November 23,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

DÜHÖNGŐ


Ahol az egyik korrupciós ügyből a másikba szédelgő miniszter iránti bizalom a disznóságaival egyenesen arányosan növekszik

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,052,606 forint, még hiányzik 947,394 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az egymillió stadion és az egymillió Rogán-szakértő országából jelentem – miként arról már röviden tegnap is szó volt -, hogy a leggyagyibb dél-amerikai sorozatokat megszégyenítő váratlan fordulatokkal dübörög tovább a NER-szappanopera.

Az aktuális epizód tartalmából: a Magyar Narancs kikérte az V. kerületi önkormányzattól annak az Aulich utca 3. szám alatti önkormányzati tulajdonban lévő ingatlannak az adásvételi szerződését, amely még 2011-ben, Rogán górésága idején került bizonyos Fürstner József fogorvoshoz. Akitől aztán Rogán táskás emberének, bizalmasának, a nyilvánosságot kerülő, törvénytelenül ügyvédeskedő Kertész Balázsnak a cégében landolt. Ez az az értékes ingatlan, amelynek tulajdonosával az amnéziás Rogán kávézgatni szokott Habony Árpáddal és különböző üzletemberekkel kiegészülve. Ezt az úri jó szokását első felindulásból ugyanúgy letagadta, mint azt, hogy bármi köze lenne Kertészhez, vagy mint minden mást, amiről estig aztán eszébe jutott, hogy reggel emlékezetkiesés okán letagadta.

Nos, a Belváros jegyzője a lap kérésére azt bírta válaszolni, hogy a kért szerződés az irattárban „nem található.” Elvitte a cica, megrágta a kutya, leöntötték kávéval, vagy valaki toalettpapír gyanánt hasznosította, nem tudni, de nincs ott. Márpedig ez azért igen érdekes, mert egyrészt törvény teszi kötelezővé ezeknek a korábbi önkormányzati vagyonelemeknek a megőrzését. Másrészt a lakást a drága fogorvos úr 25%-os kedvezménnyel kapta meg, ezért jó lett volna tudni, volt-e ebben a rendkívül előnyös vásárlásban jelentősége annak, hogy a doktor úr Rogán ismerőse volt. A nyilvánosság csuklóból pofánszarásának szellemében a propagada minisztériuma, akinek ezt a kérdést címezték eredetileg, azt válaszolta: a kérdésekkel el lehet takarodni az önkormányzathoz.

Azoknak is mondom, akik nem hogy 25%-os kedvezménnyel, de egyáltalán semmilyen módon nem jutnak lakáshoz hosszú évek óta, meg azoknak is, akik minden önkormányzatilag finanszírozott muskátliosztáson hálától könnyes szemmel csókolgatják a kegyes urak kezét-lábát: ki kellene mászni az üvegbúra alól. Ez az ingatlan, sok más ingatlannal együtt, ami ugyanilyen fogorvosok és pénzszámoló, nem ritkán alvilági cimborák tulajdonába került, a köz vagyonát képezte valamikor.

Olyan ingatlanok ezek, amelyeket egy jóhiszemű, a kerület lakóinak bizalmából, a kerület lakóinak érdekeit szem előtt tartva cselekvő önkormányzat nem saját üzleti céljaira hasznosít, hanem arra törekszik, hogy azok bérből-fizetésből tisztességesen élő emberek tulajdonába kerülhessenek. Akik megfizetik a piaci vételárat 25%-os kedvezmény nélkül is, mert pontosan tudják, hogy ezek az ingatlanok nem azért vannak, hogy a Rogánok zsebrerakják a kedvezményeket, és ezzel megkárosítsanak mindenki mást. Mert ha ez így van, akkor ezt vegytiszta korrupciónak hívják, amit persze lehet az idők végezetéig karbatett kézzel szemlélni, de káros az egészségre és felnövekvő generációk egészségére is.

Szóval, ez itt egy remek lehetőség lett volna arra, hogy az önkormányzat tisztázza e talpig becsületes és tisztességes, parasztból miniszterré fejlődött ember feddhetetlen múltjának apró szeletkéjét, akiről a rosszindulatú sajtó mindenféle rágalmakat terjeszt. Itt lett volna az alkalom bebizonyítani, hogy Rogán polgármester annak idején tisztán, törvényesen adta el a kerület közvagyonát képező Aulich utcai ingatlant. Igen, most éppen ennek az ingatlannak a törvényes eladását kellett volna egy szerződéssel igazolni, de ha egy másik ingatlannal kapcsolatban érdeklődik a sajtó, a nyilvánosság, akkor annak a papírjait kellene előrántani a naftalinból.

