NEHAZUGGY

Kérj bocsánatot Pruck Pál lányától, Mari! És az egész országtól

A világ leggusztustalanabb szólásmondása, amit valaha is hallottam így hangzik: nőt életemben nem ütöttem meg, még a saját anyámat se. Jópofának szánt suttyóság, valahányszor hallom, fordul egyet a gyomrom. Mától viszont javaslom ennek a penetránsan undorító bölcselkedésnek az átírását S. Marira (mint köztudott, vagy sem, szerkesztőségileg egyöntetűen megszavaztuk, hogy az 1956-os Emlékbizottság társelnökét innentől arrafelé így emlegetjük). A magam részéről tehát nemhogy nőt, de még S. Marit se ütöttem meg, nem is fogom. Sőt, senkit nem bíztatok semmilyen típusú erőszakra.

Azt viszont kikérem magamnak: amit ez a nő megenged magának, amennyi kárt ez a nő összerántott ide a nyakunkra, nem mindennapi. Továbbá kikérem magamnak, hogy ha ez a némber jogot formált arra, hogy történelmet hamisítson, arra, hogy bocsánatkérés helyett tovább vagdalkozzon, és kollektíven hülyének nézzen egy országot, lejárasson egy országot (!) akkor hallgattassék meg a hülyének nézett is.

Eltelt pár nap azóta, hogy kiderült: Mari élete főművét, a forradalom 60. évfordulóját, az ünnepin jóval túlmutatóra tervezett emlékévet felküzdötte a rendszerváltás utáni legbotrányosabb közéleti események sorába, midőn a történelemhamisítás sikamlós mezejére lépve megkísérelt hőst faragni Dózsa László művész úrból/megélhetési forradalmárból, és kinevezte köztörvényes bűnözőnek Pruck Lászlót. A köztéri plakátokon szereplő 1956-ban tizenéves srácot, akit önkényesen Dózsára keresztelt. Fogalmazhatnék  úgy is, hogy tűsarkú cipellőjét tövig belenyomta a 2000-ben elhunyt Pruck családtagjainak lelkébe.

Bár tele van az összes hócipőm ezzel a nyomorék, megcsúfolt emlékévvel, az önjelölt történészasszonyságról és udvari halszagról nem is beszélve (az előzményekről írtunk már ITT és ITT), Marinak sikerült ezen a szép napon is meglötyögtetnie a köcsögöt, amiben ma történetesen nem hánykolódott, csak egyenletesen hullámzott az a sok szar és szemét, amit belerakott.

Vasárnap fejében eszmélt őnagysága, hogy legalább két napig magasról szart Pruck Pál lányának hozzá intézett nyílt levelére, amelyben a hölgy gyalázkodás helyett (reménytelennek látszó) bocsánatkérésre szólította fel, valamint arra, hogy a plakáton javítsák ki az odahamisított nevet. Ezért aztán Mari nyílt levélben válaszolt Csőkéné Pruck Erikának. De nem ám az épületes 1956-os Emlékbizottság, hanem fasztuggya miért a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány nevében, sőt még a Terror Háza Múzeumot is feltétlenül megjelentette az iromány keltezésének helyszíneként.

Mivel az MTI-OS hozta le a dörgedelmet, fenntartásokkal kezelem, hátha visszaszívják és egyáltalán se hivatkozhatunk rá (láttunk már ilyet), úgyhogy gyorsan összefoglalom a Matolcsy Gyugyó stílusában fogant indokolatlanul terjedelmes ámokfutást. Annak dacára, hogy az 56-os események és a pesti srácok egyik legelismertebb kutatója, Eörsi László már pontonként cáfolta minapi neurotikus, áltörténészi kirohanását mindenki ellen, aki a szemének hisz és nem neki, Mari ilyeneket izzadott ki magából:

Először is szeretnék egy félreértést tisztázni. Úgy vélem, Önnek nem velem van vitája, hanem azokkal, akik az 1956-os forradalom évfordulóját nem ünneplésre, hanem feszültségkeltésre használják. (…) Az Ön édesapja a ’80-as években a forradalomról lesajnálóan nyilatkozott, az akkori kor egyik főpropagandistája az Ön édesapját arra használta, hogy a forradalmat lejárassa, alátámassza az „ellenforradalom” hazug képét és kétségbe vonja a szabadságharc utáni törvénytelen megtorlást. Nem úgy tűnik, hogy az Ön édesapja tiltakozott volna ez ellen. (…) Nekem úgy fest, hogy az Ön édesapja azok közé tartozott, akik megtagadták a forradalmat. (…)   Azt, hogy az Ön édesapja összeütközésbe került a törvénnyel, nem én állítom, hanem az Ön édesapja. (…) Ha jól értelmezem az Ön édesapjának nyilatkozatát, autótolvajlásokban vett részt. A büntetését megkapta, az életét folytatta, családot alapított, felnevelte a gyermekeit. Ez tiszteletreméltó. De csöndesen megjegyzem, 1990 után nem tett semmit annak érdekében, hogy megossza emlékeit, esetleges dokumentumait a forradalomról.

