Anikó asszonynak ebbe is pontosan annyi beleszólása van, mint saját kis tyúkszaros életébe

Fotó: AFP Fotó: AFP

Nincs közünk ahhoz, hogy Rogán Cili dubajozik-helikopterezik Rogánostól vagy sem és mibű. Nincs közünk ahhoz, hogy Orbán Ráhel és Tiborcz Pityu miniszterelnöki pereputty mit keres Bahreinben egy csokikázás erejéig miniszterekkel enyelegni. Nincs közünk ahhoz, hogy kicsoda a Habony Árpád nevű befolyásos munkanélküli, hogy Mészáros Lölö stróman-e, vagy nem stróman. Vegyük tudomásul, hogy a magánszféra azért magánszféra, mert magánszféra (by Kósa Halhatatlan Lajos). Mindennek és az összes többi hasonló gennyes történetnek a fényében a magyar közélet legalja, egyben leggroteszkebb fordulata az, amikor a keresztény-nemzeti-családbarát kormány buzulással vádolja legerősebbnek vélt politikai ellenfelét, midőn az szembemegy a kétharmaddal. Konkrétan a magánéletében turkál vasvillával.

Különösen abból a szempontból izgalmasan hányingerkeltő ez az egész, hogy Rogán Helikopter Antal, aranyérmes hazudozó hetek óta magánélete szentségéről hebeg. Azon nyöszörög, hogy a sajtó a közpénzből ellopott magánéleti luxusát firtatja. Miközben nyilvánvaló, hogy a politkus magánéletének szentségét onnan lehet felismerni, hogy a tulajdonosa fideszes. Ha másokról van szó, nincsen ilyen eltartott kisujjal finnyáskodás.

Miután méreteset rúgott a hajléktalanokba, a TV2 vérprofi propagandastábja Vona Gábor buziságát/melegségét helyezte patikamérlegre a Tv2 Tények extra című műsorában. (Itt lehet öklendezni rajta, 49:50-től kezdődik.) Az egykori jókedélyű transzművészből boldogtalan, nyomorult gonosz férfivá avanzsált Terry Black-et rángatták elő a naftalinból, aki arról beszélt, hogy 2001 és 2003 között szemtanúja volt annak, hogy a Jobbik elnökének homoszexuális kapcsolatai voltak és hogy ideje volna ezekről nyíltan beszélnie. Nem öt évvel ezelőtt, nem fél éve, hanem pont most, amikor a Jobbik a letelepedési kötvények kivezetéséhez kötötte Orbán alaptákolmány-módosításának megszavazását. Ami – a többiek mellett – a Jobbik miatt taknyolt el a minap a parlamenti szavazáson.

Mivel a hazaárulózás és az elhasznált, avas nemzeti lózungok, azaz a politikai ringben leadott jobb- és balegyenesek nem bizonyultak elég hatásosnak, a férfi és a nő összetartozási jogának kizárólagosságát, az ellenkező nemű egyének kapcsolatának szentségét és mindenek felett állását hirdető kormánynak újabban egy levitézlett transzvesztita lett a hivatalos szócsöve. Előfordul, hogy a nagy erőlködésben már tökmindegy, csak legyen valami. Igaz, Vonát nemrég még gátlástalan nőfogyasztásáért, erkölcstelen, keresztényellenes magatartása miatt feszítették meg a barnanyelvű újságírás felkent lovagjai a Habony-G. Fodor tengelyen, de ki emlékszik már arra.

A szarszagú bulvár szintjére süllyedt politikai-közéleti mocsárban újszerű fejlemény, hogy Vona Gábor felesége (aki korábban férfiasan viselte, hogy kiderült, férjeura márpedig megcsalta, úgy értem, nőkkel csalta meg, majd erről Vona maga is beszélt a nyilvánosság előtt) megható nyílt levélben fordult Lévai Anikó nagyságos asszonyhoz, amelyben feleségként és anyaként arra kéri, hogy állítsa le a férjét. Valamiért Vona-Szabó Kriszta úgy gondolja, talán Anikóra még hallgat a személyiségzavar, és ez hatással lehet arra, hogy barnanyelvék befejezzék a mocskolódást:

Feltételezem, nem gondolja senki komolyan, hogy krokodilkönnyeket kellene hullajtani Vona Gábor főbuzizóért, akit most a nagytestvér – micsoda iróniája a sorsnak – éppen buzizással próbál lekaraktergyilkolni. Azt gondolom, hogy a magyar közélet ilyetén lezüllésének, a propaganda ilyen mértékű elaljasodásának egyik felelőse éppen a Vona nevével fémjelzett párt, amelyet fénykorában a másság megvetése, gyűlölete, lebetegezése tartott össze. Kizárólag.