De erre láthatóan – törvényes kötelezettségeinek tudatában – nem hajlandó a belvárosi önkormányzat. Ahol természetesen Rogán bizalmi emberei lapátolják a trágyát, mióta a tekintetes szakonyfalui parasztlegény magasabb polcokon űzi az ipart. A muskátlis szemfényvesztő elvtársak és elvtársnők jegyző úrral az élen nem találják a kért iratot. Igen, tudjuk ezek a szerződések nem egy példányban készülnek, lehet további panasszal fordulni a Földhivatalhoz, Tállai Andráshoz, a vevőhöz, az adásvételt lebonyolító ügyvédhez, tekintve, hogy az eladó megsemmisítette azt. Nem tudjuk, hogy megsemmisítette, vagy most írja újra és dátumozza vissza, vagy esetleg most ír egy teljesen új szerződést.

Az a baj, hogy bármi, és bárminek az ellenkezője is előfordulhat, és a nagyon hülye kisemberek gondolkodásra képes töredéke éppen ezért jogosan gondolhat bármit. Márpedig attól sokkal másabbat gondolni, minthogy megint titkolóznak, takargatnak, sunnyognak, és egy egész apparátus fekszik a közérdekű adatok megismerhetőségének útjába, nem igazán lehet. Mert mi lehet az indok arra, hogy eltüntetnek egy olyan iratot, amelyet a törvény értelmében kötelezően meg kellene őrízniük? Csak nem 2800 forint/nm áron lökték oda a fogorvos úrnak? Vagy esetleg kiderühet, hogy Cecília nagyságos üzletasszony tulajdonában van valójában? Mit vonna maga után büntetőjogi értelemben (az azonnali elbocsátásomon kívül), ha én, vagy tetszőleges földi halandó felgyújtanék ilyen típusú szerződéseket, vagy megenném mustárral leöntve reggelire?

Tartok tőle, hogy azokat a szerződéseket éppen most szerkesztik újra és pár nap múlva diadalittasan lobogtatják körbe, hogy desikerült megtalálni mégiscsak. Mert naugye, hogy megint a libsik ajvékoltak tök feleslegesen és naugye, hogy nem is veszítette el önkormányzati vagyonelem jellegét az a rohadt 5 éves szerződés. Most éppen dolgoznak rajta, de hamarosan kész lesz, és az ügy elsikáltnak tekinthető.

Végső soron ott, ahol egy miniszter elismeri, hogy az éppen regnáló hatalom szétlopja a földeket, ahol 3000 millió közvagyon nyomtalanul és következmények nélkül eltűnik, ahol az egyik korrupciós ügyből a másikba szédelgő miniszter iránti bizalom nyíltan növekszik a disznóságaival egyenesen arányosan, ott semmilyen félnivalójuk nincs az idomított végrehajtóknak. Ott ezúttal is felsőbb utasításra nem találnak egy korrupcióval átitatott papírfecnit.

Minden, ami ebben az országban törvényesen nem történhetne meg, az Rogán Antal körül napi-heti rendszerességgel megtörténik. Rogán Antal körül még a statisztikai hibaszázalékon belül sem találni olyan ügyeket, amelyek ne tocsognának a hűtlen kezelés, hatalommal való visszaélés, vagy sikkasztás gyanújának árnyékában. Annyi zűrös ügylet után, mint amennyivel Rogán összefüggésbe hozható, már régen jógáznia kellene valami 9 négyzetméteres hűvös, elzárt helyen. Ehhez képest bizonyítékok semmisülnek meg a rendőrségen és adásvételi szerződéseket nem találnak az önkormányzatban. Véletlenül mindig azokat a dokumentumokat nem találják, amelyek ennek az emberi selejtnek a bűnösségét bizonyíthatnák.

Bár gyakorlatilag mindegy is. Ott, ahol visszamenőleges hatállyal alkottak törvényeket a szabadrabláshoz, miközben a lelkes rajongók a muskátlijukban gyönyörködtek, hogy aztán a saját maguk által hozott törvényeket is kényelmesen átléphessék, mert a lelkes rajongók a muskátlijukkal vannak elfoglalva, ott soha nincs vége ezeknek az ügyeknek. Ameddig az ellenzéki pártok egymás lejáratásával és esetleges pecsenyék sütögetésével vannak elfoglalva, addig nincs erő, ami ellenállást mutathatna. És ameddig nincs ellenállás, addig legfeljebb ártatlan civilek csuklóján kattan a bilincs. Rogán meg annyi adásvételi szerződést önt le kávéval és tüntet el nyomtalanul, amennyit nem szégyell.

adomany

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.