Aztán jön egy hosszú halandzsa arról, hogy miért nem Pruck van a képen (semmi új: Dózsa van a képen, mert Dózsa azt mondta, hogy ő van a képen), Mari kényszeresen hajtogatja, hogy a család nem jelentkezett nála, hogy ők a forradalmárok, nem Dózsa. Hogy Pruck a képaláírás szerint 15 éves, pedig csak 13 volt 1956-ban, és dezinformátorok, kommunista ügynökök, szóval legyen világos: Dózsa van a képen. Ő, Mari márpedig kiáll Dózsa László, a forradalom ikonikus alakja mellett. Marit és munktársait nem ingatja meg ugyanis

néhány bulvárújságíró amatőr okoskodása, sem pedig komolyan nem vehető történészek, akik ’56 kárára élik ki szereplési mániájukat.

Figyi, Mari még mindig:

Mélységesen sajnálom, hogy Önt és engem vitára és nyilvános levelezésre kényszerít egy hecchadjárat. Meggyőződésem, hogy egyetértünk abban, hogy az a legfontosabb feladatunk, hogy az 1956-ban történetek emlékét átadjuk a mai fiatalok számára. Úgy látom, hogy számosan vannak Magyarországon, akik legfontosabb nemzeti ünnepeinket is képesek bemocskolni. Nekik 1956 kapcsán nem az összetartozás, a közös büszkeség a fontos, hanem az, hogy rombolják a forradalomba vetett hitet, a hősök emlékét, és a gyermekeik, unokáik büszkeségét. Magam – közszereplőként – ezt, ha meg nem is szoktam, de már alaposan megismertem. Sajnálom azonban, hogy visszataszító mesterkedésükben Önt és családját is felhasználják. Készen állok arra, hogy személyesen találkozzam Önnel és megbeszéljük, hogy miképpen tehetünk közösen azért, hogy 1956 emlékét ápoljuk és megadjuk minden akkori hősnek és áldozatnak az őt megillető tiszteletet! Rendelkezésére állok abban is, hogy ezt a kérdést megnyugtató módon tisztázzuk, és a lezárás után a közvéleményt tájékoztassuk! 

Te szégyentelen pártfunkcionárius, te! Te gátlástalan történelemhamisító! Te emberek életével szórakozó dilettáns, agresszív, rosszindulatú némber! Hát hol van az a pont, ahol befogod végre a pofádat és nem törekszel mindenáron arra, hogy további károkat okozzál ennek az országnak? Elviselhetetlen nagyképűségedet semmi nem indokolja, de te nyomulsz, mint az úthenger. Világ szégyenét hoztad össze ezzel az emlékévvel, loptál, engedély nélkül használtál fotókat, hamisítottál fotókat, nem létező mítoszokat gyártasz pártmegrendelésre, és még mindig neked áll feljebb? Hogy hecchadjárat, hogy a te nemzeti ünnepedet bemocskolják? Hogy merészeled?

Melyiket ünnepet, Mari? Azt, amelyiket te sároztad be tetőtől talpig azért, hogy ideológiát és nem létező hősöket gyárts az állampártnak? Azért lökted félre 56 valódi hőseit Göncz Árpádtól Angyal Istvánig, hogy tizenéves fegyveres gyermekeket állíts példaképül az országnak, akiket visszamenőleg olyanná lehet formálni, ahogy nektek megfelel? Pruck László nem illik a bűzös ideológiátokba, ezért megtapossátok a családját is. Milyen büszkeség, Mari? Hogy egy szélhámos nevét írtátok a plakátra, akire raklapnyi kitüntetést aggattatok (ti is, mások is) és most ciki, hogy kiderült: nem több, nem kevesebb, mint egy közönséges szélhámos, aki hülyét csinált mindenkiből? Ezért rúgsz még egyet Pruck Pál lányába és tagadod le, hogy te aggattad rá az apjára a köztörvényes bűnöző címet?

Mari, oltári nagyot hibáztál, ami sokkal nagyobb bűn annál, hogy ráadásul korrupt vagy és elsunnyogtad a halszagot is. Álszent, hatalmi gőgtől kettőig nem látó ostobaságod lehetetlenné teszi számodra, hogy felfogd: ahelyett, hogy újságírókat, történészeket mocskolnál még vasárnap is, bocsánatot kell kérned. Ahelyett, hogy a Terminátornak, Chuck Norris-nak és Indiana Jones-nak kikiáltott Dózsát védenéd, ismerd el, hogy hazudtál és lebuktál. Nem csupán Pruck Pál lányának, de az egész országnak hazudtál. Azoknak a jóérzésű, jobboldali embereknek is, akik a szemükkel látják, hogy hazudtál. Itt egyedül te vagy az, aki állandóan és visszataszítóan abban mesterkedsz, hogy lejárasd 56-ot. Sikerült. Fejezd be a sértődött moralizálást és kérjél bocsánatot. És vedd le a kezed 56-ról, vállalhatatlan vagy és egy egész országra/nemzetre, 1956-ra sértő, hogy egy szervilis kormányideológus taposhatja sárba ezt az emlékévet.

Mari! Eddig történészként, ezennel emberként is eltaknyoltál. Annyiszor írom le, ahányszor szükség lesz rá. A történelmet nem fog sikerülni az abszolút igazságnak kikiáltott ordas hazugságaitokhoz görbíteni és nem fogjátok tudni az idők végezetéig toporzékolva lejáratni azokat, akik szóvá teszik, hogy kik vagytok valójában. Utoljára írom le: kérj bocsánatot Pruck Pál lányától, Mari! És az egész országtól.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább