Ameddig Varga Mihály közepes képességű könyvelő, mellékállásban nemzetgazdasági miniszter szívrepesve várja az ország újabb felminősítését – és sikerült, a Moody’s is felminősítette a magyar államkötvények besorolását – úgy, hogy közben megüzente már Brüsszelnek, semennyire nem érdekli, hogy elkaszálták a reklámadót (igen, ez az, amelyikkel Vajna és a TV2 járt jól), és a holttesteinken keresztül is megvédik az innovatív magyar baromságukat, Matolcsy Bulvárszabi György, szerelembe zuhant unortodox jegybankelnök újra orbitálisat alakított.
Pedig ezúttal nem mozgott a szája, nem rikácsolta, hogy blöff, blöff és blöff, mindössze egy MSZP-s képviselő hozzá intézett írásbeli kérdéseire válaszolt. Mivel Gyurcit köztudottan nem zavarta eddig sem, hogy a botrányok az MNB-irodája plafonjáig érnek – válás, Közpénz Zitukás afférok meg az általa felügyelt Unicredit vezér/Bankszövetség elnök lakásának szerelmi fészekként való használata csak az apraja a nagyjának – Szakács László 27 darab eldöntendő kérdőmondat formájában faggatta ezekről és más csacskaságokról. Az eldöntendő kérdőmondatot egyébként onnan lehet felismerni, hogy arra többnyire igennel vagy nemmel, az igaz vagy nem igaz formulával szoktak válaszolni, és jobb helyeken meg is érvelik a kinyilatkoztatást.
Szakács a közpénz jellegének megváltozása körüli aggályos folyamattól az ingatlanharácsoláson át, a jegybanki alapítványok működésén keresztül a Patai Unicredit vezérrel és Vajda Zitával kapcsolatos viszonyáig sok mindenről megkérdezte. Tündérmese Gyuri meglehetősen bő lére eresztett válaszából kiderült, hogy mindent rendben talált maga körül. Minden esetben a hatályos jogszabályoknak megfelelően, törvényesen járt el, az MNB és alapítványai körül minden tiszta és bárki számára elérhető információk állnak rendelkezésre arról, hogy mit, mikor, mennyiért. Ez akár igaz is lehetne, ha nem volna ordas hazugság (korábban mi is sokszor foglalkoztunk a miértekkel), de a legfelháborítóbb talán mégiscsak ez:
Azt most gyorsan ugorjuk át, hogy a képviselő pontatlanul fogalmazott az Eiffel irodaházzal kapcsolatos kérdésében, hiszen nem azt oknyomozta ki az időközben bedöntött Népszabadság, hogy az Eiffel-irodaház MNB általi megvásárlását az UniCredit finanszírozta volna, hanem azt, hogy az irodaház építését finanszírozta Patai bankja, amely ilyen módon érdekelt volt abban, hogy az ingatlant jó áron sikerüljön eladni. (Sikerült.) Tehát Matolcsy hülye kérdésre azt válaszolt, amit akart. Természetesen semmi nem igaz semmiből.
Azonban itt van ez:
Megfelel-e a valóságnak az a sajtóinformáció, hogy amikor az Ön nemzetgazdasági minisztersége idején a magánnyugdíjpénztári vagyont államosították, akkor a portfólióban lévő nemzetközi, illetve belföldi értékpapírok kezelésével az Unicredit Bankot bízták meg?
Gyurci: mi közöm nekem ahhoz, hogy évekkel ezelőtt milyen döntést hozott a nemzetgazdasági miniszter? Hát tényleg. Rohadjak meg, ha ez a pökhendi, skizofrén hajlamokkal megáldott ámokfutó nem szándékosan csinálja ezt a műsort, miközben vagy a pofája sem rezdül, vagy szétröhögi az agyát.
A magánnyugdíjpénztár önkényes, erőszakos, minden korábbi ígérettel és fülkeforradalmi hazugsággal szembemenő államosítása az Orbán nevűről elnevezett kormány egyik első intézkedése volt. És mit ad a jóisten, a nemzetgazdaság miniszterét akkor Matolcsy Györgynek hívták. Matolcsy György pedig azt állítja ma, hogy neki semmi köze ahhoz, amit nemzetgazdasági miniszterként művelt. Mert Matolcsy Rómeó Györgynek csak ahhoz van köze, amihez kedve van, és szilárd meggyőződése neki, hogy se istennek, se embernek nem tartozik beszámolási kötelezettséggel.
