hogy átvitatkozott-átdolgozott nappalok és éjszakák után, cigifüstös, kávéillatú, keserves időszak végén itt álljunk és az olvasóra…nem is, inkább az Olvasóra bízzuk az ítéletet.

Mert ítélet lesz, ezt elkerülni nem lehet. Mi hoztuk, amit hozni tudtunk és tesszük, amit tenni tudunk. Informálódunk, kutatunk, megyünk a sztorik után, forrásokat ellenőrzünk és írunk, írunk, írunk.

Szeretnénk, ha az olvasók elfogadnák azt, amit adni szeretnénk. Jó lenne egy virtuális közös asztalhoz ülni, beszélgetni, vitatkozni, meggyőzni egymást, önmagunkat. Egy nagy-nagy asztalhoz, amely elér Szegedtől Párizsig, Győrtől Sidney-ig.

Ezt az asztalt, az asztalnál egy helyet kínálunk most.

Amikor eldöntöttük a lap szellemiségét, még valamit elhatároztunk: nem fogunk a neten halászni ingyen hozzáférhető írásokat, nem jelentetünk meg olyasmit, ami már száz helyen megjelent. Nem fogadunk el támogatást egyetlen politikai szervezettől sem, de nem fogunk a mások munkáján sem élősködni. A híreket természetesen nem mi csináljuk, csak leírjuk azokat. Forrásokat használunk, mint bárki más. Korrektül, hivatkozással. De nem fogunk sem „önkéntes”, sem „gyakornok” ingyenmunkásokat toborozni. Sem íráshoz, sem fotózáshoz. Mert az a véleményünk, hogy sehonnan sehová nem vezet az, ha nincs becsülete a munkának.

Hiszünk abban, hogy az újságírás nem azonos a virtuális térben található információk és írások összeszedésével, hanem alkotó munka.

Hiszünk abban is, hogy amennyiben jó munkát végzünk, különleges, egyedi szolgáltatást nyújtunk, azt szeretni fogják az olvasók, ragaszkodni fognak hozzá, igényük lesz rá. Úgy hisszük: nem csak az a jó, amihez ingyen jutunk hozzá, hanem érték az is, amiért fizetni kell. Vagy legalább fizetni illik. Soha nem lesz előfizetéshez kötött a Kolozsvári Szalonna és Hírportál, de a későbbiekben létre fogunk hozni egyfajta becsületkasszát. Azt fogjuk kérni az olvasóktól, hogy egy számukra nem megterhelő összeggel támogassák a lap működését, járuljanak hozzá ahhoz, hogy függetlenek maradhassunk.

De ez még a jövő. Egyelőre nem kérünk, hanem adunk.

Most meghívjuk Önt, kedves olvasó. Üljön le mellénk ehhez a hatalmas asztalhoz és ossza meg velünk a gondolatait, a figyelmét és vágjon magának egy darabot a Kolozsvári Szalonnából.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!