Továbbra is fenntartom, hogy semmi közöm nincs Vona házasságtöréséhez, vélt vagy valós homoszexualitásához. Ez ugyanúgy érvényes tetszőleges kormánypárti seggnyalóra, és különös tekintettel érvényes az Orbán nevű Viktor magánéleti lírájára. Egy normális erkölcsiséggel rendelkező országban, ahol a magukat nemzetinek és jobboldalinak nevező pártok nem megbélyegzésből, uszításból és gyűlöletkeltésből akarnának politikai tőkét kovácsolni hosszú évek óta, miközben az emberek legalantasabb ösztöneit lovagolják meg, a világ legtermészetesebb dolga lenne ez a nyílt levél. Amelyet a legnagyobb ellenzéki párt elnökének felesége a miniszterelnök feleségének címez.

Csakhogy tisztázni kell azért egy dolgot. Az éppen egymás tökét szorongató nemzeti jobboldal Vona Gábora és pártja volt az egyik, amelyik hörögve-fröcsögve tiport a sárba embereket, akiknek ugyanúgy volt családjuk, mint Vona-Szabó Krisztának. Akiket hites férje és csatlósai megbélyegeztek, akikre a legaljasabb módon támadtak, akiket folyamatosan kitagadtak nemcsak az egészséges emberek sorából, de a magyar nemzetből is. Akkor Vona-Szabó Kriszta szót emelt-e akár egyszer is, megpróbálta-e lebeszélni a férjét a legaljasabb politikai fegyverek bevetéséről, amelyekkel családok életébe taposott? Lehet-e most anyaként, nőként hitelesen nehezményezni a férje ellen indított (egyébként minősíthetetlen) karaktergyilkosságot és együttérzésre igényt tartani, ha akkor, amikor mások ellen irányult ez a disznóság, akkor csendben maradt?

Egészséges moralitású embert semmilyen formában nem érdekel, hogy egy politikus milyen jellegű orgiákon vett részt 5-10-20 évvel ezelőtt. A magánélete viszont addig magánügy, amíg nem száll bele mások magánéletébe. Még az sem releváns, hogy hazudik az életéről, vagy sem. De aki belemegy mindenki más melegségébe és egyfajta politikai programmá teszi ezeknek az embereknek az üldözését, az a saját szennyes, vagy éppen patyolattiszta magánéletét is közüggyé teszi. Aki buzizással, zsidózással, cigánybűnözéssel épített magának szavazói bázist, az előbb-utóbb ott találja magát, ahol most Vona Gábor.

Az, hogy ma Vona Gábor kapcsán nem az a téma, hogy miként végzi a munkáját, hogyan látja el a rábízott feladatokat, esetleg mennyire él vissza a közpénzzel, hanem az, hogy 15 éve homoszexuális hajlamait élte ki éppen (teljesen irreleváns, hogy igaz, vagy sem), az nagyban köszönhető Vona Gábornak. Aki egyre magasabbra tette a kirekesztő uszítás mércéjét, a nagytestvér pedig szép lassan beelőzte. A pöcegödör tartalma most rá, feleségére és családjára fröccsent. Törvényszerűen. Az más kérdés, hogy ha fejet lehajtva, engedelmesen megszavazta volna az élőisten erőlködését, akkor most nem ez lenne.

Ezzel el is érkeztünk a legaggasztóbb vonatkozásához (nem Anikó asszonynak) ennek a történetnek. Hogy újabb mérföldkövét köröztük le a magyar média TV2-vel fémjelzett mélyrepülésének, és a magát kormánynak nevező maffia napi karaktergyilkossági gyakorlatának. A konkrét szereplő(k) személyén túl megint egy lépéssel távolabb kerültünk a normalitástól, az emberi jóérzéstől, a moralitástól és az egészséges jogállamtól úgy általában. Egy olyan országban, ahol az emberek teljesen közönyössé váltak a napi korrupciós ügyekkel kapcsolatban, ott Vajna András bulvármocska mossa az agyakat. Öl, butít és nyomorba dönt.

Ott nem az a kérdés, hogy mennyit lopnak el a képernyő előtt butuló polgártól, hanem hogy Vona Gábor, buzi-e vagy. Ott létkérdés az állampárti maffia számára, hogy a keményen hülye kisember még véletlenül se a teljesítménye, munkája, eredményei alapján formáljon véleményt a politikusokról, hanem a magánéleti trágyájuk függvényében. Ott ezek a mocskos módszerek válnak a normalitás részévé, ott bárkiről, bármikor elkészülhet egy ilyen anyag.

Fentebb kifejtett fenntartásaimmal együtt persze pontosan értem Vona Gábor feleségének fájdalmát és kiborulásának okát. Talán megérteni is képes vagyok. A fenntartásaimat ajánlom figyelmébe, egyúttal üzenem neki, hogy Lévai Anikótól ne várjon csodát. Anikó asszonynak ebbe is pontosan annyi beleszólása van, mint saját kis tyúkszaros életébe. Semennyi. (Ez őt sem fogja felmenteni semmi alól.) Talán Rogán Cecíliával még érdemes lenne megpróbálkozni. Mégiscsak ő a propagandafeleség.

adomany