Matolcsy Györgyöt tehát ne fárassza senki azzal, hogy világhírű unortodox gazdasági miniszterként milyen szerepe volt minden idők legaljasabb kormányzati intézkedésének tető alá hozásában, amellyel az állam pofátlanul meglopta a polgárait. Ő csak akkor szeret miniszterségére hivatkozni, amikor 5 milliós fizetésének létjogosultsága van terítéken. Olyankor ez van:
„bebizonyosodott, hogy 2010 óta a magyar állam sikeresen hajtotta végre a növekedési fordulatot, és a magyar állam vezetőit jól meg kell fizetni”
– ezt a poént akkor sütötte el Gyurci (és szerintem nem sokan röhögtek), amikor idén áprilisban a parlamentben magyarázta, hogy nem ő rendelte magának a pofátlan fizetést. Amit a Fidesz pontosan addig talált pofátlannak, ameddig nem a Gyurci került a jegybank élére. Most azonban hirtelen eszébe jutott Rómeónak, hogy ő már 2010 óta azon dolgozik, hogy ilyen kurva sikeres legyen ez az ország. Erre az épületes megállapítására hivatkozik most is, amikor az MNB-s alapítványok működésének titkosításáról kérdezte az MSZP-s képvislelő. Ez volt a kérdés:
Helytálló-e a sajtóhírekben tényként kezelt információ, miszerint emiatt Orbán Viktor miniszterelnöknél is egyeztetést kezdeményezett olyan törvénymódosítás érdekében, hogy ne lehessen megismerni az MNB-alapítványainak szerződéseit?
Hülyék vagytok? Én? Én soha nem rendelek semmit: mint volt miniszter, úgy gondolom, a törvényhozásban senki nem rendel semmit. Ide is teszlek, Gyurcika, gyönyörködjél magadban, hogy miniszterként hogy égettél minket a világ előtt. Ma is felsír a közgazdász szakma, amikor ezt visszanézi:
Eltelt 4 év és a kétségtelenül sokat emlegetett államháztartási, államadóssági mutatókkal való eredményes trükközés okán látszólag úgy néz ki, van mire verdesned a melledet. Kár, hogy már négy éve is kilógott a hókuszpókusz és az abrakadabra lólába az ügyködésed mögül, és kár, hogy Magyarország azóta szépen lassan leszakadt. Mind a régióban, mind uniós vonatkozásban. Egy éven belül nem lett sikeres a magyar példa, a vudu-gazdaságtanodat nem irigyelte meg a világ, és ez itt baromira nem lett Tündérország.
Csak annyi változott, hogy te közben szerelembe estél. Aggkori libidód nem remélt fellángolása pedig csak egyre többe kerül minden adófizetőnek, aki már csak azzal nyugtathatja magát, hogy a devizakárosultak nyomorából is Eiffel-tornyot-irodaházat vásárolgatsz magadnak. Törvényesen. Te meg tolod a pofánkba zavartalanul erkölcstelen lényed minden mocskát: a munkahelyváltással megúsztad a korábbi aljasságaiddal kapcsolatos felelősségrevonást. Régebben még megerőltettétek magatokat azzal, hogy nem emlékeztek valamire/semmire, ma már ott tartunk, hogy semmi közötök nincs, ahhoz sem, amit tegnap csináltatok. Mert az elmúltnyolcévezés kiváltsága kizárólag rátok vonatkozik. Csak akkor fontos a miniszterséged, ha 5 milliós fizetést szavaztatsz meg magadnak. Mert te már 2010-ben is ott voltál: hatottál, alkottál.
Lassan igényt tarthatsz a Kósa Lajos életműdíjra, jóember! Igen, nálatok a magánügy azért magánügy, mert magánügy. Akkor főleg, ha mindenki más bőrén toljátok. A kórkép lesújtó és örökérvényű a történelmi közhely: az összeférhetetlenség, a korrupció és az erkölcsi fertő hungarikumnak számító Eiffel-tornyából jobb helyeken már sokan a mélybe zuhantak. Te viszont itt maradtál és azt állítod, hogy nincs közünk hozzá, hol laksz, ráadásul azt állítod, hogy a magánéletedben bekövetkezett változás semmilyen módon nem befolyásolja az MNB szakmai tevékenységét.
Ha valamiben, ebben végre mélyen egyeértek veled: pont ugyanolyan elszabadult, dühöngő, hisztérikus dilettáns vagy, mint mielőtt odaálltál az asszony elé, hogy közöld vele: hanyatló férfiasságod fellobbant lángját immár hivatalosan is egy nálad 30 évvel fiatalabb nő oldalán kívánod életben tartani. Akinek több milliós fizetését is közpénzből oldod meg, noha újra elsunnyogtad az egyenes választ.
Szép volt, Gyurci, toljad csak tovább, ne törődj a támadásokkal! Hátha ebben az ütemben hamarabb a végére érünk ennek a fájdalmas tündérmesének.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.